A hájas sütemény készítése igazi tradicionális konyhai munka. A hájjal készült leveles tészta csodálatos alapjául szolgál sós és édes süteményeknek, krémeseknek, kifliknek, pogácsáknak, sós rudaknak. Elkészítése nem tartozik az egyszerű munkák közé, de nem is ördöngös, viszont igazi koncentrációt és elmélyülést igényel.  A végeredmény pedig egy illatos, roppanós, százrétűvé nyíló, mesés tészta.

Emlékszem, gyermekkoromban nem volt olyan disznóvágás, amikor ne sült volna, valódi, üstben készült szilvalekvárral töltve. A hófehér, édes porcukorral megszórt süti pillanatok alatt elfogyott a tányérokról, pedig nagymamám és anyukám a család többi hölgy tagjával nem kis mennyiséget sütött. A vidám nevetések és szorgos munka mellett előkerült a jóféle koccintó, a férfiak és az asszonyok észre sem vették, milyen nehéz munkát végeztek, pedig akkor még nem volt robotgép! Akkoriban a sertésháj, mint hozzávaló nem volt különleges, sőt! Ma pedig a fiatalabb korosztály már elképzelni sem nagyon tudja, hogyan lehet egy desszertben ilyen alapanyag.

Remélem, a látvány meghozza azok kedvét is az elkészítéshez, akik még nem próbálták! És be kell vallanom valamit! Nálunk mindig édesanyám készítette ezeket a csodákat, amelyeknek nem tudtam ellenállni, de mióta ő nem lehet velünk, sosem mertem belevágni...íme hát az első próbálkozásom, amellyel bebizonyíthatom, hogy bátran bele kell vágni!

Íme a receptje:

Hozzávalók:

- 1 kg liszt
- 60 dkg sertésháj
- 1 db tojás
- 4 evőkanál tejföl
- 1,5 tk só
-1,5 tk cukor
- 2 ek ecet
- 2,5 dl fehér bor
- 1,5 dl szódavíz

A töltéshez:
- 3 dl sűrű házi szilvalekvár

A tetejére:
- vaníliás porcukor

Elkészítés:
A hájat jéghideg vízbe áztassuk be, majd gyors, határozott mozdulattal húzzuk le a hártyáját. Minél hidegebb a háj, annál egyszerűbb dolgunk van. Nem mondom, hogy nem pepecselős munka, de megéri a fáradozást. A lehártyázott hájat ezután húsdarálón daráljuk le.
A liszt mennyiségéből vegyünk el 150 g-ot és keverjük habosra a hájjal. Tegyük félre, de ne túl hideg helyre, hogy a tésztát könnyen tudjuk majd vele kenni.
A többi hozzávalót tegyük egy tálba és alaposan dolgozzuk ki, rétes tészta állagúra (kissé kemény, de hólyagos, sima felületű legyen.) A bor és a szóda segíti, hogy a tészta hólyagosabb, emelkedettebb legyen, bizonyos fokon fújó anyagként szolgál az alkohol és a szénsav.
Én most robotgéppel könnyítettem meg a dagasztó munkát, mert ez bizony jókora mennyiség, így nem egyszerű bánni vele. (Ha csak tehetitek, Ti is nagyobb adagot készítsetek a tésztából, mert jól fagyasztható, így csupán elő kell venni alkalomadtán és frissen, egyszer átnyújtva, hajtogatva süthető is.)
Most következik a türelemjátékként felfogható nyújtás-hajtogatás-pihentetés.
A tésztát tesgyük lisztezett deszkára, nyújtsuk ki fél cm vastagra, majd a liszttel kevert háj egyharmadát óvatosan kenjük rá és terítsük el rajta. Vigyázzunk, ne nyomjuk bele a tésztába, óvatos mozdulatokkal dolgozzunk!
Ezután négyrét hajtjuk: felülről egyharmadig, alulról rá, balról egyharmadig, jobbról rá. Mindig ugyanezt a sorrendet használjuk és jegyezzük meg, hol kezdtük a hajtást, pihentetés után minden alkalommal ezt az irányt kövessük.
Tegyük 20 percre hideg helyre. 
Ezután nyújtsuk ki a tésztát ismét , majd kenjük meg a fennmaradt háj felével. Ismét hajtogassuk négyrét: felülről, alulról, balról, jobbról. Újabb 20 perc pihenés következik hideg helyen. 
Utolsó nyújtás-kenés következik, majd hajtogatás után szintén 20 perc pihenő.

Ezután a pihentetés után nyújtsuk ki téglalap alakúra, fél cm vastagon a tésztánkat. Egy éles, hosszú pengéjű kést forrósítsunk fel tűz felett, majd vágjuk fel a tésztát 8x12 cm nagyságú téglalapokra. 
FONTOS: A vágások alkalmával halljuk a tésztában lévő zsír sercegését, legyen olyan forró a kés! A forrósítást ismételjük annyiszor, ahányszor szükséges. Ez fogja segíteni, hogy a tészta szélei szép levelesen kinyíljanak.

A sütőt melegítsük elő 200 fokra, egy nagy tepsit béleljünk ki sütőpapírral vagy kenjük ki vékonyan zsírral. 

Sűrű szilvalekvárt kanalazzunk minden tészta téglalap egyik felére a rövidebb oldala mentén, majd a kés lapjával óvatosan hajtsuk rá a tészta másik felét.
Ne kézzel dolgozzunk, hanem ügyesen végig a késsel és ne nyomkodjuk le a tészta széleit, hanem csak hajtsuk egymásra azt. Ha lenyomjuk a tésztaszéleket, nem nyílik ki a sütink!

Ezután a kés lapjával nyúljuk alá a sütiknek és így helyezzük óvatosan a tepsire. Toljuk a forró sütőbe és süssük 20-25 percig, szép világos aranyszínűre.

A sütőből kivéve langyosan szórjuk meg vaníliás porcukorral és már tálalhatjuk is.

Tölthetjük sűrű birsalmalekvárral, diótöltelékkel, a lényeg, hogy olyan legyen a töltelék, ami nem folyik ki sülés közben.

Nagyon finom frissen, illatos, de napokig finom desszert. 

A felnyíló rétegek gyönyörű látványt nyújtanak, beleharapva pedig élvezhetjük a roppanósságukat.

Igazán mennyei sütemény, egy laktató leves után kiváló fogás lehet, de önállóan kínálva is remek!

 Jó étvágyat hozzá!