A fánkok közül egyik kedvencem a képviselőfánk...hogy miért? Mert a legkülönfélébben tölthető, édesen vagy sósan fogyasztható. Lehet parányi vagy nagyobbacska, a tésztája pedig szerencsére fogyasztás előtt akár napokkal korábban is elkészíthető, így már csak a töltést kell időzíteni a tálaláshoz. 
A hosszú farsangi időszakban nekem szimpatikusabbak ezek az égetett tésztájú fánkok, mint az olajban sültek, (bár a gömbölyű és falatnyi túrófánkért odavagyok), elkészítésük pedig egyáltalán nem ördöngösség.

Francia, toronyba halmozott változatuk receptjét már bemutattam Nektek, ahogyan a tavaszi ízvilágú bodzakrémes variációját is. 

Most, tél végén a karakteres ízű rumos vaníliakrémmel töltött fánkocskákra jutott a választásom, melyek kalapját csokoládéba mártottam. A könnyedséget pedig a krémes töltelék tetejét bevonó tejszínhab adja.

Ugye még olvasni is mesés róla!?! Mutatom, hogyan készítettem:

A farsangi időszakot talán sokan el sem tudjuk képzelni fánk nélkül. Persze hazánkban elsősorban a hagyományos "szalagos fánk" készül ilyenkor, porcukorfelhőbe vonva és baracklekvárral töltve. Mások csörögefánkot, vagy gömbölyű túrófánkokat sütnek. Én most egy különleges finomságot készítettem, egy valódi toronynak "megépített" desszertcsodát. 
A neve: croquembouche (ejtsd: krokambus), annyit jelent franciául, hogy "roppanás a szájban". Ezt a nevet méltán kapta a finoman roppanós, édes krémmel töltött fánktornyocska, amit cukorkaramell vékony szálai tekernek körbe. Fantasztikus íz és látványélmény! Eredetileg Antonin Careme nevéhez fűződik a készítése, aki a napóleoni háborúk után csillogtatta cukrásztudását. Neki köszönhetjük, hogy a szervírozás terén a fogások nem egyszerre, hanem egymás után kerülnek az asztalra, ezt a mennyei desszertet pedig az 1815-ben megjelent szakácskönyvében tette közzé. 

A croquembouche alapja az égetett tészta, akárcsak az eclair fánknak vagy a profiterolnak. Hazánkban pedig ebből a légies tésztából készül a közismert képviselőfánk. Ezek a gömbölyű fánkocskák sós és édes krémet is rejthetnek, lehetnek csokoládéba, karamellbe mártottak, de akár egyszerűen porcukorral megszórtak. A fánktornyot pedig legtöbbször aranyszínű égetett cukor-szál spirálja tekeri körbe, körbe.  Elsődlegesen karácsonykor kerül ebben a formában tálalásra, de újabban méltó díszei az esküvői asztaloknak is.

Bevallom, némiképp időigényes, főleg a torony összeállítása, de a csodás látvány minden fáradtságot megér! És az íze... Hmmm! Utánozhatatlan!

Így készül:

Bizonyára feltűnt a recept nevénél kedves Olvasóim, hogy ezt a fantasztikus desszertet egy ajánlásra osztom meg. 

Egy általam kedvelt oldalon, a Miadéle-n, ahová én is tartozom, mint blogger egy jópofa kezdeményezés indult ebben az évben. Ez alapján a csoportban lévő bloggertársainkat időről időre bemutatjuk. Elsőként a Biromakonyhám bloggerét, Mártit ajánlom figyelmetekbe! Márti hozzám hasonlóan szeretetből, kreatív energiák megvalósításától indíttatva tevékenykedik a konyhában, családjának süt-főz, ám szívesen osztja meg javaslatait, ötleteit, receptjeit olvasóival. Repertoárjában igazi házias ízeket vonultat fel, de nem áll tőle távol a különlegességek bemutatása sem. Receptjei egyszerűen és közérthetően íródnak, számomra közvetlenek és kedvesek bejegyzései. Mivel nagyon kedveli a kelt tészták készítését, azok megismertetésére kiemelt figyelmet fordít.

Én most egy gyorsan összedobható desszertre vágytam, így az oldalán nézelődve a pitéin akadt meg a szemem. Bevallom, jó régen izgatja a fantáziámat a citromos pite, de eddig még nem vágtam bele. Kedves ajánlására kaptam fel a fejem, miért is ne lehetne egy citromos pitét akár télen is elkészíteni....? Valahogy hűsítő mivolta miatt úgy éreztem, inkább nyáron hathat üdítőleg ez a desszert, így vártam a jó idő eljövetelét. Ahogy olvastam írását, kedvet kaptam, teszek egy próbát! Miért ne?! Miért ne télen? 
Fantasztikus Meyer citromjaim voltak itthon, így nem sok gondolkodni valóm volt. Hozzáfogtam. A receptben Márti felvetette, hogy akár levendulával vagy rozmaringgal is elkészíthető, hiszen nagyon jól illik mindkét ízvilág. Hohó! Ez pont kapóra jött, hiszen friss hajtású rozmaringom várakozott a konyhám ablakában! 

Nem húzom tovább az időt, mutatom, hogyan készül ez a nagyon finom desszert:

Túl az előző év végi ünnepi lakmározásokon jól esik egy hús mentes, de mégis laktató, fehérjében gazdag finom reggelire vagy vacsorára való. Tavaszias ízű retekkel vagy egyéb zöldséggel kínálva jól esik a leghidegebb tél végi napokon is. Mikrozöldséggel megkoronázva pedig még különlegesebbé tehetjük. 
Azt hiszem, ez a kennivaló minden háztartás kedveltje és bizonyára minden háziasszony esküszik a saját receptjére, ami így is van jól.

Én így készítem:

Alig jutottunk túl a karácsonyi evészeten, itt a szilveszter. Valljuk be, ilyenkorra már leginkább csak a sós rágcsálnivalókat kívánja az ember, amilyet én is készítettem (itt olvashatjátok), ám akinek még nincs elege a mákos és diós édes süteményekből, az bátran bevállalhatja ilyenkor is elkészítésüket.
Én most zserbót sütöttem, amelynek eredeti, hagyományosan diós változatának receptjét itt találjátok, ám egy nagyon kedves olvasóm, (aki nem mellesleg szülőföldemről is ismerős) ötletet adott a mákos változatra. 
Gondoltam egyet, az ötletből pedig megvalósítás lett, méghozzá nem is akármilyen! Mivel a dió "egészségvarázsló", a mák pedig "bőséghozó" a népi hagyományok szerint, ezért kombináltam a két ízvilágot. Aki nem hisz a babonákban, azoknak is érdemes elkészíteni az új esztendő köszöntésére, mert zseniálisan finom!

Íme a receptje:

Nyakunkon a Szilveszter, vele együtt a régi dolgok lezárása és felkészülés az újra, a szerencsésebbre, a jobbra... Azt hiszem, ez ebben az évben hangsúlyosabb, talán még azok is bíznak a jobb eljövetelében, akik egyébként nem szoktak. Ünnepelünk ilyenkor, talán fogadalmakat is teszünk, de egy biztos, jókat és tipikusan erre az ünnepre jellemző ételeket eszünk. A lencse, a malachús, a virsli és a mákos sütik mellett a sós, sajtos falatkák és rágcsálnivalók időszaka ez. Biztosan mindenkinek van megszokott receptje, amiből sós rudat, pogácsát készít ilyenkor, én most a saját, jól bevált és többszörösen kipróbált receptemet hoztam, amelyből egy csöppnyi csavarral nem csak sajtos rúd, hanem "Szerencsepatkó" is készíthető.

Hogy hoz-e a következő évre szerencsét, azt nem tudom, de, hogy nagyon finom, azt elhihetitek! 

Mutatom, hogy készítettem:

A Karácsony egyik hagyományos magyar desszertje a zserbó, melyet szinte minden háztartásban elkészítenek ilyenkor. Gyermekkoromtól fogva nem volt nálunk olyan ünnep, amikor ne került volna az asztalra. Édesanyám készítette mindig, saját maga által főzött sárgabarack lekvárral, négy laposan, csillogó csokoládémázzal. Bevallom, miután nem lehetett már többé velünk, nem mertem belevágni az elkészítésébe... Valahogy úgy éreztem, ez a dolog őhozzá tartozott. Sok-sok év elteltével végül idén úgy döntöttem, mégis megpróbálom. Édesanyám mindig szépen elsimította a csokoládét a tetején, én azonban úgy határoztam, hogy szépen cirkalmazva díszítem...így mostantól kicsit mindkettőnké már ez a recept. Míg készült, gondolataimban nosztalgikus emlékek cikáztak, az illatok és az ízek pedig visszarepítettek az együtt töltött Karácsonyokhoz. 
Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rám, ha kóstolhatná, ahogyan abban is, hogy minden családnak van egy saját változata az elkészítéséhez... sokan három laposra készítik, van, aki élesztővel, van aki sütőporral.

Én most Édesanyám által használt, családi receptünket osztom meg veletek, íme:

Karácsony közeledtével mindenhol ünneplőbe öltöznek a házak, a lakások, a szobák. A konyhák megtelnek édes illatokkal, az esték meleg fényekkel. Előkerülnek a díszek, a mécsesek, a különféle apróságok, melyek melegséggel töltik meg a rájuk tekintők lelkét. Megjelennek a varázslatos és mesebeli hógömbök, amelyeket megrázva percekig elmereng az ember, nézve a hópihék keringését, a havas életképet formáló figurákat.
Ennek az egyszerű, ünnepies-téli desszertnek mi más is adhatott volna ihletet, mint a hógömb. A benne lévő "táj" kialakításának csak a képzeletünk szabhat határt, kedvünknek, lelkünknek és a hozzávalóinknak megfelelően variálhatjuk.

Én most apró hóembert és fenyőfát ábrázoló mézeskalácskákkal és csöpp habcsókokkal dekoráltam a fehér havat jelképező mascarponés krémréteget, mely alatt sejtelmesen lapul az édes, főzött vaníliás krém.

Vágjatok bele bátran, íme a recept:

Ünnepelni jó magyar szokás szerint hagyományos ételekkel szoktunk. Ám van az a helyzet, amikor nem ehetünk meg mindenféle ételeket, vagy azért mert az egészségünk nem engedi vagy azért, mert egyszerűen csak vágyunk valami újra, és könnyedre, ami valljuk be, nem igazán jellemzi autentikus ünnepi ételeinket.
Korábbi bejegyzésemben már meséltem a mikrozöldségekről, melyek hasonlóan a csírákhoz nem csak nagyon finomak és koncentráltan tartalmazzák a fejlődő növény minden elemét, hanem klorofilltartalmuk is jelentős, hiszen már a kész növény levélzete is megjelenik rajtuk. Élvezeti értékük zsenge, friss állapotban fantasztikus, ízük pedig kifejezetten finom, így bátran társíthatóak a különféle ételekkel.

Karácsony közeledtével egy olyan könnyed és különleges főételt hoztam, ami biztosan elnyeri nem csak a reform vagy a diétásan étkezők tetszését, hanem bárkiét, aki kipróbálja. Ha pedig szeretnétek egy megúszós, egy óra alatt kompletten elkészíthető vacsorával ünnepelni, akkor pláne ajánlom szeretettel! 
A zöldborsókrém üde, vidámzöld színével harmonizáló zöldborsó hajtás kunkorodó látványa és a kellemesen fűszeres lazac íze bátran megállja a helyét a karácsonyi menüsorban. A hétköznapi borsóból egy csapásra ünnepi étek válik az előkelő lazac kíséretében.  Készítsétek hát el, ha szeretnétek kipróbálni, nálunk igazi kedvenc lett!

Íme a receptje:

Advent második vasárnapjára egy olyan süteményt hoztam, amit már évek óta szeretnék elkészíteni, de most jött el rá az alkalom és most vettem hozzá a bátorságot. Bevallom, ha tudtam volna, hogy ennyire finom hamarabb belevágtam volna, de bonyolultságát vélve eddig úgy éreztem, az ünnepi főzés-sütés közben inkább egyszerűbb desszerteket készítenék. Addig kutakodtam a fellelhető receptek között, míg kiderült, rétes tésztával is elkészíthető, nem csak hagyományosan. 
A kamra polcán még találtam saját készítésű, jó sűrű szilvalekvárt, alma, dió és mák volt itthon, így aztán semmi nem állt útjába annak, hogy elkészítsem életem első flódniját!

Ez a desszert igazán káprázatos, az ízek kánaánja. A leheletnyi tészta és a szaftos töltelékek csodálatos harmóniája méltán emelik ünnepivé. 
A hagyomány szerint az alapanyagai (mák, dió, alma) bőséget, egészséget hoznak, szóval, ha szeretnétek jókat kívánni családtagjaitoknak, barátaitoknak, készítsétek el nekik!

Íme a recept: