A kelkáposzta szerintem elég megosztó étel, sokan nem kedvelik, sokan viszont annál inkább. Én imádom belőle a főzeléket, a Frankfurti levest, de talán leginkább a rakott változatáért vagyok oda. Aminek a receptjét most hozom, az tulajdonképpen szerintem a legjobb, legegyszerűbb változat, amiben semmi extra nincs, egyszerűen hús, rizs és némi tejföl egészíti ki. Minél nagyobb mennyiségben készítjük, annál szerencsésebb, mert igazán másnapra vagy akár harmadnapra érnek össze az ízei. Szaftos, ízes, laktató egytálétel, ami ilyenkor tél végén még kellő vitaminnal, rosttal és nyomelemekkel is ellátja szervezetünket. Én most pulykahússal készítettem, ami egészséges fehérjeforrás, de a kissé nehezebb sertéshús is remek párosítás hozzá. A kelkáposzta pedig a fejes káposztánál kevésbé puffasztó is, mert könnyebben emészthető. 
Nem szaporítom tovább értékeinek sorát, íme a receptem:

A télben a legjobb a hó! No, meg persze a karácsonyi ünnepek hangulata, ami még januárban is velünk van. Ebben a tortácskában pedig mi is lehetne még jobb? Az, hogy a hideg segítségével készül, sütés nélküli, így akár a fagyos terasz vagy erkély is segíthet az elkészítésében. Íze a karácsonykor jól megszokott mézeskalács ízével párosul, látványában pedig igazán az évszakhoz illő. Gyorsan elkészíthető, mindössze 20 perc tényleges munkát igényel, a többit az idő és a hideg megoldja. Gyerekekkel is egyszerű elkészíteni, igazi hétvégi elfoglaltság és élvezet!

Íme a receptje:

A télben az a jó, ha tiszta, hófehér és hideg. Ilyenkor aztán előkapjuk a vastag, kötött pulcsikat, sapkákat, kesztyűket. Idén még nem sok havat láttunk, de zúzmarától hófehér tájban már gyönyörködhettünk többször. Bevallom, nekem a hó még január lévén kifejezetten hiányzik.
Anyukám gyerekkoromban szinte minden évben kötött nekünk valami téli holmit. Szerettem látni, ahogy ujjai közül pillanatok alatt csodaszép, mintás sapkák, sálak, pulóverek kerültek elő. Kötni én is megtanultam, de ma már ritkán teszem, a konyhában viszont szinte minden nap tüsténkedek. Gondoltam egyet, s az interneten pár hónapja megpillantott "kötésmintás" sütik láttán felbátorodtam, és megalkottam első, igazán téliesre sikeredett tortámat. Tudom, nagyon bonyolultnak tűnik, de semmivel sem nehezebb elkészíteni, mint egy másféle krémes sütit! 
Látványos, könnyed, kevés tésztával, de annál több töltelékkel, variálható gyümölcsízesítéssel készíthető, lenyűgöző finomság.

Így készítettem:

Rohanós hétköznapok után elfoglalt hétvégére hoztam most egy viszonylag gyorsan elkészíthető, laktató, nagyon finom, látványos főételt. Az új év új feladatokat, új tennivalókat hoz, melyek kellően lekötnek még hétvégén is. Gondolom, sokan vagyunk így, szóval minden vágyunk egy gyorsan elkészíthető étel, amely mellett egyéb elfoglaltságinkat is tudjuk végezni, hiszen az elkészítés felét a sütőre bízhatjuk. Ráadásul a hozzávalók között én készen vásárolható leveles tésztát is használtam, ami megkönnyíti az elkészítését.

A darált hús mellett gomba is került a töltelékbe, de akár sajtot, párolt zöldségeket is tehetünk bele kedvünk szerint, s ha ezt az alapreceptet megkedveljük, akár minden hétvégén mással gazdagíthatjuk.

Íme a receptje:

Az új esztendő hideg, de hó nélküli arcát mutatja most nekünk, ám az én hangulatom még igen télies. Úgy határoztam hát, hogy egy látványában téli, ízében pedig különleges desszertet készítek az év első hétvégéjére. Választásom a hurrikán tekercsre esett, aminek egy kávés-csokis változatát alkottam meg, melyet a mascarpone krém selymessége és a gránátalma édeskés fanyarsága méltón egészít ki.
A fátyolszerű porcukorréteg havas-deres hatása mellett a díszítésként használt rozmaringlevél teli találat lett.

Most, hogy a képeket nézem és az ízvilágra gondolok, még felsejlik a karácsonyi Tiramisu, hiszen a piskótás, kávés, kakaós és mascarponekrémes desszert akár annak tükörképe is lehetne.

Mutatom is, hogyan készítettem:

A karácsonyi édességáradat méltó ellensúlyozói a sós aprósütik. Mivel szilveszter közeledik, készítésük éppen aktuális. Nálunk a pogácsa, a sósrúd a legtöbbet készített sós finomság, ám pár éve ráleltem a hajtoványra, ami különféleképpen ízesíthető, tölthető, napok múlva is finom puha és laktató. Nem utolsó sorban pedig látványos! Eredetileg a Vajdaságban sütötték, de bátran állíthatom, már nálunk is igen közkedvelt. Némi ügyeskedést igényel az elkészítése, de ha sütés közben esetleg "eldőlnének" akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen az íze mindent visz!

Mutatom, hogyan készítettem ezt a tökmagos töltelékű változatot:

Ennek a fantasztikusan finom sütinek a receptje jó régen családunk repertoárjában van, nagyjából azóta az egyik kedvenc is. Nem sok karácsony múlt el nélküle. Persze nem is csoda, hiszen puha, szaftos, a csokitól roppanós, a máztól rumos, így aztán mindenki oda van érte...
Jól bírja tárolást, így akár napokkal tálalás előtt is elkészíthető. Látványossága miatt téli alkalmakhoz illő, elkészítése pedig roppant egyszerű.

Mutatom a receptjét:

A karácsony nem csak a nehéz, erősen fűszeres ételekről szól, ilyenkor bátran választhatunk csirkéből készült fogásokat is. Nálam ilyenkor a csirkemell legalább annyira kedvelt, mint a töltött káposzta vagy a halászlé. Természetesen különösen kedveltté teszi részemről az, hogy többféle töltelékkel göngyölhető, szalonna csíkokkal betekerve pedig szaftos, ízes főétel válik belőle. Karácsonyi hangulatát pedig koszorúra hasonlító formája tükrözi, amit egy méretes kuglófformának köszönheti.
Mivel sajtkrémmel töltöttem, így hidegen tálalható leginkább, hiszen úgy könnyebben szeletelhető. Jóval tálalás előtt elkészíthető, bátran válasszátok hát ünnepek alkalmával, mérete miatt pedig alkalmas nagyobb társaság vendégül látására. (Az adag persze csökkenthető hétköznapi méretűre!) Nálam francia saláta készült mellé, de burgonyapürével, egyéb salátákkal, főtt rizzsel is mennyei!

Így készült:

Karácsony van...az ünnepet az apró dolgok teszik teljessé. Akárcsak a hétköznapokat. Megízesítik, emlékezetessé teszik, adnak hozzá valamit, amitől elmúlhatatlanná teszik a pillanatok erejét. Ilyen egy pillantás, egy illat, egy szó vagy akár egy íz... mint amilyen ennek az egy falatos, apró mégis csodás Non plus ultra sütinek az íze. 
Én idén ezt választottam az egyik finomságnak az ünnepre. Hagyományos egyszerűsége, látványa mérhetetlenül passzol erre a meghitt időszakra. Korábban már bemutattam egy kávés, általam megteremtett változatát, de most eljött az idő, hogy édesanyám által gyakran készített, Horváth Ilonka (szülővárosom méltán híres gasztroangyala) receptjeként megismert variációt is megmutassam. 

Mézes ügyben ahány ház, annyi szokás. Ami biztos, igen kedvelt sütemény, hiszen remekül eláll, sőt, tulajdonképpen az állás még jót is tesz neki. Nem csak karácsonyra, hanem húsvétkor, családi ünnepek alkalmával is készíthető. Díszíthető dióval, mazsolával, magvakkal, de tojáshabbal és csokoládéval is. Bármilyen formára szaggatható, így szinte végtelen variációs lehetősége.
Én hosszú évek óta erre a receptre esküszöm, mert szeretem, hogy azonnal is ehető, finom puha. Így, ha nincs sok időm a tálalás előtt, bátran belevághatok, még előző este is! Szóval, ha ilyen receptet keressetek, jó helyen jártok!
Az utóbbi pár évben kedvelem a csokoládés díszítést is, de a hófehér tojáshabbal is imádom.
Mivel nem csak a látványa és az íze, hanem az illata is mennyei, elképzelhetetlennek tartom a karácsonyt nélküle!

Nem szaporítom tovább a szót.... ha még idén nem sütöttetek, rajta! Fogjatok hozzá, nem bánjátok meg!

Íme a recept: