Ezt a csodaszép tortát már régóta nézegetem egy külföldi oldal Pinterest megosztásai között, de még sosem mertem belevágni.
Húsvét közeledtével újra elém került a recept, én pedig elhatároztam, most jött el az ideje, hogy elkészítsem! Pontosan ilyen tavaszias, vidám és gyönyörű desszertre vágyom!

Első ránézésre bevallom, el sem tudtam képzelni, milyen ehető virágok díszíthetik, de annyira megragadott, hogy nem hagyott nyugodni. Aztán amikor megtudtam, hogy ananász vékony szeletkéiből készült, elámultam! Gyönyörű ugye?
Kutakodtam az interneten a  torta elkészítését illetően, találtam is többfélét ezen a néven...mivel azonban egyikben sem lehettem biztos, hogy az az igazi, megalkottam az adott hozzávalókból a saját variációmat.
A végeredmény pedig egy igen látványos és rendkívül finom torta lett, ami ámulatba ejtette a családot! Ezt mi sem bizonyította jobban számomra, minthogy délben lettem vele kész, estére pedig már mintha a tavaszi szellő fújta volna el... egy csepp sem maradt belőle!

Azt hiszem, ennyi bevezető után jöhet is a recept:
 

A sütés nélküli finomságok valószínűleg mindenki kedvencei, mivel gyorsan, egyszerűen elkészíthetők. Akár nagyobbacska gyerekek vagy a konyhában szívesen tüsténkedő férfiak is hozzáfoghatnak az összeállításukhoz. Blogomon már többféle sütés nélkül készíthető desszertet is mutattam, (különleges csokiszalámi, szedres tortácska,  csokoládés-kávés torta, mascarponés túrótorta recept egyaránt fellelhető).
Ez a mai desszert az egyik személyes kedvencem, kamasz koromban nagyon sokszor készítettük, nosztalgiázva veszem elő mindig a receptjét. Akkoriban a boltokban lehetett venni az "igazi" Sport szelet  nevű csokoládét.
Tudjátok, az "igazit", ami szerintem utánozhatatlan volt. Nagyon csokis, nagyon rumos, nagyon szögletes volt, sztaniol papírba csomagolták, amit kívül egy zöld, sárga betűkkel és egy diszkoszvető sportolóval díszített külső csokipapír burkolt. Persze azóta már többféle csokivariáció is megjelent belőle, de azt az eredeti ízvilágot egyik sem tudta visszaadni.

Ez a desszert mindenesetre eszünkbe juttatja, beleharapva egészen biztosan megszereti még az is, aki eddig nem ismerte.

Kávé mellé, egy kényeztető nap végére vagy egy szorgos hét gyors édességeként, kitűnő választás, de akár családi ünnepek remek desszertje lehet.

Így készítettem:

Ugye emlékeztek, hogy tagja vagyok egy csoportnak,a Miadéle-nek, ahol időről időre bemutathatjuk blogger társainkat?

Most a Gasztrospicc kedves háziasszonyát, Ilonát ismertetem meg Veletek! Nem is akármilyen receptjén keresztül, hanem a zabropogóson át!

Ilona igazi útkereső, aki úgy érzi, a konyha világán belül talált leginkább magára. Mostani blogja igazán vidám hangulatú, amilyen Ő, maga. Nem túl régen kalandozik ezen a területen, de aki beleolvas bejegyzéseibe, az otthonosan érezheti magát mellette. Nekem módomban állt közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, így bátran mondhatom, jó együtt beszélgetni, mert azonnal közös hullámhosszra kerül Vele az ember.
Számtalan receptje mellett olvashatunk általa étterem ajánlókat is.

Én most egy finom, egészséges nassolni valót próbáltam ki az oldaláról, ami igazán kedvemre volt már a neve elolvasásakor is. Nassolni ugyanis mindenki szeret!
Chilis ízvilágúra álmodta meg zabropogósa receptjét, ám én ezt óvatosan kezeltem, de kapott a nassolni valóm egy kis csípősséget...

Mutatom a receptjét:

Biztosan mindenkinek vannak emlékei szülei, nagyszülei korából családi ünnepekről, régi lakodalmakról, karácsonyokról. Ilyenkor leginkább olyan aprósütemények kerültek az asztalra, melyeket jóval az alkalom előtt el lehetett készíteni, mert remekül eltarthatók voltak, és szinte egy harapásra be lehetett őket kapni.
Ilyen volt például a diócska süti, ami az én régi-régi emlékeimben nem csak ízében, hanem kinézetében is csodálni való volt.
Pár hónappal ezelőtt sikerült egy újrahasznosító boltban hozzájutnom jó néhány diócska  sütőformához, melyeket szerettem volna már kipróbálni. Karácsonyra terveztem, de akkor annyi finomság sült, hogy nem fért be a sorba... Most jött el az ideje! Az ajándékként, debreceni kedveseimtől, saját kertjükben termett csodás dióból még volt annyi, hogy ehhez a desszerthez elegendő lehessen. No, gondoltam - most jött el az én időm! 

Átnéztem a netet, de annyi recept-variációt találtam, hogy szinte belekáprázott a szemem... diós, kakaós, kókuszos, vaníliás tésztával, különféle töltelékekkel összeállítottakra leltem. Tudtam, nem lesz egyszerű menet, pepecselni kell ahhoz, hogy egy ilyen mennyei süteménybe haraphassunk! Most semmi nem tántorított el, de nem is bántam meg! Finom, omlós tésztájú, kellemes ízű krémes töltött desszertet kaptam... szinte pillanatok alatt fogyott a tányérról...

Főzött diós krémmel töltött desszertet állítottam össze, ami valljuk be, hihetetlenül hasonlít az eredeti dióhoz!

Íme a recept:

Palacsintázni jó! Mindig! Vasárnap különösen! Valahogy hangulata van... Mindegy milyen a töltelék, túró, lekvár, puding... imádni való desszert. Egy laktató leves után akár főfogás is lehet, pláne, ha húsos, vagy rakott formában kerül az asztalra.

Bevallom, én már jó régen sütöttem, így éppen aktuális volt, hogy készítsek. Az adventi ünnep desszertjei kellőképpen pótolták ezt a valljuk be, nagyon egyszerű finomságot. Furcsa, pedig attól, hogy nem túl előkelő a látványa, még méltán lehet bármilyen menü ünnepélyes fogása is. 

Mivel hetek óta vágyom a Karácsonykor kimaradt tiramisura, viszont a palacsinta is sorban állt az elkészítendők között, így gondoltam egyet, kombináltam. Miért is ne lehetne tiramisu és palacsinta egyben? Jó, jó...bele lehet kötni, hogy tulajdonképpen egyik sem eredeti így, viszont ez a desszert ettől lesz eredeti!

Mutatom, hogy készül:

Ünnepelni jó! Ünnepelhetünk személyes jeles napokat, de közismert ünnepeket is. párban vagy családdal, ismerősökkel vagy rokonokkal, végül is mindegy. Az ünnepek megszínesítik a közösen megélt napokat, jó dolog készülni rájuk, meglepetést szerezni, alkalomhoz illő ételekkel, ajándékokkal készülni. 
Lassanként itthon is egyre többen ünneplik a Valentin-napot, a szerelmesek napját, így most az ő örömükre hozok egy roppant gyorsan elkészíthető finomságot, melyet akár ügyes kezű férfiak is elkészíthetnek a párjuknak. Természetesen nem élveznek kiváltságot csak a szerelmesek, bármilyen kedves alkalomra szerezhetünk örömet vele, ahol pezsgőt bonthatunk.

Ezzel már el is jutottunk ennek a gyors pohárdesszertnek a fő összetevőjéhez, a pezsgőhöz. Aki szereti inni, annak bizony érdemes kipróbálnia ezt a kanalazható változatát is... Pár éve láttam egy külföldi oldal videójában az ötletet, gondoltam, most pont aktuális lesz. Hiszitek vagy sem, de 15 perc előkészülettel és némi hűtési idővel számolva ilyen látványos desszertet kapunk.  Használhatunk hozzá fehér, de akár rozé pezsgőt is, édeset, félédeset vagy szárazat is, kedvünk szerint. Az eper erre az alkalomra igazi afrodiziákum, de elkészíthető más gyümölcsökkel is. Tény, hogy epret még nem lehet szabadföldit, érettpirosat kapni, de erre az alkalomra én bizony leemeltem a bolt polcáról és bevallom, olyan illatos, édes gyümölcsöt sikerült vennem, hogy a látvány ellenére magam is meglepődtem.  (Gyerekeknek természetesen alkoholmentes pezsgőből készítsük ezt a finomságot!)

Íme a receptje:

A hájas sütemény készítése igazi tradicionális konyhai munka. A hájjal készült leveles tészta csodálatos alapjául szolgál sós és édes süteményeknek, krémeseknek, kifliknek, pogácsáknak, sós rudaknak. Elkészítése nem tartozik az egyszerű munkák közé, de nem is ördöngös, viszont igazi koncentrációt és elmélyülést igényel.  A végeredmény pedig egy illatos, roppanós, százrétűvé nyíló, mesés tészta.

Emlékszem, gyermekkoromban nem volt olyan disznóvágás, amikor ne sült volna, valódi, üstben készült szilvalekvárral töltve. A hófehér, édes porcukorral megszórt süti pillanatok alatt elfogyott a tányérokról, pedig nagymamám és anyukám a család többi hölgy tagjával nem kis mennyiséget sütött. A vidám nevetések és szorgos munka mellett előkerült a jóféle koccintó, a férfiak és az asszonyok észre sem vették, milyen nehéz munkát végeztek, pedig akkor még nem volt robotgép! Akkoriban a sertésháj, mint hozzávaló nem volt különleges, sőt! Ma pedig a fiatalabb korosztály már elképzelni sem nagyon tudja, hogyan lehet egy desszertben ilyen alapanyag.

Remélem, a látvány meghozza azok kedvét is az elkészítéshez, akik még nem próbálták! És be kell vallanom valamit! Nálunk mindig édesanyám készítette ezeket a csodákat, amelyeknek nem tudtam ellenállni, de mióta ő nem lehet velünk, sosem mertem belevágni...íme hát az első próbálkozásom, amellyel bebizonyíthatom, hogy bátran bele kell vágni!

Íme a receptje:

A fánkok közül egyik kedvencem a képviselőfánk...hogy miért? Mert a legkülönfélébben tölthető, édesen vagy sósan fogyasztható. Lehet parányi vagy nagyobbacska, a tésztája pedig szerencsére fogyasztás előtt akár napokkal korábban is elkészíthető, így már csak a töltést kell időzíteni a tálaláshoz. 
A hosszú farsangi időszakban nekem szimpatikusabbak ezek az égetett tésztájú fánkok, mint az olajban sültek, (bár a gömbölyű és falatnyi túrófánkért odavagyok), elkészítésük pedig egyáltalán nem ördöngösség.

Francia, toronyba halmozott változatuk receptjét már bemutattam Nektek, ahogyan a tavaszi ízvilágú bodzakrémes variációját is. 

Most, tél végén a karakteres ízű rumos vaníliakrémmel töltött fánkocskákra jutott a választásom, melyek kalapját csokoládéba mártottam. A könnyedséget pedig a krémes töltelék tetejét bevonó tejszínhab adja.

Ugye még olvasni is mesés róla!?! Mutatom, hogyan készítettem:

Bizonyára feltűnt a recept nevénél kedves Olvasóim, hogy ezt a fantasztikus desszertet egy ajánlásra osztom meg. 

Egy általam kedvelt oldalon, a Miadéle-n, ahová én is tartozom, mint blogger egy jópofa kezdeményezés indult ebben az évben. Ez alapján a csoportban lévő bloggertársainkat időről időre bemutatjuk. Elsőként a Biromakonyhám bloggerét, Mártit ajánlom figyelmetekbe! Márti hozzám hasonlóan szeretetből, kreatív energiák megvalósításától indíttatva tevékenykedik a konyhában, családjának süt-főz, ám szívesen osztja meg javaslatait, ötleteit, receptjeit olvasóival. Repertoárjában igazi házias ízeket vonultat fel, de nem áll tőle távol a különlegességek bemutatása sem. Receptjei egyszerűen és közérthetően íródnak, számomra közvetlenek és kedvesek bejegyzései. Mivel nagyon kedveli a kelt tészták készítését, azok megismertetésére kiemelt figyelmet fordít.

Én most egy gyorsan összedobható desszertre vágytam, így az oldalán nézelődve a pitéin akadt meg a szemem. Bevallom, jó régen izgatja a fantáziámat a citromos pite, de eddig még nem vágtam bele. Kedves ajánlására kaptam fel a fejem, miért is ne lehetne egy citromos pitét akár télen is elkészíteni....? Valahogy hűsítő mivolta miatt úgy éreztem, inkább nyáron hathat üdítőleg ez a desszert, így vártam a jó idő eljövetelét. Ahogy olvastam írását, kedvet kaptam, teszek egy próbát! Miért ne?! Miért ne télen? 
Fantasztikus Meyer citromjaim voltak itthon, így nem sok gondolkodni valóm volt. Hozzáfogtam. A receptben Márti felvetette, hogy akár levendulával vagy rozmaringgal is elkészíthető, hiszen nagyon jól illik mindkét ízvilág. Hohó! Ez pont kapóra jött, hiszen friss hajtású rozmaringom várakozott a konyhám ablakában! 

Nem húzom tovább az időt, mutatom, hogyan készül ez a nagyon finom desszert:

Túl az előző év végi ünnepi lakmározásokon jól esik egy hús mentes, de mégis laktató, fehérjében gazdag finom reggelire vagy vacsorára való. Tavaszias ízű retekkel vagy egyéb zöldséggel kínálva jól esik a leghidegebb tél végi napokon is. Mikrozöldséggel megkoronázva pedig még különlegesebbé tehetjük. 
Azt hiszem, ez a kennivaló minden háztartás kedveltje és bizonyára minden háziasszony esküszik a saját receptjére, ami így is van jól.

Én így készítem: