Az idei tél nem sajnálta tőlünk a szép, tiszta havas arcát megmutatni, de már éppen elég is volt ennyi, jöhetne végre a tavasz! Tombolnak a tél végi vírusok, mindenki vágyik már egy kis vidámságra, napsütésre, virágokra, illatokra. A farsangi időszak derekán jól esik arra gondolni, hogy bevonzhassuk végre a jó dolgokat és ha tehetjük, áldozunk a gasztronómiában is ennek.
Szerintem nincs olyan magyar háztartás, ahol ebben az időszakban ne kerülne valamilyen formában az asztalra a fánk, mint desszert. Forrón, cukrosan, lekvárosan, illatosan, szalagosan vagy csöröge formában, rummal vagy anélkül, sütőben vagy olajban sütve.

Én most egy közismert, könnyen elkészíthető változatát hoztam, némi csavarral. Ez nem más, mint a túrófánk, ami gombócka formája miatt seregve-forogva a forró olajban segíti munkánkat, megkönnyítve a forgatással járó hercehurcát. Túrófánk recept millió kering az interneten, mindenki a saját receptjére esküszik. Én édesanyámtól tanultam sok évvel ezelőtt és használom előszeretettel a kézzel írt receptjét.

És, hogy mi is a csavar benne? Megtudjátok a hozzávalóknál!

Hozzávalók:

- 25 dkg túró
- 25 dkg liszt
- 2 egész tojás
- 1 kis pohár tejföl (175 g)
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 kis marék rumba áztatott mazsola (ez lenne az a bizonyos csavar)
- 2 teáskanál cukor
- 1 csipet só

A sütéshez olaj, a szóráshoz ízlés szerint vaníliás porcukor.

Elkészítés:

A mazsolát beáztatjuk rumba, amíg elkészítjük a fánk tésztáját. 

A száraz hozzávalókat elkeverjük egymással, a tojásokat a tejföllel kikeverjük. A túrót áttörjük villával (ízlés dolga, ki mennyire szereti darabosan benne a túrót, én kifejezetten kedvelem, ha látom is a fehér túró rögöcskéket amikor beleharapok), majd a tojásos keverékhez adjuk.
Hozzáadjuk apránként a lisztet, amelyben elkevertük a cukrokat, a sót és a szódabikarbónát, majd belereszeljük a citrom héját is. Ettől csodás aromája lesz a fánknak. 
A mazsolát lecsepegtetjük és belekeverjük a masszába, ami lágy, kissé galuskatészta állagú. Tulajdonképpen a fánk tésztája ezzel el is készült. Pihentetni nem szükséges, elég neki annyi idő, amíg az olajat felhevítjük.

Egy mély, inkább kisebb átmérőjű lábaskát megtöltünk annyi olajjal, ami kb. 2-3 cm mélységű, hiszen a fánkoknak bő olajban kell sülniük, ahol van helyük a "forgásra."

Amikor az olaj már forró, pici diónyi gombócokat szaggatunk kiskanállal a masszából, nedves kézzel kicsit gömbölyíthetünk rajta, majd 4-6 gombóckát egyszerre néhány perc alatt pirosra sütünk. A tüzet az első adag olajba helyezésekor mérsékeljük közepesre, nehogy megégjenek a fánkok! Ezen a közepes hőfokon sütjük végig valamennyit.

Szűrőkanállal papírtörlőre szedjük, lecsepegtetjük, ha szükséges. 

A fánkok kb. 3 perc alatt elkészülnek, forgatni nem szükséges őket sülés közben, mert a gömbölyű formájuk miatt maguktól megteszik ezt. 

A mazsolákat ujjunkkal benyomhatjuk a tészta belsejébe, ha félünk attól, hogy megégnek, de a sülés olyan gyors, hogy a rumtól átnedvesedett aszalvány szerintem nem ad okot aggódásra. Az ízén viszont rengeteget dob!

Már csak a vaníliás porcukros meghintés hiányzik! Szemnek és gyomornak is mennyei! Kívül kicsit roppan, belül légiesen könnyed, akár a spongya!

Akik pedig igazán teljes ízorgiára vágynak, készíthetnek mellé akár egy korábbi receptemnél olvasható puncsmártást is!

Biztosan nem fogja elrontani!

Próbáljátok ki, jó étvágyat hozzá!