Az adventet és a szilvesztert "túlélve" mindenki fogadkozik kicsit önmagában, hogy az új esztendőt némileg diétásabban, egészségesebben fogja kezdeni. Ezen a gondolaton én is gyakran átrágom magam, ami nem is esik nehezemre, mert a hagyományos magyar konyha karácsonykor nem éppen diétás jellegéről híres, így hát az ünnepi menüm nekem sem volt valami könnyed.
Bevallom, már rá sem tudok nézni a nehéz ételekre, kifejezetten új, sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó étekre vágyom.
A különlegessége ennek a poszt megszületésének az, hogy a spenótot kisgyerek koromban voltam hajlandó utoljára megenni, egy szerencsésnek nem mondható intézményi közétkeztetésben megélt kellemetlen élmény hatására.
Valahogy az elmúlt hónapokban mégis rendszeresen a szemem elé kerültek spenótos receptek a világhálón, én pedig kellőképpen nyitott és kíváncsi lévén egyre több és több ilyen receptet olvastam el.
Így történt, hogy pár napja, amikor egy bevásárlás közben a szemem a zöldségosztályon egy friss spenótcsomagra esett, nem sokáig gondolkodtam, megvettem.
Hazaérve viszont nem kis gondolkodásba kezdtem, mi legyen belőle... hatalmas zacskó lévén tudtam, nem csak egyféle ételt fogok készíteni és tuti nem lesz ezek közt a mártás.
Első, leggyorsabban elkészíthető receptválasztásom erre a frittatára esett.
A frittata (tojáslepény) már jól ismert eleme a konyhámnak, főleg a szaladós hétköznapokon készítem különféle belevalókkal. Mivel lilahagyma bőven volt itthon, nem volt kérdés, ez lesz a spenót társa a lepényben. Persze időközben megláttam a konyhapulton a kesudiót... naná, hogy nem hagytam ki! Gondoltam, elrontani egészen biztosan nem fogom vele. Így is lett.
Mutatom, hogyan készítettem:
