Gyermekkorom nagy eseményei voltak az igazi, vidéki lagzik. Nem csak azért, mert kislányként mindennél jobban irigyeltem és csodáltam a menyasszonyokat, hanem a lagzi hangulatáért, a távoli ismerősökkel, rokonokkal való találkozásokért és természetesen a sok finomságért, amit feltálaltak. Persze elsősorban a torták és a sütik vonzottak, különösképpen az aprósütik. Egyik kedvencem a "lagzis barack" volt, aminek az elkészítését kamasz koromban ki is próbáltam. Jó kis pepecselős munka volt, az igaz, de hatalmas sikerélmény is, mert a látványa és az íze lenyűgözött. 
Enni is csak "takarékosan" akartam, hogy jó sokáig maradjon belőle. Persze ezt ma már viccesnek tartom, ám tény, hogy sütés után hetekig eltartható jól záródó dobozokban, sőt le is fagyasztható....Már ha nem fogy el azonnal!

Pár hete egy kedves barátnőm vidékről meglátogatva fia lakodalmáról kóstolót hozott, benne az imádott "barack-sütivel". Szinte felkacagtam örömömben, amikor megláttam! Évtizedek óta nem ettem ilyet! Pár nappal később kamasz lányom elém állt: "Anya! Süssünk mi is barack sütit! De mi ne csak barack formájút!" 
Így esett, hogy amikor nekiláttunk, segítő keze nyomán körte, szilva, sőt, citrom is varázsolódott az asztalra.

Ami pedig a legnagyobb örömöt okozta, hogy éppen ma egy éve indult a blogom, így szülinapi bejegyzés lett ez a csodaszép süti, ami ráadásul a blogindítást szorgalmazó lányom kérésére és segítségével készült!

Mutatom is, ennek az ÜNNEPI KÜLÖNLEGESSÉGNEK a receptjét:

 Hozzávalók: (a tésztához)

- 80 dkg liszt
- 30 dkg kristálycukor
- 20 dkg margarin
- 2 tojás sárgája
- 2 dl tej
- 1 cs. sütőpor
- 2 cs. vaníliás cukor

A töltelékhez:

- a megsült "gyümölcsök" kikapart belseje
- 20 dkg margarin
- 2 evőkanál sötét kakaópor
- 4 evőkanál sárgabarack lekvár
- ízlés szerint rum vagy rum aroma
- porcukor (mennyisége a lekvár édességétől és ízléstől függő)

A díszítéshez:

- 1-1 üveg vérnarancs és mandula aroma
- a gyümölcsök színének megfelelően pár csepp kék, piros, sárga, zöld ételfesték vízzel hígítva
- kristálycukor a hempergetéshez
- ágacskák és levelek az élethűség kialakításához  (Ha ezek nem ehetőek, hívjuk fel rá a fogyasztók figyelmét!!!)

 Elkészítés:

A tésztához a tojást a cukorfélékkel keverjük ki. Adjuk hozzá az előre kicsit megolvasztott margarint, apránként a tejet. A liszttel keverjük el a sütőport és kis adagokban keverjük a masszához, míg mind el nem fogy.
Apró gombócokat formáljunk belőle.

A tepsiket béleljük ki sütőpapírral. Az elkészíteni kívánt gyümölcsöknek megfelelően formázzuk a tésztagombócokat megfelelő méretűre és alakúra. (Ha úgy könnyebb, érdemes lehet a sütőpapír hátoldalán előrajzolni sablonnal. Így biztosan egyformák lesznek.)
Aki szemmértékkel dolgozik (mint mi), gyors mozdulatokkal előkészítheti sütésre a tésztát. Ügyeljünk, hogy egy-egy darab kész sütihez két fél tészta kell majd, így páros számú gyümölcsöket formázzunk!
Hagyjunk a tepsiben kellő távolságot, mert némiképp nőni fognak. Tapasztalatom szerint picit le kell nyomkodni a szilvához és a barackhoz a gombóckákat, hogy ne legyenek összeragasztás után nagyon gömbölyűek. A körténél és a citromnál erre nem lesz szükség.

170 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt süssük szép világosra a sütiket. Még melegen hegyes késsel óvatosan vágjuk ki a lapos felüknél a gyümölcsöket és mokkáskanál segítségével vájjuk ki a belsejüket. Érdemes gyorsan dolgozni, mert kihűlve törékenyebbé válik a tészta, ami persze a töltés után másnapra már vissza is puhul.

A kivájt tésztát gyűjtsük tálba, mert szükségünk lesz hozzá a töltelék elkészítéséhez.

A töltelékhez a tésztamorzsát a kakaóporral, az olvasztott margarinnal, a lekvárral, az ízlés szerint adagolt rummal és a porcukorral keverjük ki jó alaposan.
Kiskanál segítségével töltsük bele a gyümölcsök belsejébe és kettőt kettőt ragasszunk össze, ezáltal alakítsuk ki a gyümölcs teljes formáját.
Színezzük az eredeti gyümölcs színének megfelelően kevés hígított ételfestékkel (esetleg szörppel) vagy aromával. Színezés közben a gyümölcsök külseje kellően átnedvesedik ahhoz, hogy aprószemű kristálycukorba forgatva az ráragadjon.
A gyümölcsök így gyönyörű, hamvas külsőt kapnak.

Egymás mellé téve szellős helyen másnapra csodálatosan összeérnek az ízek, a tészta külső része pedig finoman megpuhul. Az elkészült süti ahogy a bejegyzés elején már írtam, jól bírja a fagyasztást, de kellően záródó dobozokban 1-2 hétig frissen is eltartható finomság!

Ünnepi alkalomra szépen tálalva elkápráztathatunk vele mindenkit.

Az íze pedig mennyei!

Megéri fáradozni vele, feltétlenül próbáljátok ki!

Mivel nem tudok betelni a látványával sem, így most bónuszként egy hosszabb képgaléria következik. Nézegessétek végig, ha Nektek is tetszik!

Íme a szilvás fotóim:

Jöjjenek a barackok, amik az eredeti ötletet adták:

Igazi, mosolygós gyümölcsnek látszanak...

Nem utolsó sorban a citromok...