Advent beköszöntekor elkezdtek a gondolataim az ünnepi sütik kiválogatása körül forogni. Azt hiszem, ennél nehezebb dolog nincs is a világon!
Millió csodásabbnál csodásabb süti létezik, mákos, diós, mézes, csokis, narancsos, kókuszos és még sorolhatnám, amelyek igazán karácsonyi ízűek, de vége sincs.

Mivel a mákot módfelett szeretem, nem volt kérdés, először a mákos sütik repertoárját fogom átnézni, kiválogatni. Persze számtalan ismert és használt receptem van már ezzel az alapanyaggal, ám nézegetés közben képbe került pár eddig ki nem próbált is.
Felettébb kíváncsivá tett egy párosítás: mák citrommal. Három óriási citrom árválkodott épp a hűtőmben, így azonnal döntöttem. Mákos sütit választok, hozzá pedig egy szintén általam sosem próbál citrom-krémet, az úgynevezett lemon curdot fogom elkészíteni.

Így született meg ünnepváró finomságom, a mákos kocka, melyet a tetejére szórt kókuszreszelékkel koronáztam meg.

Mutatom, hogyan készítettem:

Ez a recept már régóta csiklandozza a fantáziámat. A Nagyi titka oldalon láttam meg először és rögtön tudtam, ezt nekem is ki kell próbálnom.

Nem is bántam meg. Karácsony közeledtével mindig előkerül a gyerekeim részéről az eredeti süti a kívánság listára, ám bevallom, számomra pepecselős volta miatt ritkán engedek a kérésnek. Amikor azonban ezt a szupergyors és ízében éppen megfelelő kekszes változatot megláttam, tudtam, hogy mostantól már nyert ügye van a Zserbónak nálam is!
Segítőm is akadt a konyhában, a kamasz lányom személyében, azt pedig mondanom sem kell, hogy a süti kóstolásában mindenki részt akart venni. Ha nem lennék elég gyors nem és tettem volna dobozba a kész kekszekből, talán már nem is maradna belőle karácsonyig.

És akkor jöjjön a recept, amelyhez a nyáron befőzött csodás sárgabarack dzsememet is felhasználtam:

Ezt a fantasztikusan finom, illatos, különleges körtét sok évvel ezelőtt már elkészítettem, most pedig ismét eszembe jutott, milyen könnyen elkészíthető, mennyei finomság is volt. Gondoltam, tökéletesen megfelel egy adventi vasárnapi menü lezárásához, a hozzávalók pedig történetesen éppen adottak voltak itthon. Neki is álltam hát!
Fahéjas, vaníliás, csokis illata kellőképpen karácsonyi hangulatot teremtett, a kinézete pedig egyenesen gyönyörű! A roppanós csoki réteg és az itt-ott lehulló pörkölt mandula női pongyolaként hat a gyönyörű, fehér, karcsú körte testeken...

Elkészíteni roppant egyszerű, villámgyors desszert, gyümölcsös könnyedsége pedig egy nehezebb, több fogásos menü után is fogyaszthatóvá teszi.

Mutatom, hogyan készítettem:

Most egy jó kis vélemény megosztó ételt hoztam, a hagyományos tojáslevest.
Szerintem az emberek vagy szeretik vagy kimondott ellenszenvet éreznek iránta. Gyermekkoromban én kifejezetten nem kedveltem ezt a levest. Egyáltalán nem volt szimpatikus a benne úszkáló cafatos tojás. Felnőtt fejjel azonban sikerült egy olyan változatát megkóstolnom, amiben buggyantott formában volt a tojás.

Mivel sosem vagyok elzárkózó az újítások megkóstolásától, gondoltam, azzal is teszek egy próbát. Azóta megkedveltem, sőt, időnként kifejezetten kívánom is ezt az ételt, ma már persze csurgatott tojással is. Van aki kissé ecetesen, babérlevelesen, tejföllel készíti, van, aki köménymaggal. Én most ezt választottam.
Mivel épp egy náthás, vírusos megbetegedéssel küzdök, nem is volt sem kedvem, sem erőm bonyolultabb ételt előállítani, egy ilyen forró leves viszont kifejezettem jól esett.
Benézve a hűtőbe, találtam pár gyönyörű vékonyra szeletelt sajtot is, gondoltam, éppen jó lesz mellé sajtchipsként.

Így készítettem:

Hétvégéről megmaradt párolt zöldség köret került újragondolásra hét közepén a konyhámban.
A mindennapok rohanása ritkán ad alkalmat a hétköznapokon a nagy sütés-főzésre, ám a család ilyenkor is kívánja a meleg ételt valamilyen formában napi szinten.

Persze a párolt zöldség magában már nem annyira kívánatos senkinek, így rögtönzött megoldáshoz folyamodtam.
A recept rémesen egyszerű, kamasz gyerekeim szeme láttára készült, nem kis szándékommal arra, hogy a későbbiekben önállóan is emeljék fel a fakanalat, hiszen semmi ördöngősség nincs egy ilyen finom, meleg étel előállításában.

Szóval jöjjön a recept kezdő háziasszonyok, kamaszok, kollégisták és bárki számára, akik szeretik a tojást és a zöldségeket és akik próbálják újrahasznosítani a konyhában fellelhető maradékokat.

Ilyenkor, ahogy a kinti időjárás télies arcát kezdi mutatni, talán kicsit jobban vágyunk az édes ízekre... persze ez betudható az ünnepek "édes" érzelmi megközelítésének is. Korábbi kakaós pöfeteg című bejegyzésem után most megmutatom a citromos-kókuszos változatát is ennek a sütinek.
Mint az előző, ez is nagyon egyszerűen elkészíthető, látványos és mennyei! Kicsit "havas", kicsit édes, de kellően savanykás...

Mutatom, hogyan készítettem:

Ezt a zseniális, laktató, látványos és kellően férfias klasszikus ételt a Wellingtont, újragondolva, sajtos verzióban, a Zémagazinban láttam, ami azonnal felkorbácsolta a fantáziámat. Tudtam, hogy el kell készítenem, amit mondanom sem kell, természetesen nem is bántam meg. Én kiegészítettem és felturbóztam az ottani verziót még gombával, ami szerintem elmaradhatatlan! A bevezetőt nem is akarom tovább szaporítani, mert már egészen biztosan a látványtól is kedvet kaptatok, és akárcsak én, azonnal bele is harapnátok!

Jöjjön hát a recept, amit mutatom is, hogyan készítettem:

Azt hiszem, már rájöttetek, hogy nagyon szeretek ugyan a konyhában foglalatoskodni, ám még inkább szeretem, ha ez csak minimális időt vesz igénybe.
Betudható ez a sokféle elfoglaltságomnak, a kevés szabadidőmnek és valljuk be, kicsit a kényelem szeretetemnek is. Persze tudom, a háziasszonyok 90%-a így van ezzel, én is ezt a tábort erősítem.
Éppen ezért kedvelem azokat a megoldásokat a főzés, sütés során, amelyek lerövidítik az elkészítést, amelyek minimális idő-energia-hozzávaló ráfordítást igényelnek.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy igazán látványos ételeket, desszerteket nehéz villámgyorsan előállítani, de mégsem lehetetlen.
Erre hozok most egy frappáns desszertet, egy pillecukros-csokis, gránátalmával megbolondított kekszet. Az alapanyagok készen vásároltak, így tulajdonképpen csak az összeállítás az, ami pár percet vesz igénybe. Bátran állíthatom, hogy elkészíteni szinte rövidebb idő alatt lehet, mint eltüntetni a tányérról.

Így készítettem:

A lávasüti nem túl régen került a repertoáromba. Azóta viszont igen előkelő helyet foglal el benne. Ez az a desszert, amit szerintem nem lehet nem szeretni. Látványos, illatos, kiadós, gyönyörű!
Csodásan olvadó belseje valóban úgy folyik ki a közepéből felvágás után, mint a forró láva. Bámulatosan variálható mindenféle fűszerrel az íze, kínálható mellé gyümölcs, tejszínhab, fagyi, ráadásul villámgyorsan az asztalra lehet varázsolni. Tulajdonképpen amíg az asztaltársaság a főételt fogyasztja egy hétvégi ebéd vagy egy ünnepi vacsora közben, azalatt el is készül. És ez különösen kedveltté teszi a számomra, hiszen a tésztát elő lehet készíteni nyugodtan pár órával korábban, így a csak a sütési időt kell megfelelően időzíteni.
Nálam tuti nyerő lesz a karácsonyi menüben!

Mutatom, hogyan készítettem:

Gondolom, minden háztartásban előfordul időnként, hogy felhalmozódik a pékáru a legnagyobb igyekezet és odafigyelés ellenére...Ilyenkor bevetjük a bundáskenyér, zsemlemorzsa, kiflifelfújt, stb. kombinációkat a hasznosításra.
Persze, amikor már egy rohanós hétköznapon a meleg étel is elfogyott a hűtőből, ami éppen most hiányzik a legjobban az éhes családtagoknak, akkor előkerülnek a töltött, rakott lehetőségek mindezek orvoslására.

Én most egy szalámis, tojásos, sajtos melegszendvicset hoztam, zsemlében újragondolva, amely pillanatok alatt elkészül és nagyon finom.

Így készítettem: