Kedvenc időszakom kezdődik végre! Az Advent...az ünnepek és a Karácsony várás. Mind a négy adventi vasárnap mást és mást jelent nekem.

Az első vasárnap a saját magam emlékeibe, érzéseibe burkolózás, amikor előkerülnek a karácsonyi díszek, válogatom az aktuálisan előkerülő csecsebecséket, dekorációkat. A második vasárnap a szüleimmel töltött ünnepek emlékének adózik, a harmadik vasárnap már a gyerekeimről szól, míg a negyedik, a Szentestéhez legközelebbi már az összes szerettem körül forog.

Idén kivételesen  december első napjára esik Advent első vasárnapja, elővettem hát a szekrények mélyén meglapuló karácsonyi díszeimet, a gyertyákat, amelyekből az adventi koszorút készítem. Persze a konyhát is ünneplőbe öltöztetem lassan, ami nem működhet jó illatok nélkül. 

Mivel gyermeki lelkem kerül előtérbe ezen a napon, felelevenednek bennem kislány korom téli ételei, finomságai. Ilyen volt annak idején az édesanyám által gyakran készített vaníliás-fahéjas cukorral meghintett bundás alma íze is. Most úgy gondoltam, mi sem illene jobban a várakozás pillanataihoz, mint ez a finomság. Egyszerű, finom, igazi kedvenc! Édesanyám receptjétől eltérően mézeskalács ízű pongyolát kaptak a sülő almakarikák, melyek illata varázslatosan lengte be a kora délutáni nappalit, megkoronázva a készülődés pillanatait.

Mutatom, hogyan készítettem:

Hozzávalók:

- 10 dkg liszt
- 1 evőkanál cukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- fél kávéskanál szódabikarbóna
- 1 kávéskanál mézeskalács fűszer
- 1 csipet só
- 2 dl tej
- 1 egész tojás
- 1 evőkanál olaj
- 4 db alma
- olaj a sütéshez
- vaníliás porcukor a tálaláshoz

Elkészítés:

A lisztet a sóval, szódabikarbónával, cukorral, vaníliás cukorral és a mézeskalács fűszerrel alaposan elkeverjük.

Egy mély tálban a tojást elhabarjuk, hozzáadunk keveset a tejből és apránként adagolva belekeverjük a lisztet és az olajat is. Közben közben a tejjel hígítjuk, míg minden hozzávaló el nem fogy. Szép simára keverjük, majd hűtőbe pihentetjük egy órán át.

Az almákat megmossuk, ha szeretnénk, meghámozzuk. (Én most nem vágtam le a héját, olyan szép egészséges volt, nem is bántam meg.) Szép egyforma szeletekre karikázzuk, a magházat pedig csillag formájú pici szaggatóval kiszúrjuk...(ha már karácsonyi hangulatra vágyunk, ez gyönyörűvé is teszi a látványt.)

Egy serpenyőbe ujjnyi vastagon olajat öntünk és közepes hőfokra felforrósítjuk. Az almakarikákat belemártjuk a lisztes, tojásos masszába és az olajban szép világosra sütjük.Papírtörlőre sorakoztatva a felesleges zsiradékot leitatjuk róla.

Még melegen meghintjük vaníliás porcukorral.

Melegen és langyosra hűlve az igazi. Egy finom, laktató leves után vagy csak egy délutáni teázás mellé csodálatos finomság.

Kevés hozzávalóból, igazi nosztalgia étel mennyei illattal és ízvilággal.

Próbáljátok ki!