Augusztus utolsó hétvégéinek egyikén már búcsúztatjuk a nyarat, vele együtt előretekintünk az ősz felé. Akik igyekeznek ételeiket idénynek megfelelően készíteni, már friss mákot és szilvát is tudnak vásárolni, gyűjteni a kertjükben. Az én kertem is lassan ontja őszi csodáit, szeretem nézni, ahogy a bokrok, növények leveleinek színe lassan elfárad, érnek a bogyók, termések.
Gyerekkoromban csak a szomorúság érzése kavargott bennem, hiszen a szeptemberrel együtt nem csak az ősz, hanem az iskolapadba való beülés is elkezdődött. Ma már kicsit másképp tekintek erre az időszakra, hiszen a szépet, a jót, az újdonságot is fel tudom már fedezni, eljönnek az őszies színek, ízek, illatok a most érő gyümölcsökkel, zöldségekkel, gabonákkal. 

Ennek apropóján gondoltam ma egyet, s mivel gombócot terveztem az utolsó nyári zöldborsóleves után második fogásként, rögtönöztem a lehetőségek tárházának figyelembe vételével. Történetesen ugyanis nem volt a gombóchoz szikkadt kenyerem, hogy morzsát készítsek (az új kenyér ünnepén talán ez érthető is), az itthon fogyasztásra váró szilvám túlérett lett, a hűtőben vészesen közelített a túró lejárati ideje... így jött az ötlet: túrógombóc lesz, mákba forgatva, szilva mártással, nem pedig szilvás gombóc.

Túrógombóc receptet már olvashattatok blogomon, méghozzá csokoládéval töltve, sőt, sós túrógombócot is mutattam már, úgyhogy tudjátok, milyen egyszerű alapreceptre esküszöm! Nem kell pihentetni, nincs vele semmi fakszni, könnyed, rezgős, mennyei lesz mégis.

Jöjjön akkor most ez a finom mákos változat:

Hozzávalók:
- 500 g túró
- 2 evőkanál liszt
- 2 evőkanál búzadara (gríz)
- 2 egész tojás
- 1 csapott teáskanál só

A hempergetéshez:
- 200 g porcukorral kevert, darált mák

A mártáshoz:
- 250 g érett szilva
- 1 cs vaníliás cukor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 evőkanál barna cukor

Elkészítés:
A túrót (ha nagyon darabos, villával kissé összetörjük- én imádom, ha nem lesz teljesen homogén, hanem érzem a túró rögöcskéit) egy tálba tesszük, hozzáütjük az egész tojásokat, belekanalazzuk a búzadarát, a lisztet és a sót, összekavarjuk és kis időre félretesszük. 
Egy mély fazékban bő, sós vizet forralunk.
Közben a szilvát megmossuk, kimagozzuk és a cukrokkal, valamint a fahéjjal együtt nyeles lábaskába tesszük. Lassú tűzön felfőzzük, majd hagyjuk addig rotyogni, míg leve kissé besűrűsödik. a tűzről levéve hagyjuk hűlni.

A túrós masszából vizes kézzel apró gombócokat készítünk, majd a forró-lobogó vízbe rakosgatjuk. Óvatosan megkavarjuk a vizet, hogy a gombócok ne ragadjanak le a fazék alján és a tüzet annyira mérsékeljük, hogy a víz ne zubogjon, hanem csak gyöngyözve főjön. 

Amíg a gombócok főnek, a mártáshoz a szilvát botmixerrel picit átturmixolhatjuk, de nem kell nagyon simára, kellemes, ha kissé darabos a gyümölcs benne.

A cukros mákot mély tálkába tesszük. Amikor a gombócok feljönnek a víz felszínére, további 2-3 percig főzzük. Akkor jó, amikor szépen "táncolni-forogni-seregni" kezdenek a víz felszínén.
Szűrőkanállal óvatosan kiemeljük a gombócokat a vízből egyenként és a mákos tálkába tesszük. Ügyes mozdulattal körbe sergetjük a tálkát, amitől a gombóc magától  beleforog a mákba, így az teljesen bevonja.
Így járunk el az összes gombóckával.

Máris tálalhatjuk, mellé kínálva a fahéjas szilva mártást.

Langyosra hűlve az igazi.

Igazán különleges, laktató finomság!

A fahéj, a mák és a szilva roppant jól illik a könnyed túrós gombóckák ízvilágához.

Próbáljátok ki, jó étvágyat hozzá!