Egy korábbi receptemben már a mák és a citrom párosításakor használtam ezt a zseniálisan finom, selymesen krémes citromkrémet, lemon curd néven szerepel a blogomon.
Akkor egy mákos süti tetejére sűrűbb változatban került, kókusszal társítva, most viszont egy mákos gombóc mellé szerettem volna kínálni, mártásként, így nem készítettem túl sűrűre.
Nem szaporítom tovább a szót, mert tudom, milyen kíváncsian várjátok, így bele is fogok a recept írásba.
-
Ez a brownie nem jött volna létre, ha nincs a lencsefőzelék!
Ahogyan a zabpelyhes lencsefasírt receptemnél már írtam, egy tévedés kapcsán újratervezett menü hozta az ötletet és a megvalósítást.
Egy véletlenül dupla adagban beáztatott, főzeléknek szánt lencse mennyiségéből vettem el és készítettem belőle egyik megoldásként desszertet.
Szeretem a különleges, a reform, a zöldségeket tartalmazó desszerteket, gyakran próbálok ki ilyen recepteket. Nagy sikere van a céklás, édesburgonyás, cukkinis, répás, sütőtökös sütiknek nálunk, de bevallom, lencséset még sosem próbáltam. Így ez az alkalom, olyan lett, mint a puding próbája...
Mivel senki nem volt itthon, mikor készítettem, így először el sem árultam senkinek, miből is van pontosan. Hát...elhihetitek, hogy ezer ötlet jött, amikor találgattak, de lencsére senki nem tippelt! Persze, hogy nem, hiszen egyáltalán nincs lencse íze. Egy igazán csokis, kellően édes, puha és szaftos süti lett belőle. Az eredeti brownie-ra jellemző roppanós teteje ugyan hiányzik, de tökéletesen helyettesítette ezt a picit megpirult kesudió ropogós állaga.
Nem is beszélek róla többet, inkább mutatom, hogyan készült:
Egy fatális véletlen folytán hétvégén dupla adag lencsét áztattam be főzelékhez. (A tervezett adag sem volt kicsi!)
Hiába a sok éves háziasszonyos rutin, időnként mindenkivel előfordul a tévedés, ahogy ez most velem is megtörtént.
Amikor megláttam a víztől dagadó mennyiséget, jól meg is lepődtem. Ekkor jöttem rá, a dupla zacskó ugyan tervezett volt, de a kisebb kiszerelésből....
Ki fog ennyi főzeléket megenni?? Naná, hogy senki... azonnal megnyomódott a fejemben az "újratervezés-gomb"...
Így történt, hogy az ázó, puhuló lencsét kétfelé véve lencsefasírt, sőt desszertként még lencsés-csokis brownie is készült a főzeléken kívül. (Ennek receptjét is hozom hamarosan.)
Tökéletes választás volt a fasírt is és a desszert is, nem csak azért, mert így egy közös hozzávalóval egy komplett menü állt össze, hanem a közös előkészület miatt még gyorsan kész is lett mindez. Az asztalon pedig illatozó, egészséges és tápláló finomságokat tudtam felvonultatni.
Elsőként a lencsefasírtot mutatom, hogyan készült.
Ez az étel egy roppant egyszerű okból kifolyólag készült...egy sós tésztacsiga töltelékét kissé elszámoltam, de nem akartam kidobni a felesleget, így az eredetileg egyszerűen megsütni kívánt csirkemellet megtöltöttem vele. Természetesen nem is bántam meg, mert a máskülönben szárazabb húsféle csodásan szaftos, ízes lett.
Így készítettem:
Nyár elején elvarázsolt a cseresznyés csiga süti, aminek a receptjét megtalálhatjátok egy korábbi posztomnál. Látványos kinézete inspirált, hogy elkészítsem sós változatban is.
Mivel az utóbbi időben kellően rákattantam az egészségesebb ételek fogyasztására, így az eddig megszokottnál is több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztok. Így esett, hogy a vásárlások révén a hűtőben kicsit felszaporodott a zöldségféle, közöttük a spenót is, amit ugyebár korábbi éveimben meg sem akartam kóstolni, de egy decemberi "újratervezés" apropóján megszerettem. Ez a hétvége különösen "zöldségesre" sikeredett, amit nem is bántam meg! Hatalmas sikere volt a családomban is az elkészített ételeknek.
Az első, amit hozok ezek közül, az nem más, mint a fentebb említett csiga, feta sajtos, spenótos vajkrémmel töltve, szezámmaggal megszórva.
Mutatom, hogy készítettem:
Ez az étel gyermekkori emlékeket idéz fel bennem.
Akkoriban nem volt olyan családi összejövetel pl.: Erzsébet napkor (édesanyámat Erzsébetnek hívták), amikor ne került volna az asztalra egy hamisítatlan csirkepaprikás, nokedlivel és uborka salátával. Persze anyukám még nem használt mindenféle segédeszközöket a főzéshez, így a nokedli szinte "egyfalatos" galuska volt, a frissen bontott csirke kopasztáskor érezhető szagát pedig máig az orromban érzem. Az uborkasaláta, a fokhagyma illata pedig mindezeket megkoronázta.
Édesapám tejföllel és piros paprikával megszórva szerette az uborka salátát, de volt olyan családtag, aki fokhagymásan vagy éppen csípősen kedvelte. Az én csodálatos anyukám pedig mindenkinek kedvében tudott járni.
Szerintem nincs is olyan magyar háztartás, ahol ne kerülne ez az étel rendszeresen az asztalra.
Én így készítem:
A tészta - burgonya párosítás igen kedvelt bárhol a világon. Talán nincs is olyan ember aki ne szeretné. Én, háziasszonyként különösen kedvelem, mert gyorsan el is készül. Olcsó, laktató, finom!
Gondolkodtam, mit is írhatnék még erről az ételről. Egyszerűen rájöttem, hogy olyan egyszerűen előállítható és olyan kevés alapanyag kell hozzá, hogy nem is lehet róla érdemlegesen túl sokat sztorizgatni.
Én sem teszem, hanem inkább mutatom, hogyan készítem:
Azt gondolom, a csirkét a húskedvelő emberek többsége szereti. Általában valamelyik része különösképp kedvenc. Lehet az comb, mell, de lehet akár a szárny is. Nálunk a szárny csak néhány éve vált kedveltté, addig igyekezett mindenki lepasszolni a tányérjáról. Ám amióta kicsit markánsabb ízekkel társítottam, rajongás vette körül.
Most egy finom, ragacsos, mézes, csípős, szezámmagos variációt hoztam.
Ebben a variációban már senki nem bánja, ha a hús tulajdonképpen elenyésző a csontokon. Szerintem is nagyon finom.
Mutatom, hogyan készítem:
A palacsinta nem egy alakbarát desszert, ám elsősorban a gyerekek kedvéért minden háziasszony időről időre elkészíti, variálja, kipróbálja édes és sós változatait vagy akár diétásabb variációit.
Nálunk is gyakran kért második fogás, mivel egy laktató leves után simán megállja a helyét.
Szerencsére már segítőm is van az elkészítéséhez, gyakorlatilag a palacsintasütés összes mozzanatát átvállalja a lányom, így nekem csak a töltelék vagy a mellé kínált szószok, mártások összeállításában van legtöbbször dolgom.
Hagyományos lekváros, túrós, kakaós változatai helyett most egy különleges, csodafinom ízvariációt hoztam, melyet réges-régi, imádott Lajos Mari receptkönyvemből olvastam és ami nem más, mint egy mákkrémes, szilvamártással gazdagított palacsinta receptje.
Íme:
A számomra korábban nem szeretett spenótból megdöbbentően finom ételeket lehet készíteni.
Ilyen ez a most készített tekercs is, amiben krémes, sajtos, répával gazdagított töltelék van. Nem csak nagyon finom, hanem gyönyörűen mutat a tányéron is, így hidegtálakban, húsvétkor, családi ünnepekkor jó választás lehet, ráadásul praktikusan előző nap elkészíthető.
Izgatottan vártam az ízét, kíváncsi voltam, mennyire könnyen elkészíthető és kezelhető. Bevallom, plusz egy pontot kapott tőlem, mert csodafinom, könnyű, különösebb előképzettség nélkül is bárki boldogulhat vele.
Mutatom is, hogyan:
