Az augusztus legvége kis lehűlést hozott, így hosszabb tűzhely mellett való állást is be mertem vállalni. No, nem azért, mert ez a finomság olyan sokáig készül, hanem azért, mert olyan sokat készítettem, hiszen a családomnak ebből semmi nem elég...
Én is imádom, hiszen csupa zöldség, csupa íz, könnyed, mégis laktató, egyszóval szeretni való.
Korábban már olvashattatok más összeállításban tócsni receptet nálam, de ez most még gazdagabb lett a benne lévő zöldségek sokaságától és a sajttól.

Mutatom, hogyan készítettem:

Augusztusban a legfinomabb gyümölcs a dinnye! Mivel huszadika környékén már általában lehűl a levegő, így ebben az évben külön öröm, hogy hőség maradt. A nemzeti ünnepre így hát egy fantasztikus dinnyés finomságot hoztam, ami növeli az ünnep fényét, baráti társaságban ilyen melegben tökéletes fogyasztani való.

Nálam már jégbe hűtve várja a tűzijátékot! Ha tetszik, jövőre készítsétek el ti is vagy akár a jövő héten, hiszen a meteorológia még kánikulát ígér és a dinnye is isteni még!

Aki szereti a kávét és a csokit, az most jól figyeljen, mert egy káprázatosan finom, sütés nélküli tortát hozok! Nyár elején, születésnapra készítettem, ami akkora sikert aratott, hogy  biztosan sokszor el kell készítenem még.
Már többször mutattam Nektek sütés nélküli desszertet, mint például a túrós mascarponés tortát  vagy a szedres tortácskákat.
Ezek összeállítása nem ördöngösség, és mivel pár óra hűtés mindenképpen kell nekik, így vendéglátás előtti estén elkészíthetőek. Valamennyinek kekszes alapja van, ebben egyformák, viszont a krémes réteg ízlés, kívánság, hozzávalók szerint alakítható.
Ezt a tortát amit most mutatok, két különféle krémes réteggel láttam el, a tetejét pedig saját készítésű kávés habcsókokkal és ropogós-friss kakaókrémes ostyarudakkal dekoráltam. Így aztán a krémesség mellett ropogós részek is kényeztetik érzékeinket benne.

Így készítettem:

Mindig kedveltem a sütés nélküli, gyorsan előkészíthető desszerteket, hiszen egytől egyig előző nap elkészítendőek. Egy zsúfolt hétvégén, egy vendégvárásnál, egy többfogásos menü elkészítésekor előnyt élveznek nálam. A hűtőben történő pihentetéssel egy időben pedig az ízek összeérve és hidegen fogyasztva még jobban előjönnek, ráadásul a nyári kánikulában mindenki által kedveltek.
Elsősorban a gyümölcsösekért rajongok, de a kávés, csokis  variációk is levesznek a lábamról.

Ez a szedres változat különösen kedvemre való, mert többszínű, állaga, íze pedig fantasztikus. Ha kedvet kaptok hozzá, próbáljátok ki ezt a receptet, de akár más gyümölccsel is elkészíthetitek.

Így készítettem:

Családom valamennyi tagja nagyon szereti a cukkinit. Bármilyen formában az asztalra kerülhet, tócsniként, levesként egyaránt, ahogyan azt már korábbi blogbejegyzéseimben is olvashattátok.
Sőt, biztosan emlékeztek rá, milyen isteni mogyorós sütit is készítettem belőle és gyors vacsora pitém feltétje is nem egyszer lett már.

A mostani receptem egy szokásos nagy bevásárláshoz kötődik. Szenzációsan friss, zsenge cukkinihez jutottam  ugyanis pár napja. Úgy gondoltam, kipróbálok most valami mást belőle. Olyat szerettem volna, ami laktató, könnyen elkészíthető, a nagy melegben pedig nem kell túl sokáig állni mellette. Mindezeket átgondolva egy mediterrán ízvilágú, sajttal gazdagított, olivás egytálételt készítettem.

Íme:

Újra itt a szilvaszezon! HURRÁÁÁÁ!
Gyermekkorom őszeinek legkedveltebb gyümölcse a hamvas, kék szilva volt. Ma már némileg változott ez, hiszen ahogyan most is, már nyár derekától lehet szüretelni néhány fajtáját. Tudom, hogy az áruházláncok akár egész évben kínálják ezt a gyümölcsöt is, no de mégiscsak a legfinomabb a hazai, maga idejében megtermett szilva. Semmi sem pótolhatja gyönyörű színét, illatát, hamvas külsejét és édes aromáját. Egészségre gyakorolt jótékony hatását pedig felsorolni is nehéz.
Legtöbbször frissen, nyersen fogyasztjuk, de szilvalekvárként is minden évben készítek. 

Attól pedig semmi sem tántorít el még a nyári hőségben sem, hogy bekapcsoljam rövid időre a sütőt, ha szilvás édesség készítéséről van szó. Egyszerűen rajongok az illatért, ami sülése közben terjeng a lakásban. Mivel pedig a szilva tökéletes kiegészítője a fahéj és a vanília, így mi sem természetesebb annál, hogy sütijeimbe a szilva mellé legtöbbször mindkettő kerül. Ez aztán a bombasztikus íz és illatharmónia!

Most egy gyorsan összeállítható francia eredetű sütit készítettem, ami nem más, mint a galette. Szuperül variálható tésztaféle ez, sósan, édesen, főfogásként vagy desszertként is elkészíthető. Korábban már én is mutattam erre példát paradicsomos-feta sajtos és körtés-kakaós változatban.

Mivel a tészta eredetéről és történetéről már azokban a blogbejegyzéseimben olvashattatok, így most nem is szaporítanám ezzel a szót, inkább mutatom gyorsan, hogyan is készült ez a mennyei, fahéjas, barna cukorral megbolondított szilvás változat.

Gyermekkorom nagy eseményei voltak az igazi, vidéki lagzik. Nem csak azért, mert kislányként mindennél jobban irigyeltem és csodáltam a menyasszonyokat, hanem a lagzi hangulatáért, a távoli ismerősökkel, rokonokkal való találkozásokért és természetesen a sok finomságért, amit feltálaltak. Persze elsősorban a torták és a sütik vonzottak, különösképpen az aprósütik. Egyik kedvencem a "lagzis barack" volt, aminek az elkészítését kamasz koromban ki is próbáltam. Jó kis pepecselős munka volt, az igaz, de hatalmas sikerélmény is, mert a látványa és az íze lenyűgözött. 
Enni is csak "takarékosan" akartam, hogy jó sokáig maradjon belőle. Persze ezt ma már viccesnek tartom, ám tény, hogy sütés után hetekig eltartható jól záródó dobozokban, sőt le is fagyasztható....Már ha nem fogy el azonnal!

Pár hete egy kedves barátnőm vidékről meglátogatva fia lakodalmáról kóstolót hozott, benne az imádott "barack-sütivel". Szinte felkacagtam örömömben, amikor megláttam! Évtizedek óta nem ettem ilyet! Pár nappal később kamasz lányom elém állt: "Anya! Süssünk mi is barack sütit! De mi ne csak barack formájút!" 
Így esett, hogy amikor nekiláttunk, segítő keze nyomán körte, szilva, sőt, citrom is varázsolódott az asztalra.

Ami pedig a legnagyobb örömöt okozta, hogy éppen ma egy éve indult a blogom, így szülinapi bejegyzés lett ez a csodaszép süti, ami ráadásul a blogindítást szorgalmazó lányom kérésére és segítségével készült!

Mutatom is, ennek az ÜNNEPI KÜLÖNLEGESSÉGNEK a receptjét:

A nyár nem múlik el nálam a hidegen is fogyasztható ételek nélkül. A forróságban igazán üdítőek a savanykás, zöldséges főfogások. Ilyenkor az is mérvadó, hogy olyan ételt készítsek, ami napokig eláll, sőt, pár nap múlva még ízletesebbé is válik. A tököt remekül használhatjuk ilyen ételek előállításához. Többféleképpen elkészíthetjük és persze sokaknak az is fontos, ha húsfélékkel van kombinálva. Tény, hogy így laktatóbbak lesznek, ám megőrzik könnyedségüket is. 
Kevés dolog van, ami miatt bekapcsolom kánikulában a sütőt, de a töltött tökért megtettem volna. Ám ahogy gondolkodtam, eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt kipróbáltam egy régi-régi receptúra alapján a sütés nélküli változatot.
Mivel már elfelejtettem, hol is olvastam róla, így emlékezetből próbáltam elkészíteni. Bevallom, magam sem számítottam arra, hogy ennyire hasonlít majd az évekkel ezelőtt készítettre. Persze annak is örültem, hogy mindehhez még a sütőt sem kellett bekapcsolnom.

Ha szeretnétek kipróbálni, mutatom, hogyan készítettem:

Különös vonzalmat érzek a csirkemáj iránt. Tulajdonképpen a májak közül a csirkéé kerül legtöbbször az asztalunkra.
Gyerekkoromban pedig kifejezetten utáltam folytós állaga, barna színe, ízvilága miatt. Persze sokszor hallottam a felnőttektől, hogy mennyire fontos a fejlődő szervezetnek, milyen sok fontos vitamin van benne, mennyire jó vérszegénység ellen, stb. Na, ezzel aztán igazán nem lett hamarabb a barátom...
Arra nem emlékszem, hogy mikor szerettem meg igazán, de mára már kifejezetten sokszor eszem és készítem. Legtöbbször főételként, hagymásan, de gyakran pástétomként is. A bolti verziókkal össze sem lehet hasonlítani, többféle fűszerrel megbolondítva pedig megunhatatlan.

Most egy konyakos, mustáros verziót hoztam, amit a következőképpen készítettem:

Szeretek darált hússal dolgozni, nagyon sokoldalúan variálható. Történetesen ennek az egybensült változatának az aktualitását egy névnap adta. Különlegeset, szokatlant akartam, szerintem az is lett. Legalábbis a csodálkozó arcok és pozitív visszajelzések alapján bizton állíthatom.
Egy füst alatt meg lett a főétel és a köret is, így aztán a kissé macerás mivolta ellenére belopta a szívembe is magát. Az elnevezést pedig méltán kapta. A krumpli ugyanis a süléskor igazi nőcis pongyolaként itt-ott szétnyílva engedte láttatni az alatta levőket, ennélfogva pedig szerintem nem csak a háziasszonyok tetszését nyeri el!

Próbáljátok ki, mutatom, hogy készült: