Van úgy, hogy a rohanó hétköznapokban vagy hétvégéken farkaséhesen esik haza az ember. Ilyenkor szuper választás a villámgyorsan elkészíthető, laktató hagymás csirkemáj.
Rögtönzött vacsoraként leginkább csak friss ropogós kenyérrel, majonézzel és ketchuppal vagy savanyúsággal kedvelem.
Mivel nálunk nagy sikernek örvendő étel, így gyakran a hétvégi ebédek második fogásaként is az asztalra kerül, ilyenkor azonban sós burgonyával vagy párolt rizzsel tálalom.

Én így készítem:

Jó pár éve nyáron rokonlátogatóba mentem Szekszárd mellé, Keselyűsre.
Keselyűs szerintem az egyik legjobb gemenci helyek egyike. Aki arra jár, mindenképpen csodálja meg a látnivalókat!
A csodásan eltöltött nap eseményei mellett a kedves vendéglátás is örökre az emlékeimben marad. A házigazda, aki egyben remek háziasszony is, ezzel a villámgyorsan elkészíthető és csodás ízű süteménnyel lepett meg bennünket. 
Mivel ma kicsit talán hűvösebbre fordul az idő, keresgettem a régi képeim között, melyeket még pár éve, vidéki otthonom konyhájában készítettem és rá is akadtam ismét a receptre. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető, így én ma őszibarackkal fogom megsütni.

A teraszon a cserépben még ebben a hőségben is vígan burjánzik a menta.... mivel nem győzzük fogyasztani, gondoltam pár napja, szörpöt készítek belőle!

Pici korom óta ismerem és szeretem a mentát. Gyermekkoromban a kertünkben mindig volt belőle egy jó nagy bokorral. Emlékszem, telente édesanyám gyakran főzött belőle mézzel ízesített menta teát.
Máig szeretem finom illatát, aromáját, tudom, milyen jó köhögés ellen. De nem csak megfázásos időszakban remek gyógynövény, hanem közismert nyugtató, emésztés serkentő, hányinger csillapító, fertőtlenítő, hűsítő is.

Ezért gondoltam úgy, hogy nem hagyom a szép zöld leveleit túlérve elszáradni, hanem kihasználom frissességét és finom szörpöt készítek belőle, a következő módon...

Egy egyszerű laktató leves után vagy csak úgy, magában tökéletes "édességvágy kielégítő" a tejbegríz.
Gyermekkoromban nagyon nem szerettem...sőt! Kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Aztán egy édes cuki nagymama invitálására nem akartam ellentmondani és megkóstoltam az általa készített tejbegrízt. Jól meg is lepődtem, mert egyáltalán nem hasonlított a korábban kóstoltakra, főleg nem amiket közétkeztetésben szoktak gyerekeknek felkínálni.
Ez tökéletes volt, krémes, selymes, illatos, kellően édes, szóval FINOM!

Tőle tudtam meg ennek a titkát, ami alapján én is készítem azóta:

Íme:

Babérlevéllel, savanykásan és zelleresen...

Nagy hőségben senkinek nincs kedve órákig a tűzhelynél állni.
Nekem sem volt, viszont a sok gyümölcs és víz már nem elég a napok óta tartó kánikulában. Gyorsan szerettem volna laktató ételt készíteni, így esett a választásom a krumplilevesre.
Szeretem babérlevéllel, tejfölös-ecetesen, zöldségesen vagy csak egyszerűen zelleresen, kolbászkarikákkal.

A mondást én is szeretem és vallom is, amit szerintem mindannyian ismerünk, ahogyan azt is, akitől származik....néha nem is kell más, csak:

"Krumplileves, krumplileves, krumplileves!"

Én most így hoztam:

Ez a bejegyzés azért született, mert ehhez a tálalási módhoz semmi különlegesre nincs szükség, pusztán a kreativitásra, ami nem szabad, hogy elhanyagolható legyen a konyhában! 
Pár főtt tojásból csodákat lehet varázsolni akár húsvétkor, akár egy egyszerű hétköznapi vacsorához vagy egy ráérős hétvégi reggelihez.

Így születtek meg az én csibéim is, amelyeket (szégyen, nem szégyen) mivel nagyon friss tojásból készültek, csak ilyen sérülten tudtam "kikeltetni" a tojáshéjból!

Szemük egész  borsból, csőrük és tarajuk répából készült, és némi uborkás, zöldhagymás, salátás fészekben vidáman ücsörögtek a tányéron, míg meg nem ettük őket!

A grissino egy jellegzetes piemonti pálcika alakú pékáru. A hagyomány szerint a grissino 1679-ben született, amikor Antonio Brunero egy lanzoi pékmester az udvari orvos utasításai alapján elkészítette II. Viktor Amadénak, aki nem tudta megemészteni a kenyeret. Sajnálom szegényt, de ha tudná, hogy emiatt milyen híres lett! Én mindenesetre megjegyeztem ezt a történetet, mert egyik kedvenc ropogtatni valóm fűződik hozzá.

Nagy kedvelője volt Bonaparte Napoleon is, olyannyira, hogy futárszolgálatot alakított Torino és Párizs között, melynek elsődleges feladata a grissini szállítása volt, amit ő les petits bâtons de Turin–nak hívott.

Bármit ír is róla a Wikipédia, én így ahogy van szeretem és előszeretettel készítem. Nincs olyan pizzasütés vagy pékáru dagasztás itthon, hogy ne kötném össze a grissini sütésével.

Mutatom is, hogyan:

A jó idő beköszöntével egészen kora őszig nagy kedvencünk a grillezés. Tulajdonképpen nyáron az sem állít meg bennünket, ha épp esik az eső, ilyenkor a lakásban is megoldjuk, grillserpenyő vagy asztali grillező segítségével.

Vannak különösen kedvelt alapanyagok, amiknek nem tudok ellenállni grillezett formában, ilyen a hagyma, az ananászkarika, a padlizsán, a gomba és a cukkini. A hús tulajdonképpen el is maradhat... Na, jó! Mégsem! Ezért most csirkemellet készítettem mellé. és, hogy még ennél is izgalmasabb legyen, franciasalátát és rozmaringos, köményes, pirított újburgonyát tálaltam hozzá.

Néha a boldogsághoz csupán ilyen kicsi dolog kell:

Egy jól behűtött, gyorsan elkészíthető, gyümölcsös pohárdesszert. 

Ahogyan említettem a bemutatkozómban, különösen kedvelem az ilyen saját ötlet alapján készített ételeket, mint ez a desszert.
Nem kell hozzá sok vagy drága hozzávaló, nem kell hozzá a sütőt sem bekapcsolni, így nyári melegben különösen kedvelni való.
Találtam a hűtőben egy üveg megbontott cseresznye dzsemet, gondoltam, eljött az idő a felhasználására! Mivel pár napig csak kettesben voltunk a párommal, gyereksereg nélkül, így mennyiségileg sem kellett sokat előállítanom. Bár utólag visszagondolva, nem tudom, a párom vagy én gondolkodtunk rajta jobban, kié legyen az utolsó pohárral, olyan finom volt!? 

Szóval előkaptam a konyhaszekrényből pár hozzávalót és elkészítettem ezt a finomságot a következőképpen:

A nyárban, a sok napsütésben és melegben több jó dolog is van. Többek között az, hogy eljön a kovászos uborka ideje!

Azt gondolom, ez egy megosztó ételféleség....vagy nagyon szereti az ember vagy az illatától is rosszul van.
Én a kovi ubi kedvelők táborába tartozom, ezért évről évre több üveggel is készítek.
Ízesítése sokféle lehet, én hagyományos receptúra alapján készítem. Amikor üvegbe rakom már szinte érzem is a kész, lehűtött uborkát a számban, úgyhogy mondanom sem kell, tűkön ülve várom annak a pár napnak az elteltét, amíg az uborka beérik, kovászolódik.