Ki ne szeretné a daramorzsát, amit mi, magyarok (közöttük én is) császármorzsának hívunk?!
Én már mondhatni nosztalgiázva emlékezem vissza azokra a gyermekéveimre, amikor vidéki konyhánk megtelt a sülése közben terjengő, utánozhatatlan vaníliás illatával. Amikor pedig Édesanyám a bekanalazott gulyásleves után az asztalra tette, a maga főzte sárgabaracklekvárral és leheletnyi porcukorfelhőbe burkolta, valósággal elolvadtam. Annak idején az óvodában is gyakran kaptunk második fogásként, ám ott málnaszörppel locsolták meg. Nem is tudom, melyiket szerettem jobban!
Az eredeti császármorzsa azonban nem darával készül, hanem liszttel, így tulajdonképpen egy palacsinta tészta, amely az osztrák és bajor konyhák egyszerű és gyors fogása, melyet Kaisernschmarrnnak/Kaisernschmarrennek vagy egyszerűen csak smarninak neveznek. Ezt a nevet Ferenc József császárról kapta, bár a keletkezését nem csak hozzá, hanem Sissihez is fűzik.

Bármelyikőjüknek is köszönhetjük, a lényeg az, hogy igazán finom serpenyődesszert, amit a valamire való osztrák hütték nem is hagynak le az étlapjukról. És, hogy miért írtam serpenyődesszertnek? Azért, mert egy egyszerű serpenyőben elkészíthető, sőt, sok helyen abban is tálalják.
Van még két fontos különbség a hazánkban tálalt finomság és az eredeti osztrák között:
- náluk nem baracklekvárral, hanem leginkább almapürével (Apfelmus), ribizlidzsemmel vagy darabos szilvakompóttal (Zwetschkenröster) fogyasztják.
- a dara hatására a mi morzsánk valóban morzsalékosabb lesz, a lisztes változat pedig apró, pufi palacsintapárnácskákra szaggatható 
Amilyen egyszerű, olyan változatosan fogyasztható desszert tehát, érdemes mindegyik gyümölcs ízével kipróbálni!

Íme hát a daramorzsa recept:

Hozzávalók:
(4 személyre)
- 10 evőkanál búzadara
- 4 evőkanál liszt
- 6 evőkanál cukor
- 1 csipet só
- 1 csomag vaníliás cukor
- 4 egész tojás
- 3 dl tej
- 1 marék mazsola

A sütéshez:
- 10 dkg vaj
- 1 evőkanál porcukor

A tálaláshoz:
- vaníliás porcukor
- sárgabaracklekvár

Elkészítés:
A búzadarát, a lisztet, a cukrot, a vaníliát és a sót mélyebb tálba öntjük és elkavarjuk. A mazsolát leöblítjük és hozzákavarjuk.
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját elhabarjuk, majd felöntjük a tejjel és a búzadarás keverékre öntjük. Alaposan összekavarjuk, majd minimum fél órára pihenni hagyjuk, hogy a búzadara és a mazsola megszívja magát. (Az igazán ínyencek rumba is áztathatják a mazsolát, ha felnőtteknek készítik.)
Fél óra elteltével a tojások fehérjéből kemény habot verünk, majd apránként adagolva a tejes masszához adjuk, simára keverjük óvatos mozdulatokkal, hogy a hab minél kevésbé törjön össze.

Egy jó nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd a daramorzsa masszáját egyben beleöntjük. Lassú tűzön sütni kezdjük. Akár a palacsinta, ez a massza is (vastagságtól függően kb.: 10 perc múlva) apró levegőbuborékok megjelenésével egy időben alul szép pirosasra sül. Ha kellően ügyesek vagyunk, ekkor egyben megfordítjuk a tésztát. (Segítségünkre lehet ebben egy nagy lapos tányér vagy fedő.) Ha nem érzünk bátorságot magunkban, akkor falapáttal óvatosan vágjuk négyfelé, és szeletenként fordítsuk meg a teljes tésztamennyiséget.
Süssük tovább takarékon, további 8-10 percig, amíg ez az oldal is színesre sül. Ekkor falapáttal szaggassuk falatnyira a tésztát, szórjuk meg 1 evőkanál porcukorral és óvatosan forgatva süssük át 1-2 perc alatt. Ezzel készen is volnánk.

Melegen vagy langyosra hűlve meghintjük leheletnyi vaníliás porcukorral, és sárgabaracklekvárt kínálunk mellé.

Bevallom, én a látványával sem tudok betelni!

Akár reggelire is elkészíthető, de kiváló második fogás vagy meleg desszert.

Ha kisebb adagokban készítitek, akár a sütéshez használt serpenyőben is tálalhatjátok.

Szuperül előkészíthető, csak a sütés időpontját kell időzítenünk, ha például gyereksereget várunk vendégségbe, ők egészen biztosan örülni fognak a meglepetésnek!

Készítsétek el minél többször!

Könnyed, mégis laktató! Jó étvágyat kívánok hozzá!