A székelykáposzta nevével ellentétben nem székely eredetű, sőt, a hagyományos erdélyi konyha nem is ismeri.
Az étel neve Székely Józsefhez, vármegyei levéltároshoz fűzhető, aki Petőfi barátja és kortársa volt. 1846-ban mindketten a Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.
Bárhogy is történt, az egészen biztos, hogy igen kedvelt étel lett a magyar konyhában, többek között az enyémben is. Hasonlóan a töltött káposztához, általában nagyobb mennyiségben érdemes készíteni, mivel minél többször van melegítve, annál finomabb az íze. Ez igaz is, hiszen a hús és a káposzta másnapra veszi át egymás ízét. Pár nap múlva is fantasztikusan finom, ha marad egyáltalán belőle.
Mutatom, én hogyan készítem: