Farsang idején mindenki kedvet kap egy kis "fánkozásra", én sem hagyom ki soha. A magyar konyhák legkedveltebb fánkja a hagyományos szalagos fánk, jóféle sárgabarack lekvárral kínálva. Édesanyám fantasztikusan készítette, légiesen könnyű, aranybarnára sült, hófehér szalagos oldalán a lecsorgó illatos lekvár, a leheletnyi porcukor mesebeli emlékeket idéz bennem. Ahogyan az is, hogy óvodás koromban a legjobb barátom nagymamája minden ében "ellátta" a jelmezbál napján a csoportunk gyerkőceit ezzel a finomsággal. Hmmm... feledhetetlen boldogság volt látni, ahogy a tálcáról az indiánnak, "Piroskának", rendőr bácsinak, cukrásznak, bohócnak és még sorolhatnám mi mindennek öltözött gyereksereg eltüntette az édes süteményt.
Oldalamon olvashattatok már túrófánk és képviselőfánk recepteket (bodzakrémes és rumos krémes változatban), de a franciák nagy kedvencének számító croquembouche-t is megtalálhatjátok, ahogy a spanyolok mennyei churrosának leírását is. Mivel szeretek újítani is a konyhában, a megszokott fánkfélék után kipróbáltam a joghurtfánkot is, amiben bizony nem csalódtam!
Kelesztés nélkül, gyorsan elkészíthető finomság, amit a forró olajba téve szinte még fordítani sem kell, mert magától sereg-forog, ha elérte a kellő sülési állapotot. Szép, gömbölyű formája, amolyan 2-3 harapásnyi mérete még fantasztikusabbá teszi.
Nem is regélek róla további ódákat, íme a recept, ami magáért beszél:

A palócleves egy hamisíthatatlanul magyaros étel. Receptjének keletkezését több, mint 100 évvel ez előttre követhető vissza, amikor is a legenda szerint Gundel János készítette el a levest egy ünnepségre, ahol Mikszáth Kálmán, a "legnagyobb palóc" megkóstolta azt. Mikszáthnak állítólag annyira ízlett a palócleves, hogy rögtön két tányérral szedett belőle (innen ered a "kéttányéros palócleves" kifejezés is).
Egy másik legenda szerint a palócleves Mikszáth Kálmán születésnapjára készült: az író arra kérte Gundelt, hogy lepje meg egy olyan különleges, magyaros levessel, amit még sosem kóstolt, "amelyik magába foglalja a magyar konyha minden zamatát"!. A meglepetés pedig nem is akárhogy sült el!
Bárhogy is történt, a palócleves mind a mai napig a magyarok egyik nagy kedvence!

Az eredeti palócleves bárányhúsból készült, ürücombot vagy lapockát használtak hozzá, a mai magyarok azonban egyszerűen disznóból vagy marhából főzik azt. Fűszerezésében karakteres kapor is van, ami főleg nyáron, frissen kifejezetten jól illik hozzá.
Én most kapor helyett a babhoz remekül passzoló kakukkfűvel ízesítettem, és sertés combot választottam belevalónak

 Így készítettem:

A házi krémesnél nem is tudom, van-e finomabb! A leveles tésztalapok közötti édes krém, a tetején lévő porcukorfelhő utánozhatatlan. Bolti leveles tésztából készítve ugyan gyorsan elkészíthető desszert, ám én most hájas tésztát sütöttem hozzá.
Hájat nagyszüleink, szüleink idejében a téli disznóvágások alkalmával lehetett beszerezni, a finom, tojásfehérjével készülő krém miatt pedig krémesnek elsősorban ebben az évszakban használták. 

Korábbi bejegyzéseim között már olvasható szilvalekváros hájas süti és diós párnacsücsök recept, ahol részletesen leírtam a háj előkészítését és a tészta pontos összeállítását.
Most mutatom, hogyan készül ehhez a finom sütihez a káprázatos krém is. Tej és tojássárgája érzékenyek is fogyaszthatják!

Íme a recept:

Karácsonykor a hagyományos, laktató ételekkel jórészt "rogyásig" esszük magunkat, így az ünnep elmúltával jól esik némi könnyedebb, de melengető, erőt adó, sok-sok zöldséggel gazdagított leves. Mivel pedig a pezsgőzős, ropogósbőrű malachúsos, lencsés Szilveszter és Új Év köszöntése már itt kopogtat, különösen jó dolog a gyomrunkat kicsit megerősíteni vele.

Decemberben kaptam két csodás fácánt drága szülővárosomból való kedves barátomtól, így abban biztos voltam, hogy az egyikből leves fő majd. El is érkezett az idő ehhez.
A fácán köztudottan szárazabb húsú, de magasabb fehérjetartalmú, gazdagabb ízvilágú, mint a házi baromfiak. Amolyan "minden bajra gyógyírként" szolgáló, aranysárga levesét a hagyományos, jól bevált húsleveshez hasonlóan készíthetjük, arra viszont mindenképpen számítanunk kell, hogy a hús sokkal lassabban puhul. Érdemes hát jó előre hozzálátni, ha sikerül beszereznünk akár vadász ismerősünktől, akár piacról, mert kristálytiszta levesünk akkor lesz, ha igen lassan főzzük!

Mivel az évből még van egy-két nap, s a jóslat szerint a "kapirgáló" állatok fogyasztása ilyenkor ildomos, mert elkaparja az óév összes búját-baját, fogjatok, hát hozzá, mutatom, én miként főztem:

Imádok nem mindennapi alapanyagokkal dolgozni, így amikor kedves kolléganőm meglepett a szüleitől kapott egész házi nyúllal, azonnal megdobbant a szívem. Először örömömben, azután izgalmamban, mert még sosem főztem ilyen húsból! Hogy fogom én ezt elkészíteni?
Azt már tudtam, hogy a nyúl húsa rendkívül finom és egészséges, többször ettem is, általában sütve vagy pörköltként, így abban is biztos voltam, hogy most egészen más receptet fogok kipróbálni. Bújtam az internetet rengeteg nagyon jónak tűnő elkészítési módot találtam. Abban biztos voltam, hogy valami szaftos ételféleséget fogok választani. Így döntöttem a ragu mellett, méghozzá vörösborral pikánssá téve. Mivel házi nyúl került a lábasba és nem vad, így nem akartam nagyon karakteres ízvilágot adni a főztömnek, de célom volt a különlegesség. Az elkészítéshez vastag falú vaslábast használtam, ami egyenletesen adja le a hőt, így csodásan és egyenletesen puhul benne az étel.

Fantasztikusan finom lett a végeredmény, így készítettem:

Karácsony közeledtével mindenki sürög-forog a konyhában, igyekszik az ünnepnek megfelelően csodásabbnál csodásabb ételekkel készülni az ünnepre, hogy minden asztalhoz ülő megtalálja a számára legfinomabb, legszeretettebb ízvilágot. Ilyenkor gyakran kerülnek a konyhatündérek időzavarba, amikor már úgy érzik, ez vagy az nem fér majd időben bele az elkészíteni valók sorába.
A legtöbben ilyenkor valami csodára, valami helyettesítő receptre, valami segítő gondolatra várnak. 

Ez a mostani receptem olyan egyszerű és olyan finom, hogy bátran kapjátok elő, ha úgy érzitek, nem csak időzavarban vagytok, hanem valami sütés nélküli, különleges desszerttel szeretnétek az adventi időszakban kedveskedni szeretteiteknek!

Némi keksz, kevés gránátalma, és sok-sok szeretettel átszőtt pillanat kell csupán hozzá!

Így készül:

Pár hete megkeresett a Nosalty csapata, azzal, hogy megajándékoznak egy Élményfőzéssel. Izgalmasan hangzott az ajánló, és amikor átolvastam a több héten át tartó kezdeményezés ötletét, miszerint a fenntartható jövő érdekében, ráadásul hazai termelők alapanyagaival képzelték el ezt a projektet, azonnal rábólintottam.
Sztarenki Dórinak, a 2019-es Konyhafőnök VIP győztesének útmutatója alapján főzhettem egy csodafinom céklás rizottót, amint ropogós-diós morzsával koronázott meg.
Már a szervezés is nagyon korrekten zajlott, a főzés napja előtt fantasztikus csomagolásban kaptam kézhez az alapanyagokat. Minden felcímkézve, adagonként csomagolva lapult a dobozban. Mint megtudtam, a csomag összeállítása, a benne lévők kiválasztása a NekedTerem profi csapatának köszönhető. Érthető volt hát, mennyire vártam a főzés pillanatait! 
A végeredmény egy illatos, nagyon finom étel lett, amit annyira megkedveltem, hogy egészen biztosan rendszeresen el fogom készíteni.

Íme hát Dóri receptje, amit boldogan ajánlok kipróbálásra:

Akik nyomon követik gasztro kalandjaimat, emlékezhetnek még rá, hogy októberben egy órás rádióműsor riportalanya lehettem. A BÉZS Rádió jóvoltából beszélhettem magamról, hobbimról, életem privát oldaláról. Bayer Ilona szerkesztő-műsorvezető kérdéseit kötetlen beszélgetés formájában válaszolhattam meg, és a vidám társalgás alatt Ilonában felmerült a kérdés: Elkészíteném-e a rádió saját desszertjét. Azonnal igent mondtam, és mivel tudom, hogy sok férfi munkatárs is dolgozik a stábban, gondoltam készítek picit "férfias" ízvilágú, de nőiesen könnyed és gyermekien egyszerűen elkészíthető finomságot.

Így született meg ez a kávés panna cotta, amely színében is passzol a rádió nevéhez: BÉZS.

Íme a receptje:

Nagyon szeretem az egyszerű, de nagyszerű ételeket. Ez a csípős-pikáns túrókrém sütőtök formában fantasztikus képviselője ennek a kategóriának. 
Tulajdonképpen kedvünk és ízlésünk szerint ízesíthetjük az alap krémet, amit aztán a forma megtartásával vidám, vicces kennivalóként tálalhatunk egy őszi reggeli vagy vacsora közepedte.
Kenyérre, pirítósra kenve is fantasztikus, de egy baráti összejövetelkor akár sós krékerrel, keksszel szuper látványos előétel lehet.

Mutatom, hogy készült:

Ki ne ismerné azt a mondást, miszerint: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik!"? Persze ezt a mondást vélhetően nem a hiedelem végeredménye miatt tartják be az emberek, de kétség kívül az évnek ezen a napján rengetegen esznek libahúst.
Levesben, sültként, máját sütve/pástétomként, sőt akár csak zsírját vagy töpörtyűnek megsütött háját is fogyasztjuk, páratlan ízélményben lehet részünk. Mivel hétköznap kevesebb idő jut a legtöbb háztartásban az időigényes sütés-főzésre, így korábbi receptem erre is ad megoldást, csak kattintsatok IDE!
Én most a leginkább elterjedt módon, sütve készítettem el. Színes, illatos és rendkívül finom köretekkel tálaltam, méghozzá: zsályás-narancsos sütőtököt és almás lila káposztát.

Így készítettem: