Húsvét lévén nem csak édes finomságok kerülnek az ünnepi asztalra, hanem sósak is. Ezt a különleges, zöldségformát öltött tésztás harapnivalót már régóta szeretném elkészíteni, répa alakja miatt azonban úgy gondoltam, mikor ne lenne a legaktuálisabb az elkészítése, ha nem most! Mivel szerencsére nem is bonyolult, így egészen biztosan más alkalmakkor is megcsinálom, főleg azért is, mert isteni finom!

A fellelhető recepteket csupán ötletadóként vettem alapul, a tölteléke a hűtőmben található mindenféle hozzávalóból áll, saját receptúra szerint. Mutatom, hogyan készült:

Húsvét előtt átnéztem a fagyasztószekrényt, milyen finomságokat rejt még.

Tavaly nyáron a vidéki kertemben szedett csodás szilvára és meggyre leltem, gondoltam, ideje lesz ezeket felhasználni, hiszen hamarosan már lesz idei friss gyümölcs is, aminek nem árt helyet csinálni, hogy a következő télen is legyen mit felhasználni.  
Így alakult, hogy a hatalmas szilvát és gyönyörű meggyet  (mindkettőt konyhakészen, kimagozva, darabolva) használtam fel a következő ebéd utáni édességhez....

Az asztalon lévő gyümölcskosárban még volt pár darab körte is, így nem volt kétség, ezekből fogok valami gyorsan elkészíthető desszertet varázsolni.

Olyan sütit akartam választani, ami kevés hozzávalóból készül, így nem is volt kétség, hogy a tavaly is előszeretettel sütött tejpitére esik a választásom.

Most tehát kisebb sütőformákban készítettem ezt a finomságot, hogy mindhárom gyümölcs ( a szilva,  a meggy és a körte is) külön-külön tudjon érvényesülni.

Mutatom, hogy készítettem:

Ez a desszert régóta a kívánságlistámon van. A fagyasztóban kotorásztam, amikor találtam egy nagy doboz bogyós gyümölcsöt, benne málnát, szedret, ribizlit és jostát. Kevés bodzadzsem is volt még egy üvegben a hűtő felső polcán.
Mivel előző nap már hosszan álltam a sütő mellett linzersütés miatt, ma már nem volt kedvem, csak sütés nélküli édesség elkészítéséhez. A világhálón kalandozva, Juditka receptjei között láttam régebben ezt a gyönyörűséget, most pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy el is készítsem.

Csodás, látványos és nagyon finom desszert lett belőle. Mutatom, hogy készítettem:

Imádom a gyümölcsöket amint már tudjátok, elsősorban nyersen, frissen. Időnként azonban előfordul, hogy felhalmozódik itthon némelyik, esetleg már túl is érik... Ilyenkor jön az agyalás, mi legyen belőle, mielőtt már senkinek nem kell.
Ezen a hétvégén is ez történt. Most a banánnal jártam így...nézegettem a recepteket a világhálón, mit készítsek belőle. Bevallom, a banánt sütve, főzve nem igazán szeretem, így bizalmatlanul olvasgattam a lehetőségeket.

A cél persze az volt, hogy minél több banánt fel tudjak használni, ne csak egyet.

Ez a variáció tökéletesen megfelelő volt ehhez a kívánalmamhoz is. És amikor elkészült és kiderült, milyen finom, szaftos, puha és ízletes desszert lett belőle, már mondhatni azt sajnáltam, miért is nem találtam rá hamarabb.

Mutatom, hogyan készült:

Na, jó! Március 4-én még ugyan hó van kinn, de már mindenképp úton kell, hogy legyen a tavasz! Kinn minden havas, kemény hideg is van, gondoltam adok egy utolsó esélyt a télnek, befűtök a sütőbe és egy igazi téli hangulatú finomságot készítek, ami nem más, mint a karácsonykor sok-sok háztartásban asztalra kerülő édesség, a gyümölcskenyér.
Én is készítettem az idei ünnepre, bár muffin formában sült, hófehér változatát, amit ide kattintva olvashattok.

Most egy hagyományosan őzgerinc formában sült, gazdag változatot mutatok, amibe rengeteg finom aszalvány és olajos magféle került, tésztája az előbb említettnél omlósabb, de bátran állíthatom, hogy csodafinom, ízletes, sokáig elálló finomság.

A recept a következő:

Már a tavasz kopogtat... akármilyen hideg is van kinn és még a hófoszlányok is betakarják a földet... a tavasz, a megújulás már itt van. 
Én is megújítom a receptjeimet, friss, könnyed, zöldséges ételeket készítek, ahogyan most is.

Így született meg az alábbi recept.

Ez nem más, mint egy könnyű, zöldséges tészta lepény. Mivel rohanva készült, így a leggyorsabb bolti verziót hoztam, leveles tésztából.

Íme:

A citrusos krémek közül már bemutattam a citromosat és a mandarinosat is korábbi bejegyzéseimben. Most a mandarinos krémet egy pohárdesszertben mákos krémmel együtt tálaltam.
Nagyon különleges páros lett!
Édes és savanyú, selymes és szemcsés, kékes és sárgás kontrasztok egyvelege párosult látványosan egy szép formájú pohárban, úgyhogy majdnem azt éreztem, sajnálom megenni! De bizton állíthatom, jobban sajnáltam volna, ha nem eszem meg, olyan csodafinom!

                  ...no, persze nem is egyedül tettem mindezt, hiszen a következő receptből nem kis mennyiség lett!
Márpedig, ha én ki merem jelenteni, hogy nagyon finom volt, akkor képzelhetitek, mennyire ízlett a családnak!

A  csodás látványról meggyőződhettek a képek alapján, az ízét pedig magatok is kipróbálhatjátok, ha elkészítitek a következő recept szerint:

Történetesen jó sok mandarinhoz jutottam. Na, jó, inkább úgy fogalmazok: rengeteg mandarinhoz jutottam!

Ahogy a képen is látszik, különfélékhez. A különbözőségük nem csak a méretükben volt látványos, hanem az ízükben is. Volt benne mézédes (erre csapott le mindenki, ha enni szeretett volna), volt magnélküli, sok magvas, savanykás és valljuk be, pokolian savanyú is. Persze a család élelmesebbjei a magnélküli mézédeset kapkodták el először. A többi bizony kezdett zavaróan álldogálni a gyümölcsös kosárban.
Így jött az ötlet, hogy a múlt hétvégén készített citromkrém mintájára elkészítem a mandarin krémet is és ezt persze elsőként mihez is tálalhatnám, ha nem egy mákos pohárdesszerthez. (A teljes pohárdesszert itt nézhető meg.)

Szóval lássuk a selymesen csodás angolkrémet, a curd-ot, mandarin ízben:

Vannak azok a napok, amikor kifejezetten húsmentes ételekre vágyom. Ezen a hétvégén is így lett...elég volt a nehéz, zsíros ételekből s bár odakinn még bőszen havazik, én máris a szemnek és a gyomornak is kellemes tavaszi ízek felé fordultam. Így történt, hogy egy nagyon finom, laktató ebédrevalót dobtam össze.

Lett is ebben mindenféle földi jó....tojás, spenót, krémsajt, túró, sajt, répa...

A sokféle összetevő miatt talán kicsit bonyolultnak tűnhet, de ígérem, nem az!
Olyan kecsegtetőre sikeredett, hogy nem is hagytam kellő időt a pihentetésére, fel is vágtam hamarjában, így a vágási felülete nem lett igazán fotogén, de az íze kárpótolt mindenét!

Mutatom, hogyan készítettem:

A következő receptet saját kútfőből, kevés hozzávalóból, viszonylag gyorsan kreáltam. Hasonló recepteket már olvastam, de belevágni még sosem tudtam. Most viszont az itthon fellelhető mák szavatosságában nem bízva adott volt a feladat. Végre mákos grízgombócot készítek hétvégére, méghozzá duplán mákosat! Ennek a grízgombócnak ugyanis nem csak a "bundája", hanem a tésztája is mákos. A házilag készített citromkrém pedig zseniális kiegészítője lett. A citromkrém receptjét is megtalálhatjátok már a blogomon.

Így készült ez az igazi, mindenki által megszerethető gombóc: