Nagy kedvencem az olasz konyha! Nem csak a tésztás, paradicsomos főételeik, tengeri herkentyűik, leveseik,  fűszereik, hanem édes desszertjeik is elcsábítanak. Szinte érzem a tengerpart illatát, látom a városkák forgatagát, élem a sziesztát, hallom a vidám, hangos csevejeket amikor belekóstolok egy-egy zseniális étkükbe. Szeretem az életvitelüket. 
Gasztronómiájuk kimeríthetetlen, számos közismert receptjük meghonosodott nálunk is. Szerintem nem kell bemutatnom senkinek a pizzát, a tortellinit, a bolognai spagettit, a minestronét, vagy a tiramisut, ezek szinte minden magyar háztartásban  kedvelt ételek.
Most egy kevéssé ismert aprósüteményt mutatok, amelyet  Toszkánában ugyan elsősorban húsvétkor sütnek, ám annyira magával ragadó, hogy úgy érzem, bármikor érdemes előkapni a receptjét és elkészíteni. Délutáni tea vagy kávé mellé vagy a kora esti borozgatós nyári beszélgetésekhez ideális társ.

Nem csak íze, hanem megjelenése is fantasztikus. Roppanó leveles tészta stanglin fénylő édes tojáshab között csillanó aranysárga baracklekvár... Hmmm... Imádom! Ugye már olvasni is gyönyörűség?!
A neve pedig, bár kissé nehezen ejthető, de annál kifejezőbb: sfogliatine glassate, azaz mázas leveles tészta. A leveles tésztát eredetileg kézzel készítik, ám én most egy könnyített változatot mutatok, kész leveles tészta felhasználásával. A stanglik bevonása és díszítése ugyan kissé macerásnak tűnhet, de ígérem, hogy az íze mindenkit kárpótolni fog!

Így készül:

Hozzávalók: 

- 1 csomag bolti, nyújtott leveles tészta
- 1 közepes tojás fehérje
- 8 evőkanál porcukor (ha a tojás nagyobb, érdemes több cukrot beletenni)
- 4 evőkanál sárgabarack lekvár (én most a tosztán hangulatot még inkább tükrözve, levendulás barack lekváromat használtam, amitől még különlegesebb lett)

Elkészítés:

Feltétlenül jó hideg tésztával dolgozzunk! A tésztalapot tekerjük ki a csomagolásból, majd hullámos szélű derelyevágóval (vagy nagyon éles késsel) vágjuk 6-7 centi hosszú, 2 centi széles téglalapokra. Óvatosan rakosgassuk sütőpapíros tepsire, egymástól kis távolságokra, hogy ne érhessenek össze süléskor.
A tojás fehérjét a porcukorral kavarjuk addig, míg fényes, egynemű masszát nem kapunk. 
A sütőt melegítsük elő 140 fokra (ezen a hőfokon szép világos marad a hab, melegebb sütő esetén könnyen túlbarnulhat.)
A barack lekvárt ha szükséges szűrjük át, hogy sima legyen, ne legyenek benne gyümölcsdarabok, mert úgy nehezen fogjuk tudni a vonalakat húzni belőle a nagyon apró lukú nyomótasakból. (Érdemes kissé sűrűbb lekvárt használni, mert az marad meg szép vonalban a habban.) A sima lekvárt kanalazzuk erős műanyag zacskóba, melynek csücskén vágjunk irinyó-pirinyó lyukat. (Minél vékonyabban tudunk vele csíkokat húzni, annál szebb lesz a sütink.)
A tésztalapocskák tetejét kenjük meg 1-1 mokkáskanálnyi mennyiségű tojáshabbal, a baracklekvárból pedig nyomjunk átlós vonalakból négyzetes mintát a tetejére.
A meleg sütőbe tolva süssük 30 percig a sütiket, míg a hab utat talál magának a lekvárcsíkok között és kellően megszárad a tetején. Valósággal háztetőcserepek formáját veszi majd fel, különleges kinézetűvé válik. A leveles tészta ezalatt finoman roppanós lesz.
A sütőből kivéve rácson hagyjuk kihűlni.

Tálalásig jól záródó dobozban tárolhatjuk, nagyjából 1 hétig eltartható. (Már, ha kibírjuk addig, hogy ne együk meg az összeset azonnal...)

Gyönyörű, látványos édesség. Érdemes megismerkedni vele, igazi ínyencség.

Próbáljátok ki!