Hatalmas adag diót kaptam ajándékba karácsonykor, gyönyörűen megtisztítva, frissen. Ha mondhatom, talán ennek az ajándéknak örültem a legjobban! Egy gasztro kedvelőnél talán ez nem is csoda! Úgy gondoltam, első diós sütinek valami különlegességet fogok készíteni belőle. Épp kapóra jött családomban egy közeledő január eleji névnap, és mivel az ünnepelt zenekedvelő, gondoltam, hogy egy régi-régi, ám éppen ide illő sütinek módfelett örülne is.

A zongorabillentyű sütit gyerekkorom óta ismertem, ám kinézetre nekem nem teljesen idézte fel a hangszer billentyűit. Gondoltam, itt az idő, teszek egy próbát...csokival kialakítom a zongora fekete billentyűit...ám, ahogy a végeredmény mutatja, nem lett tökéletes. Ecsettel szerettem volna felvinni a kész sütikre a csokoládét, de épp amikor kellene az ember fia tuti nem talál az egész háztartásban egy valamirevaló iskolai festőecsetet...

Nézzétek hát el nekem a szépséghibákat, az ünnepeltnek mindez fel sem tűnt! Próbáljátok meg elkészíteni, ha esetleg a látvány nem is sikerül tökéletesre, az íze biztosan kárpótolni fog benneteket is!

Így készül:

Hozzávalók:

- 30 dkg darált dió
- 30 dkg porcukor (15 + 15 dkg)
- 1 tasak vaníliás cukor
- 3 db tojás fehérje (2 + 1 db)
- 1 citrom reszelt héja és fél citrom leve

Díszítéshez:

- kevés étcsokoládé
- pár csepp olaj

Elkészítés:

2 db tojás fehérjét a porcukor felével habbá verjük. A darált diót a vaníliás cukorral, a citromlével és a reszelt citromhéjjal összekeverjük, majd a felvert tojásfehérje habhoz adjuk. Szépen összekeverjük. Sűrű masszát kapunk, amit 1 cm vastagon sütőpapírra simítunk, úgy, hogy téglalap formájú legyen. pár órára (akár egy éjszakára száradni hagyjuk. (én a sütőbe toltam egy órácskára, légkeveréssel, 60 fokon gyorsítottam ezt a folyamatot.) Érdemes száradás közben egyszer-egyszer megfordítani óvatosan, így az alja is könnyebben szikkad. 

A maradék 1 tojás fehérjét a porcukor másik felével és pár csepp citromlével elkeverjük, hasonlóan, ahogyan mézeskalács díszítéséhez szokás. Nem kell erőteljesen habbá verni, inkább csak alaposan elkeverni, hogy minél kevesebb légbuborék kerüljön bele. 

A diós rétegre öntjük-simítjuk egyenletesen a fehérjehabot, majd kb. 20-25 percig pihentetjük. Érdemes figyelni közben, ha meleg helyen dolgozunk vele és gyorsabban szárad, akkor lerövidül az idő. Amikor már érintésre szilárdulni kezd, egy éles késsel egyenletesen felvagdossuk zongorabillentyű alakúra (kb.: 1 x 5 cm-es rudacskákra). A rudacskákat óvatosan széthúzzuk egymástól, majd 60 fokos sütőbe tolva további 30-40 percig szikkasztjuk. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszáradni. Igazi állagát másnapra éri el. Kívül ropogós, belül omlós lesz.

A teljes száradás után következik a díszítés. Ehhez kevés étcsokoládét 1-2 csepp olajjal felolvasztunk és arra alkalmas ecsettel az igazi zongoráéhoz hasonlóan kialakítjuk a fekete billentyűket. (én ecsetet nem találva itthon, több alkalmatossággal is próbálkoztam. Lódítástok meg nyugodtan a fantáziátokat, úgysem tudnátok kitalálni, miket voltam képes bevetni a cél érdekében... végül is nem tökéletesen, de sikerült! (közben persze folyamatos akciókat vetettem be annak érdekében is, hogy az ünnepelt nehogy meglássa, miben mesterkedek!)

A lényeg viszont az, hogy egy nagyon finom, kevés hozzávalóból készíthető, látványos édesség került az asztalra! Ne sajnáljátok a macerát, amit az elkészítés igényel, hiszen különleges finomsággal lephetitek meg azokat, akiket megkínáltok majd belőle!

Próbáljátok ki bátran! Jó étvágyat hozzá!