Vannak azok a napok, amikor az ember életében jó sok tennivaló akad, ám a tennivalók végén megérdemelten vágyunk jutalomra...

Az én életemben most ez a periódus zakatol ezerrel! Úgyhogy nem volt kérdés, amikor kinyitottam saját blogomat, hogy mi is jöhetne számításba a gyorsan elkészíthető finomságok sorából...

...mák volt itthon jócskán;

....sütőt nem akartam bekapcsolni;

...a legjobb választás tehát a duplán mákos grízgombóc volt!

 De a korábbitól ellentétben nem vágytam a citrusos ízvilágra kísérőként. 

Így született meg egy szempillantás alatt a döntés: puncsmártást akarok mellé! Rózsaszínben, kicsit alkoholosan, selymesen, édesen, különlegesen!

Íme:

Egy mesébe illő történéssorozat kapcsán egy fantasztikus cég megkeresett, hogy legyek a reklámarcuk a karácsonyi kampányukban. Lányos zavaromban elvállaltam, gondoltam, lesz ami lesz. Mire felocsúdtam a meglepettségtől már a konyhámban is volt az egyik csodaszép termékük, egy  sütőtepsi, aromafedővel. 

Már a méretéből is adódott, hogy igazi ünnepi, vendégváró ételeket lehet benne készíteni, akár több személy számára, akár több napra.
Mivel éppen egy kolbásszal töltött karajt akartam készíteni hétvégére, ami történetesen már benn várakozott a hűtőben előkészítve, gondoltam, itt az idő a kipróbálásra.

Az edény különleges fedővel van ellátva, aminek a tetején pici nyílással ellátott aromagombja van. Ebbe sütés közben különféle folyékony hozzávalókat lehet a készülő ételhez adagolni anélkül, hogy a fedelet levenné az ember. Mivel a fedő üvegből van, így nyomon követhető az étel készültségi állapota, így a megfelelő időpontban lehet "locsolgatni' a tepsiben lévőket.

Ez hát az előzménye ennek a fehér borban párolt kolbászos karajnak, ami mellé csoda finom birsalma is került.

Az illatok, az ízek fantasztikus kavalkádja lett a végeredmény.

Mutatom, hogyan készítettem.

Azt hiszem, az első, amit nagyon megkedveltem édesanyám konyhájában, az a tészta dagasztás volt. Szerettem látni erős, mégis finom kezét, ahogyan a lisztből szinte a semmi hozzáadásával hólyagos, légiesen könnyű, hófehér tésztát varázsolt. Tekerte, csavarta, töltötte, szaggatta... mindegy volt. Rövid időn belül illatozó, meleg finomságok kerültek a tányérra. Emlékszem, hogyan tanítgatta, miként kell bánni a tésztával...

Ki is próbáltam a kelt tészták, kalácsok közül szinte már majdnem mindent, a kifli készítése azonban eddig még kimaradt a repertoáromból. Eddig!

Mivel az ünnep miatt ma pékség nincs nyitva, kaptam magam, gondoltam eljött az idő....

Így született meg ez a kelesztés nélküli, vajas kifli. Mutatom, hogyan készült!

Itt az ősz, annak minden szépségével, finomságaival együtt! Ilyenkor már a háziasszonyok örömmel gyújtják be a sütőt, hogy melegséget vigyenek a konyhába és finomságokkal kápráztassák el szeretteiket. Én is így vagyok ezzel.
Mivel kedves ismerőseimtől csodafinom diót kaptam, gyönyörűen megtisztítva, elszabadult a fantáziám, mi is legyen belőle. Mi tagadás, kicsit már a karácsonyvárás is a lelkemben van (tudom, hol van az még, de akkor is...) így hát egy olyan sütire esett a választásom, amely akár az ünnepi asztal dísze is lehet, hiszen előre elkészíthető, sokáig eltartható finomság (már ha azonnal el nem fogy)!

Kicsit macerásnak tűnik, de higgyétek el, a fázisok rövidsége miatt aránylag gyorsan elkészíthető, így feltétlenül érdemes elkészíteni.

A tésztája omlós, a diós krémje puha, a hab a tetején pedig roppanós és csodafinom!

Így készül:

Minden gyümölcs szezonbeindulása meglobogtatja a fantáziámat. Így van ez a szilvával is. Ha ráérek, szeretek kísérletezni a pepecselősebb sütikkel is, de leginkább a gyorsan összedobósakat kedvelem.
Ez a szilvás cobbler is ilyen. 

A cobbler története jó régre, az Amerikába kivándorolt európaikhoz köthető. Speciális sütőedényben készítették finomságaikat, a sütőedény neve pedig cobbler volt állítólag. Ez a sütiféleség is innen kapta a nevét. Bármilyen gyümölccsel variálható, különleges desszert. Készíthetjük friss, fagyasztott, befőtt gyümölccsel, de diófélék, mazsola sőt aszalt gyümölcsök is rakhatók bele.
A szaftos, illatos gyümölcsöt beburkolja a kanalanként ráhalmozott tészta, amitől kicsit paplanszerű kinézete lesz, ráadásul sejtelmes is, hiszen a készítőjén kívül senki nem tudja, mi rejlik a tészta alatt.

Nálam most illatos, érett, fahéjjal megszórt szilva bújt a tészta alá!

Így:

A mediterrán ízvilágot nagyon kedvelem. Az év bármely szakában készítek így fűszerezett ételeket, használom a mediterrán konyha hozzávalóit. A zöldség és hús, sajt kombinációkért különösen rajongok. 
Mivel manapság már egész évben kapható cukkini a nagyobb üzletekben, így ezt a csodafinom egytálételt nem csak a forró nyarakon, hanem akár télen is elkészíthetjük.
Az előkészítés kicsit ugyan munkaigényes, de a sütés csupán fél óra, ami kárpótol ezért. Az íze pedig mennyei!

Így készítettem:

A cikória a korszerű táplálkozás egyik meghatározó eleme, de a pótkávén kívül nagy általánosságban kevesen használják. Pedig magas rost és vitamintartalma miatt ősszel és télen igen kedvező a fogyasztása.Szerencsére hűvös helyen tárolva hetekig friss marad, így érdemes belőle nagyobb adagot vásárolni, ha hozzájutunk.
Kissé kesernyés íze miatt lehet enyhén sós vízben áztatni elkészítés előtt, de azt hiszem, ügyesen feldolgozva a karakteres kísérői mellett íze mindenkinek tetszeni fog.

Mivel én is csak nem túl régen kezdtem használni, így bevallom a kísérletezgetés fázisában vagyok a belőle készült ételek előállításánál, de ez a besameles, sajtos egytálétel olyan jól sikerült, hogy azonnal tudtam, máskor is készíteni fogok ilyet.

Íme a recept:

Panna cottát nem rég óta készítek, de már az első alkalommal magával ragadott. nem csak azért, mert nem kell sütni, hanem krémes, selymes állaga, hűvössége, variálhatósága miatt is.

A panna cotta eredetileg tejszínnel készülő desszert, amire a neve is utal (főzött tejszínt jelent), de ismeretesek joghurttal előállított változatai is. Az alap recept olasz, Piemontból származik, ahol a sűrítésére használt zselatint halcsontból állították elő. Készítették gyümölcsökkel, csokoládéval, karamellel, vaníliával, sőt, mogyoróval.
Mivel a tejszín eléggé kalóriadús, így büntetlenül nem lehet belőle jó sokat fogyasztani sajnos. Ezért is próbáltam ki joghurttal lefaragni kicsit a kalóriamennyiségből, úgy, hogy krémessége, selymessége ne szenvedjen csorbát. Ezt a desszertet leginkább a formából kiborítva tálalják, én most azonban a tálkák szélét kókuszreszelékkel szerettem volna a látvány fokozása érdekében díszíteni, így a tálalás a pohárban történt.

A mediterrán ízvilágú hozzávalóival egész évben nyárias hangulatú desszert.

Így készítettem:

A cikória különleges növény, alakját, ízét tekintve. Ritkán kerül az asztalomra, de kivételesen gyönyörű példányokhoz jutottam, így (bár a családomban nem mindenkinek kedvence) mégis elhatároztam, megszerettetem mindenkivel, aki megkóstolja nálam. Mivel épp vendégeket vártam, gondoltam, itt az ideje a bevetésnek.
Gyönyörű, halványzöld, kemény leveleiből leválasztottam jó néhányat, amelyekből üdvözlő falatokat készítettem, a többit pedig félretettem a másnapi főételhez, ami besameles egytálétel lett (ennek receptjét is mutatom hamarosan). 
Mivel már délelőtt elkészítettem, délután pedig a hűtőben kellően összeértek az ízei, így estére, a vendégváráshoz már csak a dekorálás maradt.

Látványos vendég fogadó előétel. Így készül:

Kíváncsiak vagytok ennek az ínycsiklandó és ízcsiklandozó receptek a történetére?  Hát akkor figyeljetek, máris elmesélem!

Egy imádni való barátnő-kolléganőm meglepett a kertjében termett hatalmas szatyornyi birsalmájával, amiért élek-halok! Az őszi gyümölcskavalkádban méltatlanul ritkán jelenik meg ez az illatos, fanyar ízvilágú gyümölcs, talán a kiskertekben, a piacokon bukkan fel még néha. Gyerekkoromban a saját kertünkben is volt egy hatalmas bokor, édesanyám sokszor örvendeztetett meg kompóttal, birsalmasajttal bennünket.

Így aztán hatalmas örömömben már hazafelé jövet azon járt az eszem, mit is készítsek belőle. Mivel pont előtte kaptunk ajándékba egy másik jó barátunktól vaddisznó húst, így nem is volt kérdés, a vadhoz biztosan használok a birsből.

No, de desszert is kellene! Valami jó krémes, légies, illatos finomság....

Sütni nem akartam, hiszen a vaddisznó már önmagában is lefoglalja 3-4 órára a sütőt, ezért egy hidegen készíthető birsalmahabra esett a választásom.

Így készítettem: