A velő fogyasztása azt hiszem elég megosztó dolog. Emlékszem egészen kicsi koromban még a gondolattól is idegenkedtem. Aztán fiatal felnőttként megkóstoltam, és rájöttem, milyen finom tud lenni. Igazából jellegtelen ízű belsőség, ami nem tartozik a diétás alapanyagok közé,  ám az alapfűszerekkel kiegészítve igazi csemege.
Ami azt illeti, én módfelett szeretem, akár a levesben főtt marhacsontból pirítósra kiütve, akár hagymával és tojással megsütve, akár tölteléknek, akár rántva. 

Most ez utóbbit mutatom meg nektek, a sertés agyvelőt rántva. Tipikusan az az étel, amit elkészíteni sokkal tovább tart, mint elfogyasztani!
Ha sikerül beszereznetek (mert valljuk be, nem mindenhol és nem is mindig kapható), akkor érdemes nekifogni, rászánni az időt. Én nagyobb adagot veszek belőle, mert megtisztítva lefagyasztom ami aktuálisan nem kell.
Mint minden belsőség, rendkívül gyorsan romlik, erre mindenképpen ügyeljetek! Érdemes tehát annyit elkészíteni, ami el is fogy egyszerre, annál is inkább, mert újramelegítve veszít is a minőségéből.

Mutatom, hogy készítem:

Hozzávalók:

- 600 g sertés agyvelő
- só
- frissen őrölt bors
- 5 evőkanál liszt
- 2 egész tojás
- 5 evőkanál zsemlemorzsa

- olaj a sütéshez

Tálaláshoz:
- majonéz (lehetőleg házi
- friss saláta

Elkészítés:

Először a velőt előkészítjük, lehártyázzuk, (feltéve, hogy nem hártyázottat sikerült vennünk.)
Hideg vízbe áztatjuk pár percre a velőrózsákat, majd finom, aprólékos mozdulatokkal ujjainkkal megcsippentjük a felületét beborító, nagyon vékony, erekkel átszőtt hártyát. Óvatosan lehúzzuk róla. Ha ügyesek vagyunk, akár egyben is le tudjuk húzni, nem ördöngösség. (Ha segítségre van szükségetek, mert még nem csináltatok ilyet, akkor ne feledjétek, hogy a Google a barátunk, üssétek be a keresőbe, több videót is lehet a témában találni, hogyan is kell ezt a műveletet kivitelezni.) Érdemes a tisztítási folyamat közben vékony vízsugarat engedni, ezalatt leöblíteni az esetleges csontszilánkokat, egyebeket.
(Ha az agyvelőn kívül fehér, hosszúkás részeket is láttok rajta, ne lepődjetek meg, az már a gerincvelői rész, ugyanúgy finom, használjátok fel!)
Ez bizony pepecs munka, de ne adjátok fel, mert a végeredmény kárpótolni fog Benneteket érte!

Az előkészített velőrózsákat lecsepegtetjük, finoman leitatjuk róluk a vizet. Ezután sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd először lisztbe forgatjuk egyenként az összes velőrózsát. A liszt burkolja be a felületét mindenhol, de a fölösleget rázogassuk le róla. Ezután enyhén felvert tojásba, majd zsemlemorzsába forgatjuk valamennyit.

Egy mélyebb lábasba olajat hevítünk és a panírozott velőket aranybarnára sütjük. Az olajból kivéve papírtörlőn lecsepegtetjük és azon melegében tálaljuk.

 Köretként sült burgonyát, vagy főtt riszt is tálalhatunk mellé, de önmagában, házi majonézbe mártogatva, némi friss salátával is mennyei.

Majonézes saláták is kellemes kísérői lehetnek!

Ha még nem próbáltátok, készítsétek el mindenképpen, nagyon finom!

Jó étvágyat kívánok hozzá!