Alig jutottunk túl a karácsonyi evészeten, itt a szilveszter. Valljuk be, ilyenkorra már leginkább csak a sós rágcsálnivalókat kívánja az ember, amilyet én is készítettem (itt olvashatjátok), ám akinek még nincs elege a mákos és diós édes süteményekből, az bátran bevállalhatja ilyenkor is elkészítésüket.
Én most zserbót sütöttem, amelynek eredeti, hagyományosan diós változatának receptjét itt találjátok, ám egy nagyon kedves olvasóm, (aki nem mellesleg szülőföldemről is ismerős) ötletet adott a mákos változatra. 
Gondoltam egyet, az ötletből pedig megvalósítás lett, méghozzá nem is akármilyen! Mivel a dió "egészségvarázsló", a mák pedig "bőséghozó" a népi hagyományok szerint, ezért kombináltam a két ízvilágot. Aki nem hisz a babonákban, azoknak is érdemes elkészíteni az új esztendő köszöntésére, mert zseniálisan finom!

Íme a receptje:

Nyakunkon a Szilveszter, vele együtt a régi dolgok lezárása és felkészülés az újra, a szerencsésebbre, a jobbra... Azt hiszem, ez ebben az évben hangsúlyosabb, talán még azok is bíznak a jobb eljövetelében, akik egyébként nem szoktak. Ünnepelünk ilyenkor, talán fogadalmakat is teszünk, de egy biztos, jókat és tipikusan erre az ünnepre jellemző ételeket eszünk. A lencse, a malachús, a virsli és a mákos sütik mellett a sós, sajtos falatkák és rágcsálnivalók időszaka ez. Biztosan mindenkinek van megszokott receptje, amiből sós rudat, pogácsát készít ilyenkor, én most a saját, jól bevált és többszörösen kipróbált receptemet hoztam, amelyből egy csöppnyi csavarral nem csak sajtos rúd, hanem "Szerencsepatkó" is készíthető.

Hogy hoz-e a következő évre szerencsét, azt nem tudom, de, hogy nagyon finom, azt elhihetitek! 

Mutatom, hogy készítettem:

A Karácsony egyik hagyományos magyar desszertje a zserbó, melyet szinte minden háztartásban elkészítenek ilyenkor. Gyermekkoromtól fogva nem volt nálunk olyan ünnep, amikor ne került volna az asztalra. Édesanyám készítette mindig, saját maga által főzött sárgabarack lekvárral, négy laposan, csillogó csokoládémázzal. Bevallom, miután nem lehetett már többé velünk, nem mertem belevágni az elkészítésébe... Valahogy úgy éreztem, ez a dolog őhozzá tartozott. Sok-sok év elteltével végül idén úgy döntöttem, mégis megpróbálom. Édesanyám mindig szépen elsimította a csokoládét a tetején, én azonban úgy határoztam, hogy szépen cirkalmazva díszítem...így mostantól kicsit mindkettőnké már ez a recept. Míg készült, gondolataimban nosztalgikus emlékek cikáztak, az illatok és az ízek pedig visszarepítettek az együtt töltött Karácsonyokhoz. 
Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rám, ha kóstolhatná, ahogyan abban is, hogy minden családnak van egy saját változata az elkészítéséhez... sokan három laposra készítik, van, aki élesztővel, van aki sütőporral.

Én most Édesanyám által használt, családi receptünket osztom meg veletek, íme:

Karácsony közeledtével mindenhol ünneplőbe öltöznek a házak, a lakások, a szobák. A konyhák megtelnek édes illatokkal, az esték meleg fényekkel. Előkerülnek a díszek, a mécsesek, a különféle apróságok, melyek melegséggel töltik meg a rájuk tekintők lelkét. Megjelennek a varázslatos és mesebeli hógömbök, amelyeket megrázva percekig elmereng az ember, nézve a hópihék keringését, a havas életképet formáló figurákat.
Ennek az egyszerű, ünnepies-téli desszertnek mi más is adhatott volna ihletet, mint a hógömb. A benne lévő "táj" kialakításának csak a képzeletünk szabhat határt, kedvünknek, lelkünknek és a hozzávalóinknak megfelelően variálhatjuk.

Én most apró hóembert és fenyőfát ábrázoló mézeskalácskákkal és csöpp habcsókokkal dekoráltam a fehér havat jelképező mascarponés krémréteget, mely alatt sejtelmesen lapul az édes, főzött vaníliás krém.

Vágjatok bele bátran, íme a recept:

Ünnepelni jó magyar szokás szerint hagyományos ételekkel szoktunk. Ám van az a helyzet, amikor nem ehetünk meg mindenféle ételeket, vagy azért mert az egészségünk nem engedi vagy azért, mert egyszerűen csak vágyunk valami újra, és könnyedre, ami valljuk be, nem igazán jellemzi autentikus ünnepi ételeinket.
Korábbi bejegyzésemben már meséltem a mikrozöldségekről, melyek hasonlóan a csírákhoz nem csak nagyon finomak és koncentráltan tartalmazzák a fejlődő növény minden elemét, hanem klorofilltartalmuk is jelentős, hiszen már a kész növény levélzete is megjelenik rajtuk. Élvezeti értékük zsenge, friss állapotban fantasztikus, ízük pedig kifejezetten finom, így bátran társíthatóak a különféle ételekkel.

Karácsony közeledtével egy olyan könnyed és különleges főételt hoztam, ami biztosan elnyeri nem csak a reform vagy a diétásan étkezők tetszését, hanem bárkiét, aki kipróbálja. Ha pedig szeretnétek egy megúszós, egy óra alatt kompletten elkészíthető vacsorával ünnepelni, akkor pláne ajánlom szeretettel! 
A zöldborsókrém üde, vidámzöld színével harmonizáló zöldborsó hajtás kunkorodó látványa és a kellemesen fűszeres lazac íze bátran megállja a helyét a karácsonyi menüsorban. A hétköznapi borsóból egy csapásra ünnepi étek válik az előkelő lazac kíséretében.  Készítsétek hát el, ha szeretnétek kipróbálni, nálunk igazi kedvenc lett!

Íme a receptje:

Az Adventi időszak első nagyobb jeles napja, a Mikulás ünnep. Hohohohóó! Akkor viszont valami finomságot kell készíteni a Télapónak, ha már egyszer ő is meglep minket! 
Remélem, minden felnőtt lélekben gyermek maradt kicsit és izgatottan várja ezt a napot! Én most egy mennyeien finom csokis kekszet készítettem, amit a hagyomány szerint egy pohár tejjel kell a Mikulásnak kikészíteni, ha éjjel érkezve megéhezne, megszomjazna... 
Mivel már az illata is csábító, ne lepődjünk meg, ha reggelre mind egy szálig elfogy! 
Ne bánkódjuk, olyan egyszerű, hogy gyerekekkel is elkészíthető, amilyen gyorsan összeállítható, akár minden nap el lehet készíteni, nem csak Szent Miklóst várva, hanem reggelire, uzsonnára, útravalónak:

Édesszájú felnőttek és izgatottan ajándékot váró gyerekek, íme hát a csodás, csokis keksz receptje:

Advent második vasárnapjára egy olyan süteményt hoztam, amit már évek óta szeretnék elkészíteni, de most jött el rá az alkalom és most vettem hozzá a bátorságot. Bevallom, ha tudtam volna, hogy ennyire finom hamarabb belevágtam volna, de bonyolultságát vélve eddig úgy éreztem, az ünnepi főzés-sütés közben inkább egyszerűbb desszerteket készítenék. Addig kutakodtam a fellelhető receptek között, míg kiderült, rétes tésztával is elkészíthető, nem csak hagyományosan. 
A kamra polcán még találtam saját készítésű, jó sűrű szilvalekvárt, alma, dió és mák volt itthon, így aztán semmi nem állt útjába annak, hogy elkészítsem életem első flódniját!

Ez a desszert igazán káprázatos, az ízek kánaánja. A leheletnyi tészta és a szaftos töltelékek csodálatos harmóniája méltán emelik ünnepivé. 
A hagyomány szerint az alapanyagai (mák, dió, alma) bőséget, egészséget hoznak, szóval, ha szeretnétek jókat kívánni családtagjaitoknak, barátaitoknak, készítsétek el nekik!

Íme a recept:

Advent első vasárnapjára egy nagyon gyorsan elkészíthető süteményt hozok, amivel elsősorban a gyerekeknek szeretnék kedveskedni.

Anyaként minden évben izgatottan készülődök, mert bár fiam és lányom jócskán kinőtt a gyerekkorból, de a meglepetés örömére még ők is nagyon vágynak a szívük mélyén, így sosem hagyom ki ezeket a pillanatokat! Az Adventi készülődésben előkerülnek a rejtett dobozok, amelyekben féltve őrzöm az ünnep díszeit, figuráit, köztük azt a két kis angyalkát, melyek sok-sok évvel ezelőtt még Őket intették jóságra, ma pedig már a boldog perceket elevenítik fel.  Nem tudom hát kihagyni, hogy odategyem a sütis asztalra mindkettőt! Ráadásul jó szolgálatot is tesznek, hiszen a kétféle szórócukor tárolására tökéletesen megfelelnek, melyekből bizony bevallom, gyermekeim szerint sosem teszek elegendőt a desszertjeimre...

Mivel ebben az évben a második gyertyagyújtás napja pont Mikuláskor lesz, ha előre beszerzitek a hozzávalókat és időben elkészítitek, igazi meglepetés lehet a lurkóknak, de bármelyik téli nap vidám látványú, egyszerű édességeként is kiváló. A kókusztól havasnak látszó fenyőfácskák ízét kiemeli a parányi étcsoki, a puha krém mellett pedig a díszítő cukordrazsé roppanása lesz igazán élvezetes. 

Jöjjön hát az egyszerű recept, íme:

A tél beköszöntével nem kell lemondanunk a salátázásról, hiszen tartalmas, laktató, vitamindús zöldségek, gyümölcsök állnak ilyenkor is a rendelkezésünkre, melyek színben, ízben is fantasztikus élményt nyújtanak nem csak a gyomrunknak, hanem a szemünknek is.
Pláne, ha még felturbózzuk némi mikrozöldséggel, amelyek koncentráltan tartalmazzák a nyomelemeket, ízletesek és friss zöld színükkel üdítően mutatnak a tányéron. Brokkoli mikrozölddel kapcsolatban már itt olvashattatok nálam egy remek karfiolkrém receptet, mostani salátámhoz pedig napraforgót használtam. 
A napraforgó hajtása ebben az állapotban enyhén dió ízű, roppanós, így fantasztikus kiegészítője a répa és a cékla mellett az avokádónak. A gyümölcsös ízvilágot némi mandarin és gránátalma adja, így aztán igazán különleges salátát tálalhatunk.

Mutatom, hogy készül:

Közeledik a nagy karácsonyi eszem-iszom időszaka, ami valljuk be, a magyar háztartásokban nem a diétás ételekről szól. Jó dolog hát kicsit "pihentetni", takarékra állítani, tehermentesíteni előtte a szervezetünket. Ehhez hozok most egy remek, laktató és nagyon finom kennivalót, amit mikrozölddel turbóztam fel. Persze nem csak egy lakmározást megelőző időszakban érdemes fogyasztani, hanem az év bármely szakában, ha figyelünk az egészségünkre és szeretjük a karfiolféléket.

Apropó! Ismeritek a mikrozöldeket?
Nekem szerencsém volt nemrégiben megismerni egy fiatalembert, aki ennek az "alapélelmiszernek" a termesztésével foglalkozik. Vállalkozása a Pesti Farm, ahol beszerezhető a heti két alkalommal szüretelt, friss választék.
A mikrozöldek fantasztikusan koncentrált, egészséges és vitaminban gazdag fejlődő növénykék, melyek a csíráktól annyiban különböznek, hogy megjelennek rajtuk már a növény levélkéi, így klorofilltartalmuk is jelentős. Ízük a kifejlett növényre már sokkal jellemzőbb, nem "csak" amolyan "zöld-íz".
Feldolgozás nélkül, frissen érdemes fogyasztani belőlük, hiszen így nem veszítenek semmit beltartalmi értékükből, friss ízviláguk pedig különösen jól egészíti ki az ételeket. Turmix italokba, salátákba, sültekre és szendvicsekre, de akár levesre szórva is érdemes kipróbálni!

Nem szaporítom tovább a szót, elsőként most egy karfiolkrémet mutatok, amire brokkoli mikrozöldet szórtam. És ami még az előnyére válik, az nem más, minthogy némi előkészítés után csupán egy jó kis turmixgép kell az elkészítéséhez és máris fogyaszthatjuk.

Íme a receptje: