Februárban van a lányom névnapja, aki 17 éves lévén igazi felnőtt lassan.
Persze a felnőtté válás tudom, hogy elkerülhetetlen, de jól esik nagyot kacagni gyermekien, akár egy ilyen viccesen kedves süti láttán valamennyiőnknek.

Ennek a muffinnak csupán ezek a gondolatok az előzményei. Sok-sok héttel ezelőtt láttam egy külföldi oldalon  (Pinterest) hasonló sütit, akkor elhatároztam, a kamasz lányom névnapjára elkészítem.

Mivel Valentin nap és Nőnap is közeledik, talán több hölgy olvasóm is megörül a receptnek, hiszen jópofa, látványos, az elkészítése pedig nem is olyan ördöngös, mint amilyennek gondolnánk. Az alapja egy egyszerű csokis muffin, a díszítést pedig a fantáziánk szabja meg.

Én így készítettem:

Az idei tél nem sajnálta tőlünk a szép, tiszta havas arcát megmutatni, de már éppen elég is volt ennyi, jöhetne végre a tavasz! Tombolnak a tél végi vírusok, mindenki vágyik már egy kis vidámságra, napsütésre, virágokra, illatokra. A farsangi időszak derekán jól esik arra gondolni, hogy bevonzhassuk végre a jó dolgokat és ha tehetjük, áldozunk a gasztronómiában is ennek.
Szerintem nincs olyan magyar háztartás, ahol ebben az időszakban ne kerülne valamilyen formában az asztalra a fánk, mint desszert. Forrón, cukrosan, lekvárosan, illatosan, szalagosan vagy csöröge formában, rummal vagy anélkül, sütőben vagy olajban sütve.

Én most egy közismert, könnyen elkészíthető változatát hoztam, némi csavarral. Ez nem más, mint a túrófánk, ami gombócka formája miatt seregve-forogva a forró olajban segíti munkánkat, megkönnyítve a forgatással járó hercehurcát. Túrófánk recept millió kering az interneten, mindenki a saját receptjére esküszik. Én édesanyámtól tanultam sok évvel ezelőtt és használom előszeretettel a kézzel írt receptjét.

És, hogy mi is a csavar benne? Megtudjátok a hozzávalóknál!

Szeretem a halat! Igaz, csak bizonyos formában és mennyiségben! Például az olajos halat salátában...vagy a csípős halászlevet...vagy a roppanós bundájú sült halat.

Most, hogy bőven benne vagyunk a farsangi időszakban, egy kellemes vendégváró halsalátát hozok! Könnyed, finom, variálható!

Én így készítettem:

Túlesve lassan a januáron, amikor sokan fogadalmat tesznek, hogy lefogynak, alakot változtatnak, elfogytak az ünnepi sütik is és már kellőképpen kiéheztünk egy kis édességre, akkor úgy érzem, az a legjobb megoldás, ha valamilyen alternatív, egészségesnek számító desszert után nézünk, ami nem csak hogy finom, hanem meglepően egyszerű is!

Ha belegondolok, az ízvilágon még én is meglepődtem, amikor a Dívány oldal receptjénél rábukkantam egy hasonló, datolyás, sütés nélküli finomságnak a receptúrájára.
A datolyáért nem különösebben rajongok, bár örömmel fogyasztom, ha úgy alakul. Karácsonyra készülve egy leárazáson megláttam, gondoltam jó lesz majd valamelyik ünnepi sütibe, így hát vettem egy jókora csomaggal. Történetesen kimaradt az összes akkori desszertből, így most itt árválkodott a szekrényben. Mivel nem szerettem volna, hogy kiszáradjon és élvezhetetlenné váljon, de az életmód változtató saját programomban már nem akartam nagyon beavatkozni egy energiabomba sütivel, így alternatívát kerestem.

Az energiabombaság ugyanebben a finomságban is jelen van, ám hozzáadott liszt nem nehezíti, viszont zabálnivaló. Igaz, mivel jó tömény édesség, így egy-két kockánál többet nem is tud az ember elfogyasztani belőle. Előnye, hogy sütés nélkül elkészíthető, így akár kollégiumban, sütő nélküli kisebb albérletekben is elkészíthető.

Mutatom, hogyan csináltam:

Nem, nem....ez nem sült krumpli, bármennyire is annak látszik! Ez a finomság annál sokkal finomabb és egészségesebb. Ez bizony zeller a javából!

Fűszeresen, illatosan, egészségesen.

Sokan csak főzik a zellert, bevallom, korábban én is főleg levesben, franciasalátában használtam főzve, esetleg nyersen, salátába reszeltem. Most azonban kipróbáltam sütve is, amit olyannyira megszerettem, hogy egészen biztosan milliószor kerül majd a tányérra, akár köretként, akár magában, rágcsálnivalónak. Ízesíteni többféleképpen lehet, én most egy nagyon egyszerű fűszerezést használtam próbaképpen.

Mutatom, hogy készült:

A zöldségek sütiben is zseniálisak! Próbáltam már sütőtököt, céklát, cukkinit, lencsét édességben többször is, ahogyan répát is, ám sosem csalódtam. Szaftos, édes, különleges lett tőlük minden desszertem, amelyekbe belecsempésztem bármelyiket.

Most ismét a répa került terítékre. Minimális cukorral, többféle olajos maggal, liszt nélkül készítettem, hogy a nassolás ellenére az egészség megőrzéshez is hozzájáruljak. Egészen biztosan többé nem fogok lisztet használni a répás sütijeimhez, mert ez fantasztikusan ízlett!

Mutatom, hogy készítettem:

Hozzávalók:

- 30 dkg reszelt répa
- 5 dkg apró szemű zabpehely
- 5 db tojás
- 1 narancs leve és reszelt héja
- 3 marék olajos mag vegyesen (én diót, kesudiót, mandulát használtam)
- 15 dkg nádcukor
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- fahéj, őrölt kardamom vagy mézeskalács fűszerkeverék ízlés szerint

A tetejére:
- 25 dkg mascarpone
- 1 teáskanál vanília aroma
- kevés reszelt répa
(Aki tejterméket sem szeretne fogyasztani, az egyszerű citromos cukormázzal is bevonhatja a tetejét.)

Elkészítés:

A répát megtisztítjuk, lereszeljük, az olajos magvakat durvára vagdossuk.
A sütőt közben előmelegítjük 170 fokra.
A tojásokat tálba ütjük, hozzáadjuk a nádcukrot, kissé felhabosítjuk. A szódabikarbónát, a fűszereket elkeverjük a zabpehellyel és a tojásos keverékhez adjuk. Belereszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a narancslevet. Jól elkeverjük, majd a diófélék és végül a reszelt répa következik.

Alapos összekavarás után muffin papírba kanalazzuk. Ez a mennyiség nekem 12 db közepes muffin papírba volt elegendő. Aki papír nélkül süti, az a formát vajazza ki!

Sütőbe toljuk és 40 perc alatt készre sütjük. Tűpróbát érdemes tenni, ha nagyon sülne a teteje, mérsékelhetjük a hőfokot kissé.

Ha a muffinok megsültek, teljesen kihűtjük őket. Közben elkészítjük a krémet a tetejére.
Ha a mascarponés krémet választjuk csupán a vanília aromával kell habosra kevernünk és csinosan rányomnunk a sütik tetejére. Amennyiben tejmentesen készítjük, kevés porcukrot keverhetünk simára citromlével és azt csurgathatjuk rá kedvünk szerint. 

Végezetül reszelt répával díszíthetjük.

A zöldségtől puha és szaftos, a darabos dióféléktől roppanós, a fűszerektől illatos lett....az íze pedig mennyei...mi kell még?! 

Egészségetekre!

Tél közepe lévén kicsit már kiéhezik az ember fia a friss ízekre, az eleven színekre. Így vagyok ezzel én is, de az alakbarát ételek szem előtt tartása sem utolsó szempont.

Némiképp életmódot váltok, igyekszem hát ennek megfelelően sütni-főzni az elmúlt időszakban. A hagyományos ételeket is próbálom könnyedebben elkészíteni, kevesebb cukrot, lisztet használni. Ennek a nagyon egyszerű zöldborsófőzeléknek is ez a különlegessége. Mivel sikerült igazán zsenge és édes borsóhoz jutnom, így fölösleges lett volna édesítenem. Sem cukrot, sem lisztet, de még tejterméket sem tartalmaz a főzelék, a színe és az íze viszont mennyei.

Akik mindenmentesen étkeznek, most különösképp figyeljenek, de akik velem együtt életmódjukon változtatnának, azok is bátran próbálják ki a következő receptet:

Az új esztendőt egy savanyú káposztás oldalaskoszorúval vártam, ami olyan finom, hogy a téli hónapokban érdemes akár többször is elkészíteni. Laktató, ízletes és kiadós.
Mivel ebben az ételben az oldalast nem vágjuk szét, hanem koszorú formában sütjük, így én a kedvenc sütőedényemben készítettem, amiben a hagyományosnál gyorsabban készül el az étel, a mérete pedig kellően nagy, hogy a koszorú elférjen benne.

Ez az étel családi összejövetelekre is ideális, hiszen akár előző nap előkészíthető, a sütés pedig gyerekjáték.

Így készítettem:

Elhatároztam, hogy ebben az évben még jobban odafigyelek az esetleges maradékok hasznosítására, így hétvégéhez közeledve átnéztem a hűtőt, mit rejt az elmúlt napokból. Sajtot, gombát, főtt tésztát (túrós csusza maradékaként) némi paprikát és paradicsomot találtam. Mivel bőven akadt programom hétvégére, tudtam, épp megfelelőek lesznek egy finom rakott tésztához. Az elkészítés is villámgyors, így nem kell az egész szabadidőmet a konyhában töltenem. 

A receptúra rém egyszerű és tulajdonképpen bármilyen hozzávalóval gazdagítható, akár virslivel, darált hússal, egyéb zöldségfélékkel, csupán kívánság vagy maradékfüggő a dolog.

Mutatom, hogy készítettem:

Hatalmas adag diót kaptam ajándékba karácsonykor, gyönyörűen megtisztítva, frissen. Ha mondhatom, talán ennek az ajándéknak örültem a legjobban! Egy gasztro kedvelőnél talán ez nem is csoda! Úgy gondoltam, első diós sütinek valami különlegességet fogok készíteni belőle. Épp kapóra jött családomban egy közeledő január eleji névnap, és mivel az ünnepelt zenekedvelő, gondoltam, hogy egy régi-régi, ám éppen ide illő sütinek módfelett örülne is.

A zongorabillentyű sütit gyerekkorom óta ismertem, ám kinézetre nekem nem teljesen idézte fel a hangszer billentyűit. Gondoltam, itt az idő, teszek egy próbát...csokival kialakítom a zongora fekete billentyűit...ám, ahogy a végeredmény mutatja, nem lett tökéletes. Ecsettel szerettem volna felvinni a kész sütikre a csokoládét, de épp amikor kellene az ember fia tuti nem talál az egész háztartásban egy valamirevaló iskolai festőecsetet...

Nézzétek hát el nekem a szépséghibákat, az ünnepeltnek mindez fel sem tűnt! Próbáljátok meg elkészíteni, ha esetleg a látvány nem is sikerül tökéletesre, az íze biztosan kárpótolni fog benneteket is!

Így készül: