Karácsonykor a hagyományos, laktató ételekkel jórészt "rogyásig" esszük magunkat, így az ünnep elmúltával jól esik némi könnyedebb, de melengető, erőt adó, sok-sok zöldséggel gazdagított leves. Mivel pedig a pezsgőzős, ropogósbőrű malachúsos, lencsés Szilveszter és Új Év köszöntése már itt kopogtat, különösen jó dolog a gyomrunkat kicsit megerősíteni vele.

Decemberben kaptam két csodás fácánt drága szülővárosomból való kedves barátomtól, így abban biztos voltam, hogy az egyikből leves fő majd. El is érkezett az idő ehhez.
A fácán köztudottan szárazabb húsú, de magasabb fehérjetartalmú, gazdagabb ízvilágú, mint a házi baromfiak. Amolyan "minden bajra gyógyírként" szolgáló, aranysárga levesét a hagyományos, jól bevált húsleveshez hasonlóan készíthetjük, arra viszont mindenképpen számítanunk kell, hogy a hús sokkal lassabban puhul. Érdemes hát jó előre hozzálátni, ha sikerül beszereznünk akár vadász ismerősünktől, akár piacról, mert kristálytiszta levesünk akkor lesz, ha igen lassan főzzük!

Mivel az évből még van egy-két nap, s a jóslat szerint a "kapirgáló" állatok fogyasztása ilyenkor ildomos, mert elkaparja az óév összes búját-baját, fogjatok, hát hozzá, mutatom, én miként főztem:

Imádok nem mindennapi alapanyagokkal dolgozni, így amikor kedves kolléganőm meglepett a szüleitől kapott egész házi nyúllal, azonnal megdobbant a szívem. Először örömömben, azután izgalmamban, mert még sosem főztem ilyen húsból! Hogy fogom én ezt elkészíteni?
Azt már tudtam, hogy a nyúl húsa rendkívül finom és egészséges, többször ettem is, általában sütve vagy pörköltként, így abban is biztos voltam, hogy most egészen más receptet fogok kipróbálni. Bújtam az internetet rengeteg nagyon jónak tűnő elkészítési módot találtam. Abban biztos voltam, hogy valami szaftos ételféleséget fogok választani. Így döntöttem a ragu mellett, méghozzá vörösborral pikánssá téve. Mivel házi nyúl került a lábasba és nem vad, így nem akartam nagyon karakteres ízvilágot adni a főztömnek, de célom volt a különlegesség. Az elkészítéshez vastag falú vaslábast használtam, ami egyenletesen adja le a hőt, így csodásan és egyenletesen puhul benne az étel.

Fantasztikusan finom lett a végeredmény, így készítettem:

Karácsony közeledtével mindenki sürög-forog a konyhában, igyekszik az ünnepnek megfelelően csodásabbnál csodásabb ételekkel készülni az ünnepre, hogy minden asztalhoz ülő megtalálja a számára legfinomabb, legszeretettebb ízvilágot. Ilyenkor gyakran kerülnek a konyhatündérek időzavarba, amikor már úgy érzik, ez vagy az nem fér majd időben bele az elkészíteni valók sorába.
A legtöbben ilyenkor valami csodára, valami helyettesítő receptre, valami segítő gondolatra várnak. 

Ez a mostani receptem olyan egyszerű és olyan finom, hogy bátran kapjátok elő, ha úgy érzitek, nem csak időzavarban vagytok, hanem valami sütés nélküli, különleges desszerttel szeretnétek az adventi időszakban kedveskedni szeretteiteknek!

Némi keksz, kevés gránátalma, és sok-sok szeretettel átszőtt pillanat kell csupán hozzá!

Így készül:

Pár hete megkeresett a Nosalty csapata, azzal, hogy megajándékoznak egy Élményfőzéssel. Izgalmasan hangzott az ajánló, és amikor átolvastam a több héten át tartó kezdeményezés ötletét, miszerint a fenntartható jövő érdekében, ráadásul hazai termelők alapanyagaival képzelték el ezt a projektet, azonnal rábólintottam.
Sztarenki Dórinak, a 2019-es Konyhafőnök VIP győztesének útmutatója alapján főzhettem egy csodafinom céklás rizottót, amint ropogós-diós morzsával koronázott meg.
Már a szervezés is nagyon korrekten zajlott, a főzés napja előtt fantasztikus csomagolásban kaptam kézhez az alapanyagokat. Minden felcímkézve, adagonként csomagolva lapult a dobozban. Mint megtudtam, a csomag összeállítása, a benne lévők kiválasztása a NekedTerem profi csapatának köszönhető. Érthető volt hát, mennyire vártam a főzés pillanatait! 
A végeredmény egy illatos, nagyon finom étel lett, amit annyira megkedveltem, hogy egészen biztosan rendszeresen el fogom készíteni.

Íme hát Dóri receptje, amit boldogan ajánlok kipróbálásra:

Akik nyomon követik gasztro kalandjaimat, emlékezhetnek még rá, hogy októberben egy órás rádióműsor riportalanya lehettem. A BÉZS Rádió jóvoltából beszélhettem magamról, hobbimról, életem privát oldaláról. Bayer Ilona szerkesztő-műsorvezető kérdéseit kötetlen beszélgetés formájában válaszolhattam meg, és a vidám társalgás alatt Ilonában felmerült a kérdés: Elkészíteném-e a rádió saját desszertjét. Azonnal igent mondtam, és mivel tudom, hogy sok férfi munkatárs is dolgozik a stábban, gondoltam készítek picit "férfias" ízvilágú, de nőiesen könnyed és gyermekien egyszerűen elkészíthető finomságot.

Így született meg ez a kávés panna cotta, amely színében is passzol a rádió nevéhez: BÉZS.

Íme a receptje:

Nagyon szeretem az egyszerű, de nagyszerű ételeket. Ez a csípős-pikáns túrókrém sütőtök formában fantasztikus képviselője ennek a kategóriának. 
Tulajdonképpen kedvünk és ízlésünk szerint ízesíthetjük az alap krémet, amit aztán a forma megtartásával vidám, vicces kennivalóként tálalhatunk egy őszi reggeli vagy vacsora közepedte.
Kenyérre, pirítósra kenve is fantasztikus, de egy baráti összejövetelkor akár sós krékerrel, keksszel szuper látványos előétel lehet.

Mutatom, hogy készült:

Ki ne ismerné azt a mondást, miszerint: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik!"? Persze ezt a mondást vélhetően nem a hiedelem végeredménye miatt tartják be az emberek, de kétség kívül az évnek ezen a napján rengetegen esznek libahúst.
Levesben, sültként, máját sütve/pástétomként, sőt akár csak zsírját vagy töpörtyűnek megsütött háját is fogyasztjuk, páratlan ízélményben lehet részünk. Mivel hétköznap kevesebb idő jut a legtöbb háztartásban az időigényes sütés-főzésre, így korábbi receptem erre is ad megoldást, csak kattintsatok IDE!
Én most a leginkább elterjedt módon, sütve készítettem el. Színes, illatos és rendkívül finom köretekkel tálaltam, méghozzá: zsályás-narancsos sütőtököt és almás lila káposztát.

Így készítettem:

Az élet gyakran hozza úgy, hogy egy háziasszony némi plusz "hulladékot termel", sütéskor, főzéskor. Az ünnepek közeledtével időnként több csokoládét olvasztunk, több diót, mogyorót aprítunk, több kókuszreszeléket veszünk elő sütemény dekoráláshoz, amit aztán nem is nagyon tudjuk, hogyan kezeljük. Itt jönnek a remek maradékmentő ötletek, melyek némelykor a "ronda és finom" kategóriába esnek...

A most hozott nagyon egyszerű ötlettel két legyet üthetünk egy csapásra: szép is és finom is...sőt még egészséges nassolni való is!
Nálam adva volt kevés kókuszreszelék, némi olvasztott csokoládé, pár szem földimogyoró és egy bontatlan csomag mandula. Legyetek leleményesek, használjatok fel másféle maradékot is akár (pl. maradék keksz morzsásra aprítva, fehér csokoládé, dió stb.)

Az őszi asztal látványos eleme lehet, amelybe szerintem mindenki örömmel belekóstol majd!

Így készült:

Mai blogbejegyzésem elején nem kezdek különösebb eszmefuttatásba a Halloween hazánkban is egyre nagyobb népszerűségével kapcsolatban, sem annak valódi jelentéséről, ami cseppet sem csorbít a hazánkban hagyományos késő őszi ünnepek értékéből. Akit érdekel ennek a napnak a története, lapozzon vissza korábbi halloweeni receptjeim egyikéhez és olvassa át, remek leírásokra találhat közöttük.
Mivel környezetemben egyre több gyermekintézmény, kultúrház, közösségek és családok vesznek részt az október 31-ére eső jelmezes, vidám programokban, tudom, hogy gyakran fejtörést okoz az alkalomhoz illő ételek kiválasztása, ötleteinek felkutatása, elkészítésük.

Most egy nagyon finom és látványos tésztaételt hozok, amit leginkább a családok, rokonságok egymás közötti partijainak alkalmával érdemes elkészíteni, akár meleg vacsoraként tálalni, mielőtt elindul a "Csokit vagy csínyt" menet...

Így készül:

Október utolsó napján egyre többen kapcsolódnak a Halloween-i programokhoz, tartanak otthon kisebb-nagyobb bulikat, gyerekjátékokat, faragnak töklámpást és öltöznek be különféle jelmezekbe. Ez a hagyomány lassanként begyűrűzik hazánkba, amivel szerintem nincs is semmi baj, hiszen jó hangulatú baráti és családi összejövetelekre egyre nagyobb szükség van. A gyerekek kifejezetten kedvelik ezt az ünnepet, így aztán a korábban még erősen tiltakozó szülők, nagyszülők is gyakran válnak részesévé, sőt, kedvelőjévé. 

A most hozott receptem tulajdonképpen semmivel nem bonyolultabb egy hétköznapi ebédnél feltálalt levessel, a fantázia a tálalásban rejlik elsősorban, így aztán, ha hirtelen toppanna be egy bulizni vágyó, jelmezes társaság, csak készítsük el ezt a forrón tálalható véresen komoly paradicsomlevest, hálásak lesznek érte.

Íme a recept: