Az egyik legfinomabb tavaszi, nyári étel, ami akár egytálételként is avanzsálhat, az szerintem a tojásos nokedli.
Tavasszal, amikor megjelenik a friss, fejes saláta a piacokon, szinte heti szinten képes lennék főzni és enni, de később, a kovászos uborka és az uborkasaláta szezonban is ugyanez a helyzet. Szinte megunhatatlan!
Pár nappal ezelőtt a hűvösebb napokon jó volt bekapcsolni a sütőt. Mivel a napi pékáru éppen fogyóban volt, rögtönözni támadt kedvem. Kelt tésztákat módfelett szeretek készíteni, így tudtam, valami ilyen recept után nézek. Így esett a választásom a még általam sosem sütött ciabattára.
Bújtam a fellelhető recepteket, de mivel sokféle változat létezik, úgy gondoltam, konyhai rutinomra támaszkodva elkészítem a sajátomat.
Dinnyeimádóként időnként én is mellényúlok a vásárláskor... Adva volt egy cuki, 6 kilós görögdinnye, aminek jó indulattal a negyedét sikerült legyűrnöm.... Míg ettem az ízetlen falatokat, törtem a fejem, mi lesz a másik háromnegyed résszel. Nem gondolkodtam sokáig!
A héját savanyúságnak, a sziszifuszi munkával kimagozott húsát pedig lekvárnak beáldoztam! ( recept a képeknél)
Családom férfi tagjainak ünnepekkor általában már nem hagyományos édes tortákat készítek, hanem karakteresebb, sós, kiadósabb finomságokat.
Párom idei születésnapjára álmodtam meg ezt a fasírttortát, aminek hallatlan nagy sikere volt.
A mai konyhaparádé margójára:
Kamaszodó lányom pár napot a vidéken élő, egy éve megözvegyült nagypapájánál töltött, hogy segítsen főzni és kicsit rendet teremteni a konyhában. Így esett, hogy a kamrában található fagyasztó is takarítás alá került, selejtezve a benne lévőket...
Hazautazva a hátizsákjában némi fagyasztott gyümölcsöt, és ezt, azt is hozott... Hááát, gondolhatjátok!
Minden kiolvadva, palacsintává lapulva, a táska beltartalmát eláztatva, de lánykám csillogó pillantásaival kísérve ért ide!
Volt amin már nem tudtam segíteni, volt amit gondolkodás nélkül behajítottam újra a fagyasztóba (szeder, ribizli), és volt egy adag meggy, amit gondoltam, ha már "megörököltük" és kiolvadt, ma sütit készítek belőle.....
Bújtam a netet, és az itthon lévő hozzávalókat is figyelembe véve rátaláltam a clafoutisra!
No.... persze ebből is ezer féle kering a világhálón, így összevetve azokat, megalkottam a sajátomat!
Nem volt kedvem sütőt melegíteni, viszont mindenki édesre vágyott! Így aztán egy sütés nélküli finomságot készítettem.
Kávé-rum-kókusz-karamell.... Ez lett az ízvilág....
A konyhaszekrény maradékait használtam fel, saját ötlet alapján!
Gyönyörű tavasz volt idén!
Szerettem sétálni, beszippantani az éledő természet minden illatát. Csodás orgona csokrokat szedtünk, amivel behoztuk a lakásba is a tavaszt. Már akkor meg akartam tartani magamnak a hideg, csapadékos, sötét napokra. Így esett, hogy régóta a fejemben motoszkáló gondolat végre kivitelezésre is került.
Orgona illatú cukrot és kandírozott orgonavirágot készítettem a lányommal.
Dzsem, lekvár, szörp, zselé szezon van.... én pedig minden gyümölcsöt igyekszek télire eltenni...
Most egy eddig még nem próbált lekvárt készítettem! Mivel imádom a dinnyét, jó sok héj kerül hulladékba.... adott volt a dolog, legyen hát görögdinnyehéjból is lekvárom! Íme:
Nagy gyümölcs és zöldségimádóként minden évben igyekszem a frissen érő terméseket télire elzárni a kamrám polcaira. Gondolom, ezzel sok háziasszony van így. Nem kis macera azt hiszem, de az íze a házi savanyúságoknak, lekvároknak és dzsemeknek utánozhatatlan és minden fáradtságot megér.
Nyár derekán ajándékba kaptam jó pár kiló sárgabarackot. Jóval több volt, mint a frissen elfogyasztható mennyiség, ezért azonnal láttam, üvegben fogja végezni a többség. Minőségi válogatás után hozzá is láttam a dzsemkészítésnek. Az elején viszont már tudtam, most különleges ízeket szeretnék üvegbe zárni. Így született meg a levendulás és a vaníliás sárgabarackdzsem, természetesen a hagyományos ízűek mellett.
