Ezt a fantasztikusan finom, illatos, különleges körtét sok évvel ezelőtt már elkészítettem, most pedig ismét eszembe jutott, milyen könnyen elkészíthető, mennyei finomság is volt. Gondoltam, tökéletesen megfelel egy adventi vasárnapi menü lezárásához, a hozzávalók pedig történetesen éppen adottak voltak itthon. Neki is álltam hát!
Fahéjas, vaníliás, csokis illata kellőképpen karácsonyi hangulatot teremtett, a kinézete pedig egyenesen gyönyörű! A roppanós csoki réteg és az itt-ott lehulló pörkölt mandula női pongyolaként hat a gyönyörű, fehér, karcsú körte testeken...

Elkészíteni roppant egyszerű, villámgyors desszert, gyümölcsös könnyedsége pedig egy nehezebb, több fogásos menü után is fogyaszthatóvá teszi.

Mutatom, hogyan készítettem:

Most egy jó kis vélemény megosztó ételt hoztam, a hagyományos tojáslevest.
Szerintem az emberek vagy szeretik vagy kimondott ellenszenvet éreznek iránta. Gyermekkoromban én kifejezetten nem kedveltem ezt a levest. Egyáltalán nem volt szimpatikus a benne úszkáló cafatos tojás. Felnőtt fejjel azonban sikerült egy olyan változatát megkóstolnom, amiben buggyantott formában volt a tojás.

Mivel sosem vagyok elzárkózó az újítások megkóstolásától, gondoltam, azzal is teszek egy próbát. Azóta megkedveltem, sőt, időnként kifejezetten kívánom is ezt az ételt, ma már persze csurgatott tojással is. Van aki kissé ecetesen, babérlevelesen, tejföllel készíti, van, aki köménymaggal. Én most ezt választottam.
Mivel épp egy náthás, vírusos megbetegedéssel küzdök, nem is volt sem kedvem, sem erőm bonyolultabb ételt előállítani, egy ilyen forró leves viszont kifejezettem jól esett.
Benézve a hűtőbe, találtam pár gyönyörű vékonyra szeletelt sajtot is, gondoltam, éppen jó lesz mellé sajtchipsként.

Így készítettem:

Hétvégéről megmaradt párolt zöldség köret került újragondolásra hét közepén a konyhámban.
A mindennapok rohanása ritkán ad alkalmat a hétköznapokon a nagy sütés-főzésre, ám a család ilyenkor is kívánja a meleg ételt valamilyen formában napi szinten.

Persze a párolt zöldség magában már nem annyira kívánatos senkinek, így rögtönzött megoldáshoz folyamodtam.
A recept rémesen egyszerű, kamasz gyerekeim szeme láttára készült, nem kis szándékommal arra, hogy a későbbiekben önállóan is emeljék fel a fakanalat, hiszen semmi ördöngősség nincs egy ilyen finom, meleg étel előállításában.

Szóval jöjjön a recept kezdő háziasszonyok, kamaszok, kollégisták és bárki számára, akik szeretik a tojást és a zöldségeket és akik próbálják újrahasznosítani a konyhában fellelhető maradékokat.

Ilyenkor, ahogy a kinti időjárás télies arcát kezdi mutatni, talán kicsit jobban vágyunk az édes ízekre... persze ez betudható az ünnepek "édes" érzelmi megközelítésének is. Korábbi kakaós pöfeteg című bejegyzésem után most megmutatom a citromos-kókuszos változatát is ennek a sütinek.
Mint az előző, ez is nagyon egyszerűen elkészíthető, látványos és mennyei! Kicsit "havas", kicsit édes, de kellően savanykás...

Mutatom, hogyan készítettem:

Ezt a zseniális, laktató, látványos és kellően férfias klasszikus ételt a Wellingtont, újragondolva, sajtos verzióban, a Zémagazinban láttam, ami azonnal felkorbácsolta a fantáziámat. Tudtam, hogy el kell készítenem, amit mondanom sem kell, természetesen nem is bántam meg. Én kiegészítettem és felturbóztam az ottani verziót még gombával, ami szerintem elmaradhatatlan! A bevezetőt nem is akarom tovább szaporítani, mert már egészen biztosan a látványtól is kedvet kaptatok, és akárcsak én, azonnal bele is harapnátok!

Jöjjön hát a recept, amit mutatom is, hogyan készítettem:

Azt hiszem, már rájöttetek, hogy nagyon szeretek ugyan a konyhában foglalatoskodni, ám még inkább szeretem, ha ez csak minimális időt vesz igénybe.
Betudható ez a sokféle elfoglaltságomnak, a kevés szabadidőmnek és valljuk be, kicsit a kényelem szeretetemnek is. Persze tudom, a háziasszonyok 90%-a így van ezzel, én is ezt a tábort erősítem.
Éppen ezért kedvelem azokat a megoldásokat a főzés, sütés során, amelyek lerövidítik az elkészítést, amelyek minimális idő-energia-hozzávaló ráfordítást igényelnek.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy igazán látványos ételeket, desszerteket nehéz villámgyorsan előállítani, de mégsem lehetetlen.
Erre hozok most egy frappáns desszertet, egy pillecukros-csokis, gránátalmával megbolondított kekszet. Az alapanyagok készen vásároltak, így tulajdonképpen csak az összeállítás az, ami pár percet vesz igénybe. Bátran állíthatom, hogy elkészíteni szinte rövidebb idő alatt lehet, mint eltüntetni a tányérról.

Így készítettem:

A lávasüti nem túl régen került a repertoáromba. Azóta viszont igen előkelő helyet foglal el benne. Ez az a desszert, amit szerintem nem lehet nem szeretni. Látványos, illatos, kiadós, gyönyörű!
Csodásan olvadó belseje valóban úgy folyik ki a közepéből felvágás után, mint a forró láva. Bámulatosan variálható mindenféle fűszerrel az íze, kínálható mellé gyümölcs, tejszínhab, fagyi, ráadásul villámgyorsan az asztalra lehet varázsolni. Tulajdonképpen amíg az asztaltársaság a főételt fogyasztja egy hétvégi ebéd vagy egy ünnepi vacsora közben, azalatt el is készül. És ez különösen kedveltté teszi a számomra, hiszen a tésztát elő lehet készíteni nyugodtan pár órával korábban, így a csak a sütési időt kell megfelelően időzíteni.
Nálam tuti nyerő lesz a karácsonyi menüben!

Mutatom, hogyan készítettem:

Gondolom, minden háztartásban előfordul időnként, hogy felhalmozódik a pékáru a legnagyobb igyekezet és odafigyelés ellenére...Ilyenkor bevetjük a bundáskenyér, zsemlemorzsa, kiflifelfújt, stb. kombinációkat a hasznosításra.
Persze, amikor már egy rohanós hétköznapon a meleg étel is elfogyott a hűtőből, ami éppen most hiányzik a legjobban az éhes családtagoknak, akkor előkerülnek a töltött, rakott lehetőségek mindezek orvoslására.

Én most egy szalámis, tojásos, sajtos melegszendvicset hoztam, zsemlében újragondolva, amely pillanatok alatt elkészül és nagyon finom.

Így készítettem:

Nem kedvelem az őszt...az elmúlást jelenti nekem... 

Mégis, ha szépen, hosszan búcsúzik a nyártól, elfogadom! Sőt...néha kimondottan imádom : a színei, az illatai, az ízei miatt!

A sütőtök nagy kedvencem, édességben, főételben, köretként, bárhogyan.

Nem régen láttam  a neten a Dolce Vitánál egy hasonló receptet! Rá is kerestem. Átolvastam és azonnal meg akartam csinálni a saját verziómat....íme:

Szerintem nincs olyan ember, aki ne vigyázna valamilyen szinten az egészségére. Nálam ez elvi kérdés, próbálok odafigyelni arra, hogy mit eszek és mit iszok. 

Rengeteg nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, ezeket gyakran társítom is egymással. Ilyenkor ősszel kúra szerűen fogyasztom, napi szinten a frissen préselt gyümölcsleveket, melyek közül az egyik kedvencem az alma-répa-cékla párosítás.
Ha a világhálón kalandoztok, Miracle juice néven találhattok róla bőven ódákat zengő cikkeket. Szerintem nekem nem kell taglalnom milliónyi jótékony hatását, alapvetően ezen a blogon elegendő annyit érvelnem mellette, hogy az íze csodálatos!

Most egy fahéjas, gránátalmával kiegészített változatot hoztam, ha van kedvetek kipróbálni, mutatom, hogyan készül: