Azt hiszem, az első, amit nagyon megkedveltem édesanyám konyhájában, az a tészta dagasztás volt. Szerettem látni erős, mégis finom kezét, ahogyan a lisztből szinte a semmi hozzáadásával hólyagos, légiesen könnyű, hófehér tésztát varázsolt. Tekerte, csavarta, töltötte, szaggatta... mindegy volt. Rövid időn belül illatozó, meleg finomságok kerültek a tányérra. Emlékszem, hogyan tanítgatta, miként kell bánni a tésztával...

Ki is próbáltam a kelt tészták, kalácsok közül szinte már majdnem mindent, a kifli készítése azonban eddig még kimaradt a repertoáromból. Eddig!

Mivel az ünnep miatt ma pékség nincs nyitva, kaptam magam, gondoltam eljött az idő....

Így született meg ez a kelesztés nélküli, vajas kifli. Mutatom, hogyan készült!

Itt az ősz, annak minden szépségével, finomságaival együtt! Ilyenkor már a háziasszonyok örömmel gyújtják be a sütőt, hogy melegséget vigyenek a konyhába és finomságokkal kápráztassák el szeretteiket. Én is így vagyok ezzel.
Mivel kedves ismerőseimtől csodafinom diót kaptam, gyönyörűen megtisztítva, elszabadult a fantáziám, mi is legyen belőle. Mi tagadás, kicsit már a karácsonyvárás is a lelkemben van (tudom, hol van az még, de akkor is...) így hát egy olyan sütire esett a választásom, amely akár az ünnepi asztal dísze is lehet, hiszen előre elkészíthető, sokáig eltartható finomság (már ha azonnal el nem fogy)!

Kicsit macerásnak tűnik, de higgyétek el, a fázisok rövidsége miatt aránylag gyorsan elkészíthető, így feltétlenül érdemes elkészíteni.

A tésztája omlós, a diós krémje puha, a hab a tetején pedig roppanós és csodafinom!

Így készül:

Minden gyümölcs szezonbeindulása meglobogtatja a fantáziámat. Így van ez a szilvával is. Ha ráérek, szeretek kísérletezni a pepecselősebb sütikkel is, de leginkább a gyorsan összedobósakat kedvelem.
Ez a szilvás cobbler is ilyen. 

A cobbler története jó régre, az Amerikába kivándorolt európaikhoz köthető. Speciális sütőedényben készítették finomságaikat, a sütőedény neve pedig cobbler volt állítólag. Ez a sütiféleség is innen kapta a nevét. Bármilyen gyümölccsel variálható, különleges desszert. Készíthetjük friss, fagyasztott, befőtt gyümölccsel, de diófélék, mazsola sőt aszalt gyümölcsök is rakhatók bele.
A szaftos, illatos gyümölcsöt beburkolja a kanalanként ráhalmozott tészta, amitől kicsit paplanszerű kinézete lesz, ráadásul sejtelmes is, hiszen a készítőjén kívül senki nem tudja, mi rejlik a tészta alatt.

Nálam most illatos, érett, fahéjjal megszórt szilva bújt a tészta alá!

Így:

A mediterrán ízvilágot nagyon kedvelem. Az év bármely szakában készítek így fűszerezett ételeket, használom a mediterrán konyha hozzávalóit. A zöldség és hús, sajt kombinációkért különösen rajongok. 
Mivel manapság már egész évben kapható cukkini a nagyobb üzletekben, így ezt a csodafinom egytálételt nem csak a forró nyarakon, hanem akár télen is elkészíthetjük.
Az előkészítés kicsit ugyan munkaigényes, de a sütés csupán fél óra, ami kárpótol ezért. Az íze pedig mennyei!

Így készítettem:

A cikória a korszerű táplálkozás egyik meghatározó eleme, de a pótkávén kívül nagy általánosságban kevesen használják. Pedig magas rost és vitamintartalma miatt ősszel és télen igen kedvező a fogyasztása.Szerencsére hűvös helyen tárolva hetekig friss marad, így érdemes belőle nagyobb adagot vásárolni, ha hozzájutunk.
Kissé kesernyés íze miatt lehet enyhén sós vízben áztatni elkészítés előtt, de azt hiszem, ügyesen feldolgozva a karakteres kísérői mellett íze mindenkinek tetszeni fog.

Mivel én is csak nem túl régen kezdtem használni, így bevallom a kísérletezgetés fázisában vagyok a belőle készült ételek előállításánál, de ez a besameles, sajtos egytálétel olyan jól sikerült, hogy azonnal tudtam, máskor is készíteni fogok ilyet.

Íme a recept:

Panna cottát nem rég óta készítek, de már az első alkalommal magával ragadott. nem csak azért, mert nem kell sütni, hanem krémes, selymes állaga, hűvössége, variálhatósága miatt is.

A panna cotta eredetileg tejszínnel készülő desszert, amire a neve is utal (főzött tejszínt jelent), de ismeretesek joghurttal előállított változatai is. Az alap recept olasz, Piemontból származik, ahol a sűrítésére használt zselatint halcsontból állították elő. Készítették gyümölcsökkel, csokoládéval, karamellel, vaníliával, sőt, mogyoróval.
Mivel a tejszín eléggé kalóriadús, így büntetlenül nem lehet belőle jó sokat fogyasztani sajnos. Ezért is próbáltam ki joghurttal lefaragni kicsit a kalóriamennyiségből, úgy, hogy krémessége, selymessége ne szenvedjen csorbát. Ezt a desszertet leginkább a formából kiborítva tálalják, én most azonban a tálkák szélét kókuszreszelékkel szerettem volna a látvány fokozása érdekében díszíteni, így a tálalás a pohárban történt.

A mediterrán ízvilágú hozzávalóival egész évben nyárias hangulatú desszert.

Így készítettem:

A cikória különleges növény, alakját, ízét tekintve. Ritkán kerül az asztalomra, de kivételesen gyönyörű példányokhoz jutottam, így (bár a családomban nem mindenkinek kedvence) mégis elhatároztam, megszerettetem mindenkivel, aki megkóstolja nálam. Mivel épp vendégeket vártam, gondoltam, itt az ideje a bevetésnek.
Gyönyörű, halványzöld, kemény leveleiből leválasztottam jó néhányat, amelyekből üdvözlő falatokat készítettem, a többit pedig félretettem a másnapi főételhez, ami besameles egytálétel lett (ennek receptjét is mutatom hamarosan). 
Mivel már délelőtt elkészítettem, délután pedig a hűtőben kellően összeértek az ízei, így estére, a vendégváráshoz már csak a dekorálás maradt.

Látványos vendég fogadó előétel. Így készül:

Kíváncsiak vagytok ennek az ínycsiklandó és ízcsiklandozó receptek a történetére?  Hát akkor figyeljetek, máris elmesélem!

Egy imádni való barátnő-kolléganőm meglepett a kertjében termett hatalmas szatyornyi birsalmájával, amiért élek-halok! Az őszi gyümölcskavalkádban méltatlanul ritkán jelenik meg ez az illatos, fanyar ízvilágú gyümölcs, talán a kiskertekben, a piacokon bukkan fel még néha. Gyerekkoromban a saját kertünkben is volt egy hatalmas bokor, édesanyám sokszor örvendeztetett meg kompóttal, birsalmasajttal bennünket.

Így aztán hatalmas örömömben már hazafelé jövet azon járt az eszem, mit is készítsek belőle. Mivel pont előtte kaptunk ajándékba egy másik jó barátunktól vaddisznó húst, így nem is volt kérdés, a vadhoz biztosan használok a birsből.

No, de desszert is kellene! Valami jó krémes, légies, illatos finomság....

Sütni nem akartam, hiszen a vaddisznó már önmagában is lefoglalja 3-4 órára a sütőt, ezért egy hidegen készíthető birsalmahabra esett a választásom.

Így készítettem:

Csodaszép szeptemberi nyár van! Legalábbis a hőmérsékletet érezve... Jól esik a nap melege mindenkinek, de az ősz már visszavonhatatlanul közeledik.
Szerencsére az őszi étel alapanyagok, hozzávalók is megjelentek a piacokon, üzletekben.

A zöldségek közül az egyik legkedveltebb számomra a gomba. Kevés olyan őszi hét van, amikor ne sütnék, főznék belőle valamit. Kicsit irigyen nézem azokat, akik erdők, erdőszéli rétek mellett élnek és maguk szedhetnek különféle gombákat. Én elsősorban frissen szerzem be a piacról, de a bevásárlóközpontok választéka is gyakran elcsábít.

Az elmúlt heteim elég mozgalmasan telnek, így gyorsan elkészíthető, laktató ételeket voltam kénytelen összeütni. Nincs ezzel baj, főleg, hogy fantasztikusan sokféle ilyen étel létezik, a levestől a desszertekig a főételeken át. Mivel gomba éppen volt a hűtőmben, nem is kevés, így született egy rohanós nap késői ebédjéül ez a krémes és illatos gombaleves.

Fél óra alatt az asztalon gőzölgött a forró, laktató finomság!

Ezt a fantasztikusan látványos és finom szilvás süteményt blogom indulásakor készítettem először, de annyira megszerettem, hogy elhatároztam, szilvaszezonban sosem fog hiányozni az asztalomról. Első próbálkozásomkor még vidéki házam kertjének gyümölcsét használtam, azóta a ház elkelt, de a nosztalgikus hangulat még mindig hatalmába kerít.

Ha különlegesen látványos sütire vágytok, ami ráadásul őszi is, ne hagyjátok ki! Puha, omlós, a gyümölcstől pedig szaftos! Bátran vágjatok bele, megéri!

Így készítsétek: