A grissino egy jellegzetes piemonti pálcika alakú pékáru. A hagyomány szerint a grissino 1679-ben született, amikor Antonio Brunero egy lanzoi pékmester az udvari orvos utasításai alapján elkészítette II. Viktor Amadénak, aki nem tudta megemészteni a kenyeret. Sajnálom szegényt, de ha tudná, hogy emiatt milyen híres lett! Én mindenesetre megjegyeztem ezt a történetet, mert egyik kedvenc ropogtatni valóm fűződik hozzá.

Nagy kedvelője volt Bonaparte Napoleon is, olyannyira, hogy futárszolgálatot alakított Torino és Párizs között, melynek elsődleges feladata a grissini szállítása volt, amit ő les petits bâtons de Turin–nak hívott.

Bármit ír is róla a Wikipédia, én így ahogy van szeretem és előszeretettel készítem. Nincs olyan pizzasütés vagy pékáru dagasztás itthon, hogy ne kötném össze a grissini sütésével.

Mutatom is, hogyan:

Hozzávalók:

- 1 kg liszt
- 6 dl langyos víz
- 5 dkg élesztő
- 1 dl olivaolaj
- 1 evőkanál só
- 1 csapott evőkanál cukor
- ízlés szerint fűszerek: rozmaring, oregano, bazsalikom stb.

Ez a mennyiség bizony nem tévedés, nem kevés...de ha már hozzálátok, akkor nem aprózom el. Mindenki felezheti, harmadolhatja a mennyiségeket, nálunk ennek bizony pillanatok alatt híre, hamva sem marad!


Elkészítés:

A hozzávalókból levegős, ruganyos tésztát dagasztok (mindig kézzel, ami bizony nem kis feladat), majd letakarva duplájára kelesztem (kb. 1 óra alatt). Az sem baj, ha tovább kel a tészta, nem fogja elrontani. Én mindig teszek bele valamilyen fűszernövényt, ezek együtt kerülne hozzá a liszttel a tésztához.
amikor a tészta hólyagosra megkelt, lisztezett deszkára borítom és ujjnyi vékony, de hosszú rudacskákat sodrok belőle. Egymástól kicsit távolabb sütőpapíros tepsikre fektetem őket, majd vizes (nem tévedés!) ecsettel  átkenem a tetejüket. Ha úgy adódik, megszórom még fűszerrel. Kb. 250 fokos előmelegített sütőben nagyjából 10 perc alatt pirosra sütöm. kívül finom ropogós, belül puha marad.

Bármikor remek rágcsálnivaló, kiránduláshoz, baráti összejövetelekhez, szilveszterre érdemes megsütni belőle egy jókora adagot. A társaságnak nem csak a férfi tagjai lesznek hálásak érte!

Próbáljátok ki!