Az ünnepet nem kell mindig órákig tartó konyhai munkával várni! Bár a hosszabb sütés-főzésbe én is gyakran belefutok, mégis van, amikor a gyorsabban összeállítható, kevés munkával járó ételeket részesítem előnyben.

Ilyen a camembert sajtos batyu, amit már többször is mutattam nektek a blogomon, például Wellington módra vagy éppen spenótosan...

Most egy aszalt szilvával, dióval, fekete erdei sonkával gazdagított változatot mutatok, ami akár karácsonykor is a főételek sorába léphet.

Így készítettem:

Csodaszép havazás örvendeztetett meg bennünket, december derekán! Advent harmadik vasárnapjára igazán hangulatos! Kinn havas a táj, az ünnep az ajtóban kopogtat, mindenki készülődik. 
Én imádom! Remélem, végre fehér lesz a karácsonyunk is!

Most már ünnepi hangulatom kezd lenni, hiszen a rendkívül hosszú ősz miatt nagyon nehezen hittük el, hogy mindjárt karácsonyfa állítás következik.

Mindig szeretek vidám hangulatban készülni, az ételeimbe is kicsit kedves, vidám hangulatot csempészni. Ezt a nagyon jópofa ötletet pedig réges-régen láttam egy Dr. Oetker oldalon, de csak a kinézete fogott meg, a receptet el se mentettem...mivel azonban nagyon szerettem volna elkészíteni, mert látványos, kedves, jópofi volt  kinézete, most úgy láttam, elérkezett az idő!

Akinek gyerkőce van, az tudja, hogy nekik, velük készülni még hangulatosabb, akárhány évesek is...(az enyémek bizony  már a felnőttkor küszöbét tapossák, mégsem tudom komolyan, felnőttesen várni az ünnepet.)

Mivel a recept nem volt meg hozzá, a fehér püspökkenyeret pedig már muffin formában tavaly elkészítettem, így tudtam, ezt a tésztát fogom hozzá használni. A kinézete azonban követi az eredeti ötletet.

Így készítettem:

Advent második vasárnapján éppen elég dolgom akadt, így nem sok időm volt valami finomat varázsolni....ezért sütés nélküli desszertet találtam ki. Túró, keksz, tejföl, csoki volt itthon. Meglódult a fantáziám és egy ünnepi hangulatú.könnyed finomságot varázsoltam....

Így készült:

Nagy kedvenceim közé tartozik a mák, ha édességről van szó, gyakran használom alapanyagnak. Azt hiszem, a legtöbb háztartásban felgyülemlik néhány megmaradt kifli, ami már kissé megszáradt, így nem szívesen eszi meg senki. Ilyenkor jönnek a mentő ötletnek számító finomságok, amelyekhez csak fel kell karikáznunk a kiflit és különféle hozzávalókkal máris mennyei finomságokat állíthatunk elő belőle. 

Ilyen finomságnak számít a hagyományos mákos guba, aminek most egy ünnepi változatát mutatok meg, melyet bátran készíthettek el karácsonykor is.

Ezeket a képeimet, amelyeket a bejegyzésben láthattok, jó régen készítettem, még a blogom indulás előtt, de most, egy kedves felkérés miatt használatuk aktuális lett... Így aztán nemrégen egy hatalmas sütőtepsiben sütöttem, mivel több tagú vendégsereget vártam.

Így készítettem ezt az egyszerű desszertet, ami most a benne lévőktől ünnepi és különleges lett:

Advent második vasárnapjára készülünk. Jóérzés az ünnepet várni, én még mindig ugyan olyan izgalommal készülök rá, mint gyerekkoromban. Persze ma már a konyhában is ünnepivé próbálom változtatni a legegyszerűbb ételt is, ha mással nem, a tálalással.
Ezen a hétvégén a húsos főétel mellé édes-savanyú ízvilágot képzeltem el, így savanyú káposztára és almára esett a választásom a hozzávalókhoz.

Ez a párosítás szerintem rettentően finom, különleges ízvilágot kölcsönöz a húsnak. Arról pedig nem is beszélve, hogy némiképp egészségesebb is, mintha simán burgonyát tálalnánk hozzá.

Ha kedvet kaptok az elkészítéséhez, akár már holnap meg is tehetitek, de bármilyen ünnepi fogás finom és látványos része lehet. Bátran elkészíthető előre, ráadásul pihenés után még szebben szeletelhető. Én plusz köretnek rizst tálaltam hozzá.

Mutatom, hogy készül:

Advent első vasárnapjára egy isteni zöldséges desszerttel készültem. Íze, kinézete méltán engedi, hogy akár ünnepi menü eleme legyen. 
A zöldséggel készített édességek finomak, szaftosak, sőt, egészségesebbek a kizárólag liszt, cukor hozzáadásával készült társaiknál.

A brownie annyira egyszerűen elkészíthető édesség, hogy az ünnepi forgatagban, amikor kevés idő jut a konyhára, kifejezetten kezdő vagy időhiányos háziasszonyoknak kedvez. Íze pedig mindenkinek megszerethető, a benne lévő csoki kissé férfiassá is teszi, így bátran kínálhatjuk az erősebbik nem tagjainak is, állíthatom, hogy levesszük őket a lábukról!

Egy hónap múlva Karácsoooony!!!

Imádom!

Minden pillanatát! A titkokat, a szervezést, a sütés-főzést, az ünneplést és a pihenést is.  Emlékeztek még a tavalyi asztalom finomságaira? 

Például a mennyei borlevesre vagy a vörösboros vadpörköltre? A hagyományos töltött káposztára? A sok édes finomság mellett a különleges likőrökre?
Én nem tudom feledni! Sőt, már az idei menü jár az eszemben....

Többek között a narancsos kacsa!

A kacsasütés egyike a megszokott karácsonyi konyhai feladataimnak, az ízesítést, a köretet vagy a fűszerezést azonban évről évre picit variálom, hogy ne váljon unalmassá az étel.

Mivel novemberben gyönyörű kacsát sikerült beszereznem, gondoltam, újítok, kipróbálom ennek elkészítéséhez is nemrég szerzett tepsimet. Mivel a tepsinek aromagombos teteje van, így az az ötletem támadt, hogy nem fogom a szokásos módon kenegetni sütés közben a kacsát, hanem az aromagombot töltöm fel a finom mézes-fűszeres mázzal. Köretként édesburgonyát gondoltam, az elmaradhatatlan naranccsal.

Így készítettem:

Amikor egy játék nyerteseként ajándékba egy fantasztikusan szép falevél mintázatú sodrófát kaptam, teljesen beleszerettem! Az időjárás igazán hosszan megörvendeztetett bennünket a csodálatos ősszel, úgy gondolom hát, méltó búcsút veszek ezzel a gyönyörű keksszel tőle, amit a nyeremény sodrófával készítettem... (Akinek nincs még mintás sodrófája, az bátran szerezzen be legalább egyet, de természetesen más mintázóval is érdemes megsütni ezt a finomságot.)

Nehéz olyan keksztésztát találni, amiben szépen látható marad sütés után is a minta, ez a recept viszont tökéletesen megfelel ennek a kritériumnak is. Fűszernek fahéjat és gyömbért tettem bele, íze és illata hamisíthatatlan őszi hangulatot kelt.

Íme a recept:

Vannak azok a napok, amikor az ember életében jó sok tennivaló akad, ám a tennivalók végén megérdemelten vágyunk jutalomra...

Az én életemben most ez a periódus zakatol ezerrel! Úgyhogy nem volt kérdés, amikor kinyitottam saját blogomat, hogy mi is jöhetne számításba a gyorsan elkészíthető finomságok sorából...

...mák volt itthon jócskán;

....sütőt nem akartam bekapcsolni;

...a legjobb választás tehát a duplán mákos grízgombóc volt!

 De a korábbitól ellentétben nem vágytam a citrusos ízvilágra kísérőként. 

Így született meg egy szempillantás alatt a döntés: puncsmártást akarok mellé! Rózsaszínben, kicsit alkoholosan, selymesen, édesen, különlegesen!

Íme:

Egy mesébe illő történéssorozat kapcsán egy fantasztikus cég megkeresett, hogy legyek a reklámarcuk a karácsonyi kampányukban. Lányos zavaromban elvállaltam, gondoltam, lesz ami lesz. Mire felocsúdtam a meglepettségtől már a konyhámban is volt az egyik csodaszép termékük, egy  sütőtepsi, aromafedővel. 

Már a méretéből is adódott, hogy igazi ünnepi, vendégváró ételeket lehet benne készíteni, akár több személy számára, akár több napra.
Mivel éppen egy kolbásszal töltött karajt akartam készíteni hétvégére, ami történetesen már benn várakozott a hűtőben előkészítve, gondoltam, itt az idő a kipróbálásra.

Az edény különleges fedővel van ellátva, aminek a tetején pici nyílással ellátott aromagombja van. Ebbe sütés közben különféle folyékony hozzávalókat lehet a készülő ételhez adagolni anélkül, hogy a fedelet levenné az ember. Mivel a fedő üvegből van, így nyomon követhető az étel készültségi állapota, így a megfelelő időpontban lehet "locsolgatni' a tepsiben lévőket.

Ez hát az előzménye ennek a fehér borban párolt kolbászos karajnak, ami mellé csoda finom birsalma is került.

Az illatok, az ízek fantasztikus kavalkádja lett a végeredmény.

Mutatom, hogyan készítettem.