Gimnazista lánykám második nyelvként a spanyolt tanulja. Amikor kilencedikben belefogott ennek a nyelvnek a tanulásába, utánanézett a spanyol gasztronómiai fogásoknak. Így elsőként a churrost próbáltuk ki pár éve, ami nagyon nagy kedvencünk lett. Az égetett tésztából sült rudacskák vaníliás, cukros illata magával ragadó. A spanyolok csokiszószba mártogatják, fahéjas cukorba hempergetik, a dél-amerikaiak töltött változatait kedvelik, mi pedig itthon képtelenek vagyunk neki ellenállni, bármilyen formában. A vasárnap reggeli ráérős ébredés közben csak ültem a kávémat kortyolgatva és élveztem a finom, édes, cukros illatot és jó volt elmerengeni a kicsit romantikusra sikeredett látványon... Ugye milyen csodaszép? 

Ezen a hétvégén fehér és rumos étcsokiba mártogatott verziót készítettünk, ami olyan gyorsan fogyott, ahogy sült.

Íme a receptje:

A tenger gyümölcseivel csak pár éve barátkozom. Az első, amit megszerettem, az az apró, fehér húsú garnélarák volt, amit a norvég scampi (eredetileg pici homárt jelentő) szóról sokan így is ismernek. Ma ebből készítettem villámgyors ebédet, fehérborral, csípősen, nyáriasan.

A hagyományos tálalásnál szélesmetéltet vagy rizst szolgálnak fel hozzá, én viszont most vidám, tricolor fusilli tésztával készítettem. (Ugye, milyen gyönyörű már a látványa is?)
Millió dolgom közepette különösen kedveltem, hogy röpke fél óra alatt csodafinom, tengerparti élményeket idéző főételt tálalhattam. A scampi pillanatok alatt elkészíthető, ám kedvenc szeletsütőmben még a szokásosnál is gyorsabban elkészült az egyenletes hőleadás miatt. 

Íme a receptem:

Azt hiszem, a nosztalgiázás itt kezdődik!

Képzeljétek, két éve lassan az első receptjeim egyikeként íródott ez a bejegyzés, de anno nem lett "élesítve", csupán a vázlatok között pihent.
Most rátaláltam, beleolvastam és mosolyogva láttam, milyen kezdetlegesek, egyszerűek, kicsit viccesek is voltak még a blogom indulásakor a fotóim! (Bevallom, gőzöm sincs, milyen apropóból fényképeztem ferdén....szörnyűűűű, bocsássatok meg érte!)
Ennek ellenére úgy gondoltam, nem törlöm, sőt! Élesítve megmutatom nektek is, mert a recept alapján igazán finom süteményt készíthettek. Mivel én is akkor az egyszer készítettem el a lányom iskolai vetélkedője miatt, aztán feledésbe merült, most kedvet is kaptam... talán ezzel az ötlettel meg is van, hogy mi legyen a hétvégi sütink... 

És akkor most jöjjön az eredeti bejegyzés 2017-ből:

A lányom sulijában tavasszal iskolanap volt.... a kilencedikeseknek török ételeket kell felvonultatniuk. Gondoltuk, biztosan lesz elég baklava, így kipróbáltunk egy számunkra is új kókuszos, kakaós édességet, a kokostart. 

Mivel eljött egy kis osztálytársnő is hozzánk délután, nekiláttunk közösen! Öt perc alatt a ricsajtól és a tüsténkedéstől igazi keleti hangulat lett az amúgy csöndes konyhánkban! A hangulatot a jó illatok és ízek csak fokozták! 
 A receptet szigorúan követtük ugyan, ám mégis kicsit "négerebb" lehetett a kakaóporunk, mert igazi fekete-fehér töltött kekszeket kaptunk! Kicsit féltünk is, hogy majd nem lesz finom, de az első kóstolás megnyugtató volt.... 

Jöjjön hát a recept, aminek a suliban is nagy sikere volt, akárcsak itthon:

Valljuk be őszintén, a magyar ember kedveli a pékárut! Én is sokáig függő voltam, pár hónapja azonban az életmód váltásom részeként kiiktattam az étkezésemből. Nem érzem különösebben megterhelőnek, hogy nem fogyasztok kenyeret, kiflit, zsemlét, inkább csak a szememnek maradt kívánatos.

Időnként beiktatok "csaló-napokat", ahogyan most is....csupán emiatt a fantasztikusan finom és látványában is csalogató teljes kiőrlésű változat miatt. Persze a családom is rendkívül izgatottan várta az elkészültét, ők bármilyen formában megeszik ami lisztből készült.

Bónuszként e gyönyörű zsemlekoszorú kapott egy camembert sajtos koronát a közepébe! Ugye milyen fantasztikusan néz ki? A pirult magvak illata pedig mennyei!
No, és persze az univerzálisan használható sütőedényem megkönnyítette a munkámat. Gyorsan elkészült, nem ragadt le, a kerek forma pedig a zsemlekoszorú alapjának kedvezett.

Így készítettem:

Maradékmentő receptet hozok most Nektek. Ennek a kalács rakottasnak a születése tulajdonképpen maradékoknak köszönhető ugyanis. A hűtőben volt egy kevés sárgabarack dzsem, egy kibontott tej, a konyhaszekrényben kevés aszalt gyümölcs várt a sorára és egy korábban felszeletelt és megszikkadt fonott kalács is árván várta, mit kezdek vele.
Gyönyörű szeletsütőmben desszertet még nem készítettem, így gondoltam, eljött az idő! Az ötlettől a tálalásig csupán egy óra telt el, úgyhogy ez a finomság nem csak a látványával és az illatával, hanem ezzel a viszonylag gyorsan elkészíthető tulajdonságával is belopta magát a szívembe. A családom elismerő pillantása pedig megerősített abban, hogy jó döntés volt a kalácsot ebben a formában újrahasznosítani.

Mutatom, hogyan készült:

A chilis bab családi kedvenc! Ha főzök, akkor kondérnyi mennyiséget.Igaz, alakbarát ételeket főzök újabban, de kenyér nélkül egy kisebb adagot mégis ettem belőle, annyira csábító volt! 
Legtöbbször vörös babot használok hozzá, de ha éppen tarkabab van itthon (mint ahogyan most is), az sem rettent el attól, hogy elkészítsem. A lényeg a fűszerezés, a kellően csípős, édeskés, fűszeres, húsos, babos, kukoricás ízvilág elérése.

Én most így készítettem:

Zöldségszeretetem mindenek feletti! A mai gyönyörű, napsütéses időben egészen nyárias ízekre és illatokra vágytam. Történetesen a pizza volt a gondolataimban, ám a vasárnapi lustálkodós, későn ágyból kibújós reggel már nem adott elég időt arra, hogy tésztát dagasszak és kelesszek... és bevallom, kedvem sem volt órákig a konyhában matatni! No, sebaj, gondoltam! Elő a jó öreg tejes pite recepttel! És persze a nagyon megkedvelt szeletsütőmmel, amiben hihetetlenül gyorsan készül el minden étel, ráadásul tapadás mentesen! Már első nekifutásra is bevált ez az edény, gondoltam, most sem csalódok majd benne! Nem is csalódtam, sőt! Megerősített abban, hogy fölösleges a konyhában millió edény, ha van néhány, amelyik olyan univerzális, amilyen ez is.

Blogomban már olvashattatok gyümölcsös és sós, szalámis változatot.

Ezerszer próbált receptjeimre esküdve tudtam, hogy ezt választom pizza helyett mára! Az pedig, hogy liszt mentesen kerülhet pizza az asztalra, harmad annyi idő alatt, még inkább felturbózta a gondolataimat!

Így született meg a késői ébredés ellenére délidőre a finom pizzapótló, a clafoutis!

Így készítettem:

Visszafordíthatatlanul itt a TAVASZ! 

Akik januárban (vagy bármikor) életmódot váltottak, mostanra jócskán tudják, miről beszélek, ha az alapanyagok  és a hagyományok változtatására gondolok. Akik csak a szalonnás tojással tudják elkezdeni a napot, azok most bátran lapozzanak tovább!

Most ugyanis egy egészen más kategória következik! Az utóbbi évek egyre népszerűbb gyümölcsös vagy zöldséges, reggelire is tökéletes turmix italát hoztam, ami nem más, mint az 5 perc alatt elkészíthető, ezerképpen variálható smoothie.
Időszakosan vagy akár véglegesen is jó hozzáadott cukrok, szénhidrát, zsírok és egyebek nélkül gazdagítani a testünket, én pedig mindig odáig voltam a gyümölcsös, zöldséges friss italokért. Tavasz közeledtekor ez azonban még inkább hangsúlyossá válik az étrendemben.
Olcsóbbak és elérhetőbbek a hozzávalók, mint télen, úgyhogy bátran nézzünk szét a piacokon vagy az üzletekben és változtassuk a belevalókat kedvünk szerint! Akik kételkednek finomságukban és jótékony hatásukban, azok kérem, egyszer tegyenek egy próbát! 

Most egy banános-epres változatot hozok, kókuszosan...

Egy fantasztikus szeletsütő edényt kaptam! Első bevetésre egy zöldséges, csirkehúsos rakott egytálételt készítettem benne, ami nagyon finomra sikerült, az edény bevonata miatt pedig villámgyorsan elkészült. Üde, tavaszias, a tetején lévő burgonyától pedig laktató!

Így készült:

Nagyon szeretem a gombát, akár köretként, akár főételként. Történetesen nem csak önállóan, hanem húsok kísérőjeként is módfelett kedvelem!
Így aztán, amikor gyönyörű csirkecombokhoz jutottam, gondoltam egyet és gombával gazdagítottam. Jó sok tejföllel készítettem és nokedlivel tálaltam.

Mutatom, hogyan készült: