A karfiol népszerű zöldség, laktató, magas C vitamin tartalmú, ásványi sókban és rostokban gazdag konyhai alapanyag. Többféleképpen elkészíthető, levesként, rántva, rakottasan, de akár salátaként is. Szerencsére egész évben beszerezhető, így aztán bármikor készíthetünk belőle valami finomságot. 
Bevallom, én is nagyon sokszor használom az ételeimben, megsütve, pirítva kifejezetten kedvencemmé vált. 

Most egy remek salátát készítettem belőle, ami gyorsan elkészül, így nem kell mellette sokáig állni a nyári hőségben, ráadásul kifejezetten finom behűtve, de akár langymelegen is. A színe pedig varázslatos a sárgarépa és a lilahagyma társaságában.

Így készítettem:

Ebben a hőségben nem a legjobb elfoglaltság a tűzhely mellett állni, úgyhogy ha csak lehet a villámgyorsan elkészíthető ételek kerülnek előtérbe. Persze a legtutibb a fagyi, a hideg dinnye és a behűtött sör, de azért néha muszáj valami tartalmasabbat is fogyasztani.
Ez a csodafinom, mediterrán ízvilágú, hús nélkül készíthető főétel röpke fél óra alatt elkészül, úgyhogy ajánlom figyelmetekbe! Nem kötelező csípősen enni, de én most olyan csodás jalapeno paprikákhoz jutottam, hogy nem bírtam megállni.... 

Mutatom is, hogy készül!

Ami a téli ételek között a töltött káposzta, az a nyáriak közt minden bizonnyal a paradicsomos húsgombóc és vele együtt a töltött paprika. Szerintem kevés olyan magyar háztartás létezik, ahol ezek az ételek nem jellemzőek az említett évszakokban. Nincs is finomabb egy forró nyári napon a hűvös és selymes paradicsomszósznál, ami lágyan öleli át édeskés-savanykás ízével a húsgombóckákat, vagy épp az illatos paprikába burkolt tölteléket. A kettő egymástól szinte elválaszthatatlan. A paprika íze fenomenálissá teszi ezt az egyszerű ételt, ám akik főzve fogyasztani nem szeretik, azok a mártásban élvezhetik aromáját, illatát. Érdemes egy jó nagy adagot elkészíteni belőle, annál is inkább, mert igazán finom a főzés után 1-2 nappal lesz, amikor az ízek összeérnek.

Itt a strandszezon, a nyári programok ideje, jó dolog csak előkapni a hűtőből, némiképp átlangyosítani, és nagyot lakmározni belőle. Kifejezetten illik nem túlmelegíteni, tejföllel és puha kenyérrel fogyasztani.

Én így készítem:

Ki ne ismerné a mondókát: "Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet..."?! Valljuk be, gyermekkorunk nagy kedvencét felnőtt fejjel is imádjuk! Sósan, sajtosan vagy akár cukrosan, ropogósan vagy puhán... egyszóval: mindenhogy!
Pünkösdre készülve kutakodtam kicsit, mit is ettek anno elődeink ezen az ünnepen. Mivel ilyenkorra már kellőképpen fogyóban volt az előző évi termény és állati eredetű alapanyag, így a meglévőkből készítettek nagyanyáink és dédanyáink finomságokat. A húsok közül a csirkét és a birkát készítették elsősorban, sok-sok zöldséggel, tésztával.
Mivel ilyenkor volt idő a mulatságokra is, a Pünkösdi-királyné és király választás is ekkor történt, a nap végét pedig vidám táncos mulatsággal zárták, így bőven akadt lehetőség új barátságok kötésére is. Ennek kapcsán aztán vitték egymásnak a süteményekkel megrakott kosarakat is, amiben nem csak édes finomságok, hanem gyakran perec is volt. A perec pedig jólesett a koccintások közben...

A Pünkösdi királyság 1 évre szólt, ám az ilyentájt kötött barátságok akár egy életre is. A jó receptek pedig szájról szájra, kézről kézre jártak.
Ennek a "szívből jövő", szív alakú finomságnak a tésztája egy igazán finom, hagyományos formájú perecnek a receptje, melyet az Édesanyámtól örökölt receptfüzetben találtam. Édeskés tésztájához illik akár a sópancs, akár a sajt, de akár az édes cukor-szórat is. Mivel pedig Pünkösdre szántam, szeretettel és szívből készült, mi sem volt természetesebb számomra, hogy nem hagyományosan, hanem szív alakúra készítem.

Elkészítése nem ördöngösség, de némi kézügyességet igényel.
Íme a receptje:

Számomra a keleti világ meseszerű. Fantasztikus ételeik, ámulatba ejtő színeket használó textíliáik, csodás fűszereik, bódító illataik mindig magukkal ragadnak. Különleges édességeik közül az egyik legnépszerűbb talán a baklava. Eredetileg dióból vagy pisztáciából készülő töltelékkel van összeállítva, vékony réteslapokkal borítva és fűszeres sziruppal leöntve. Rendkívül kiadós édesség, egy-két falatnyi egy kiadós ebéd után bőven elég.

Én most nagy kedvencemmel, mákkal készítettem, a locsoláshoz pedig különleges fűszerekkel ízesített szirupot használtam. A végeredmény... mennyei lett! A délutáni kávé mellé igazi ízélmény!

Íme a recept:

Egyik kedvenc sütim a macaron. Mióta jó pár éve először megkóstoltam, rabja vagyok. A roppanós héj alatt a puha belső és a krémes töltelék valami mesés! A formáról és a hihetetlen változatos szín és ízvilágról már nem is beszélve... Ez a klasszikus francia finomság tulajdonképpen két mandulás habcsók talpával összefordítva és lekvárral vagy ganache-sal összeragasztva. Bár eredetileg már a XV. századból Velence környékére tehető a kialakulása (más források szerint jóval korábban már Perzsiában is készítettek hasonló, darált mandulából süteményt), ám világhódító útjára Franciaországból indult. Bárhonnan jött, mindenképpen szegényebb lenne nélküle a desszertek világa.

Bevallom az elkészítését még sosem mertem megpróbálni, bár rengeteg recepttel szemeztem, mindig eltántorított. Nem csak az alap macaron hozzávalóinak ára, hanem a nem kicsit macerás munkamenet miatt is. Amikor aztán olvastam arról, hogy kezdő "macaronosok" próbálkozhatnak kekszből vagy jóval olcsóbb olajos magvakból (dióból, mákból vagy akár tökmagból is) is elkészíteni, úgy gondoltam nincs mit veszítenem. Így történt, hogy a legszimpatikusabb mákos hozzávalóval próbálkoztam, méghozzá Bebepiskóta videója alapján. Ennél az olasz módszernél cukorszirupot főzünk, melyhez szükségünk lesz egy cukor-hőmérőre is.

Én citromos-fehércsokis krémmel ragasztottam össze, ami tökéletesen illik a mák ízéhez. Azt hiszem, az elkövetkező hetekben nem lesz megállás az itthoni "macaron-gyártásban"! Nem tudok betelni az örömtől! Muszáj lesz kipróbálnom még sok-sok másféle töltelékkel is.

Ha bátorságot kaptatok a látványtól és a saját tapasztalatomtól, fogjatok bátran hozzá, íme a recept:

Ismét közeledik az Anyák napja, az év egyik legszebb ünnepe. Én már csak emlékeket tudok felidézni az Édesanyámról, de minden évben nosztalgiázva teszem. Régen Anyukámmal ilyenkor elővettük a családi fotókat, mindig precízen végigmondta, ki, kinek a rokona, hogyan került a családba, nagyokat nevettünk a közös emlékeken. Sokat énekelt, szerettem hallgatni, persze vasárnap lévén sütöttünk is közösen valami finom, de egyszerű sütit. Emlékeimben most is felidéződnek az ízek, az illatok, a képek, az érzések... És persze az Ő illata, az egész lénye. Újra elővettem a régi fényképeket, melyeken nem csak Anyukám, hanem Nagymamám, Dédnagymamám is rajta volt, előkerültek azok a kis emléktárgyak, köztük a tányérkák, a lecsorbult, de nagy becsben tartott tortatál, a csészék, a villák, melyeket megőriztem. Nézegettem őket, aztán eszembe jutott, mennyire szerette Anyukám a rétest. Gondoltam, erre a szép napra én is rétest sütök, nem is akármilyet. Meggyeset, torta formában... Így lett ez a nagyon egyszerű, a régimódi időket idéző finomság különleges, látványos, és igazán ünnepi. Akár egy rózsacsokor. Igazi Anyák napi desszert. A meggyes töltelék pedig ízével és csodás színével is remekül illik az alkalomhoz.

Így készítettem:

A medvehagyma időszaka van, a boltokban,piacokon már bőséggel beszerezhető. A kertekben (legalábbis az enyémben) azonban ebben a hideg, szinte télies időszakban viszont még csak most bújik, de legalább lesz utánpótlás!
Valljuk be, ez az régi, népi gyógyászatban és gasztronómiában is használatos növény csak az elmúlt pár évben lett népszerű a modern háztartásokban, ám szerencsére manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az erdők aljnövényzetének évelő növénye, amely kora tavasszal jelenik meg és nyár derekáig burjánzik. Természetes antibiotikus, vértisztító, vérnyomás csökkentő, kedvező hatással bír a gyomor és bélrendszeri bántalmakra, a fejfájásra és a vesére. Íze különlegesen aromás, illata valódi hagymaillat. Éppen ez az, ami könnyen megkülönböztethetővé teszi a látványra hasonló levelű de igen mérgező gyöngyvirágtól. Ha nem vagyunk benne biztosan kirándulásaink során,hogy mivel is találkoztunk, inkább vásároljuk megbízható helyről!
Akik kedvelik a hagymás ételeket, azok biztosan beszeretnek, mert széles körben használható. Levesbe, pestonak, krémekhez, főzelékként, sós rágcsálnivalókba, vagy egyszerűen vajas kenyérre, szendvicsre szórva is isteni!

Blogomon már olvashattatok pogácsa, teljes kiőrlésű pogácsa, rakott tészta receptet is, amelyhez ezt használtam. Most egy remek sós aprósüti receptjét osztom meg Veletek, ami nem más, mint a medvehagymás-sajtos rúd. 

Így készül:

Rétes és palacsinta...mit is mondhatnék?! A világ két legzseniálisabb találmánya! A rétes omlós, roppanó leheletvékony tésztája, a palacsinta puhasága, no és a mindkettőben lévő gazdag töltelék...hmmmm!!!  
Egy desszertben pedig? Maga a csoda!

Először egy évvel ezelőtt készítettem palacsintás rétest, ám azóta rendszeres vendég az asztalunkon. (Receptjéért kattintsatok ide.) Akkor három ízű desszert lett belőle, alma, túró és mák gazdagította, most viszont dió és mák került bele. Úgy gondoltam ugyanis, hogy a kétféle töltelék önmagában erős párost alkot, olajosságuknál és töménységüknél fogva nagyon laktató lesz, ezért nem tettem hozzá harmadik ízt.
Vagyis hogy de! Vanília ízt! De azt már öntetként...

Az eredmény pedig? Fantasztikus lett! Egészen biztos vagyok benne, hogy bár most végre tavasz van, de csodásan illik majd karácsonykor is az asztalra! (Érdemes megjegyezni hát!)

Íme ahogy készítettem:

Bevallom, ritkán fogyasztok pékárut, de sütni nagyon szeretem, sütés közben szálló illatának pedig nem tudok ellenállni! Valami csoda, ahogy az ember keze közül a pufi tésztából különféle formák (kalács,zsemle, kifli) alakulnak ki. Tudom, kissé időigényes és zömében némi rutint is igényel az elkészítésük, de néhány alkalom után szépen bele lehet jönni.
A karantén időszakban sokan kaptak kedvet otthon sütni, nekik is és azoknak is hozom most ezt a sokmagvas teljes kiőrlésű kiflinek a receptjét, akik még soha nem sütöttek ilyesmit, mert bizton állítom, siker koronázza a próbálkozásukat.
Hamburgerbucim és kelesztés nélküli kiflim receptjét már megtaláljátok a blogomon, ez a mostani recept jócskán alakbarátabb, így azok is fogyaszthatják, akik vigyáznak a vonalaikra.
Én most lenmagot,szezámmagot és zabpelyhet használtam hozzá, de bátran variálhatjátok tökmaggal, napraforgó maggal, sőt, akár dióval is!  A pirult magvak a tetején különösen finom ízt kölcsönöznek neki, ne sajnáljátok róla!

Így készítettem: