A kelt kalácsok királynőjének méltán nevezett kalács a babka. Jeruzsálemi kalácsnak is nevezik, hagyományosan a lengyel zsidó konyha süteménye. Látványos fonási technikájának köszönhetően vált világhírűvé, eredetileg olyan ünnepi alkalmakkor sütötték, mint például a Húsvét.. Minden belefektetett időt és energiát megér az elkészítése, mert nagyon kiadós, nagyon finom és csodaszép is. Az utóbbi években rengeteg féle töltelékkel elterjedt a készítése, ám a hagyományos recept kakaóval készült. Mivel nagyon szeretek kelt tésztákkal dolgozni, kipróbáltam és a rabjává váltam!
Formázhatjuk hosszúkásra, ám én most az ünnephez kapcsolódva koszorú formát választottam.

Így készítettem:

Hozzávalók:
- 55 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 1 csipet só
- 25 g élesztő
- 120 ml víz
- 15 dkg puha vaj
- 3 egész tojás

Töltelék:
- 5 dkg porcukor
- 5 dkg cukrozatlan kakaópor
- 15 dkg étcsokoládé
- 1 mokkáskanál őrölt fahéj
- 12 dkg vaj
- 10 dkg dió

Szirup:
- 25 dkg kristálycukor
- 150 ml víz
- 1 mokkáskanál vanília kivonat
(vagy fél csomag vaníliás cukor)

Elkészítés:
A vaj kivételével valamennyi tészta hozzávalót keverőtálba tesszükegybefüggő masszává keverjük. Ezután hozzáadagoljuk apránként a puha vajat (Mindenképpen érdemes vajat használni, nem margarint). Addig dagasztjuk, míg a tészta leválik a tál faláról és sima felületű lesz. Én ehhez Anka robotgépemet használtam, hiszen jelentősen lerövidíti és egyszerűsíti a munkafolyamatot, ha nem kézzel dagasztunk.
Ezután olajozott tálban letakarjuk a tésztát és minimum 2 órát, de jó, ha akár egész éjszakán át pihentetjük, kelesztjük.
A diót durva darabosra vagdossuk, majd száraz serpenyőben megpirítjuk. Hideg tányérra csúsztatjuk, mert a forró serpenyőben tovább barnulhat.
A tészta nyújtása előtt elkészítjük a tölteléket. Ehhez a csokoládét és a vajat vízgőz felett folyamatosan kevergetve felolvasztjuk. A kakaóport, a fahéjat és a porcukrot összekeverjük, majd a felolvadt csokis vajhoz keverjük.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak tudjuk, téglalap alakúra. (Minél vékonyabbra sikerül, annál többször tudjuk majd feltekerni és annyál szebb lesz a vágási felület.)
A tölteléket eloszlatjuk rajta egyenletesen, szépen elsimítva. Megszórjuk a pirított dióval, majd a téglalap hosszanti oldalánál fogva lazán feltekerjük, mint a palacsintát. 
Most jön a csoda, amitől ez a kalács olyan gyönyörű lesz. Hosszában a feltekert tésztahengert éles késsel elvágjuk úgy, hogy az egyik végénél kihagyunk 2 centit, ami az egészet összefogja. A kalács félbevágott szárait úgy hajtjuk, hogy a vásási felület felülre essen, majd óvatos mozdulatokkal összefonjuk, vágott felülettel végig felfelé. Sütőpapírral kibélelt kerek tortaformába koszorú alakba elhelyezzük. 
A sütőt előmelegítjük. 180 fokra. 
A forró sütőben nagyjából 35-40 percig sütjük. Amíg sül a kalács, elkészítjük a szirupot. Ehhez a vizet a cukrokkal forrásig hevítjük, majd gyöngyözve pár percig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni, sziruposodni.
A kisült, még forró kalácsot apránként adagolva meglocsoljuk az édes sziruppal, hogy legyen ideje a tésztának magába szívni azt.
Kihűlve szépen szeletelhető, de langyosan ellenállhatatlan, szóval nem biztos, hogy ki tudjuk várni a teljes kihűlést...

Illatos, édes, gazdag kalács.

Nagyon finom, Húsvét elmúltával is érdemes elkészíteni.

Regelire egy jó pohár tejjel, vagy tartalmas leves után akár főfogásként is kiváló.

A töltelék variálható, akár mazsolát, egyéb olajos magvakat is lehet hozzá keverni.

A cukorszirup csodás fényes felületet ad neki, szaftossá teszi, ugyanakkor védi is a kiszáradástól.

Különleges, méltó dísze lehet a húsvéti asztalnak!
Próbáljátok ki, jó étvágyat kívánok hozzá!