Nagy gyümölcs és zöldségimádóként minden évben igyekszem a frissen érő terméseket télire elzárni a kamrám polcaira. Gondolom, ezzel sok háziasszony van így. Nem kis macera azt hiszem, de az íze a házi savanyúságoknak, lekvároknak és dzsemeknek utánozhatatlan és minden fáradtságot megér.

Nyár derekán ajándékba kaptam jó pár kiló sárgabarackot. Jóval több volt, mint a frissen elfogyasztható mennyiség, ezért azonnal láttam, üvegben fogja végezni a többség. Minőségi válogatás után hozzá is láttam a dzsemkészítésnek. Az elején viszont már tudtam, most különleges ízeket szeretnék üvegbe zárni. Így született meg a levendulás és a vaníliás sárgabarackdzsem, természetesen a hagyományos ízűek mellett.

És akkor lássuk, hogy készítem én:

A barackot minden esetben megszabadítom a héjától, mert szerintem így marad igazán szép sárga a színe és így lesz szuperfinom az íze is! Ezt semmi pénzért nem változtatom meg, pláne, hogy volt szerencsém kóstolni héjjal főzött dzsemet is, tehát ismerem a különbségeket.
A hámozott gyümölcsöt csak kimagozom, nem szoktam aprítani, nekem elég, ha felezve van, hiszen a családom és én is imádjuk, ha igazi darabos dzsem kerül a kiskanálról a kenyérre vagy a desszertekhez.
Lemértem a súlyát, majd kilónként számolva 20 dkg cukorral összekavartam (ez természetesen lehet több vagy kevesebb a gyümölcstől és ízléstől függően). Amíg az üvegeket előkészítettem, hagytam picit állni... Tudom, ebben is megoszlanak a vélemények, van aki nem hagyja állni, van aki egész éjszakára állni hagyja... Most én csak picit pihentettem, s már raktam is a tűzhelyre. Mielőtt alágyújtottam, hozzáadtam a súlynak megfelelő mennyiségben dzsemfixet, elkavartam, majd felfőztem. Forrástól számítva kb. 5 percig főztem még, közben végig kavartam, majd ellenőriztem az állagát. Tökéletesen meg voltam elégedve! 

A hagyományos ízvilág megőrzése érdekében nem tettem bele semmi mást, hanem máris üvegekbe töltöttem és lezártam. 

Ekkor pár üvegbe óvatosan a dzsem mellé szúrtam 1-2 levendula ágacskát, amely hűlés közben átjárja aromájával a dzsemet! A maradékhoz pedig vaníliás cukrot szórtam, az így került illatozva üvegekbe. A kész, lezárt üvegeket fejre állítottam és hagytam teljesen kihűlni. Száraz dunsztba én már nem szoktam tenni, úgy tapasztaltam, hogy fölösleges, így is elállóak lesznek.

Kihűlés után lekötöztem az üvegeket és mentek a polcokra, hogy télen majd megörvendeztessenek a nyár különleges ízeivel... :)