Rétes és palacsinta...mit is mondhatnék?! A világ két legzseniálisabb találmánya! A rétes omlós, roppanó leheletvékony tésztája, a palacsinta puhasága, no és a mindkettőben lévő gazdag töltelék...hmmmm!!!  
Egy desszertben pedig? Maga a csoda!

Először egy évvel ezelőtt készítettem palacsintás rétest, ám azóta rendszeres vendég az asztalunkon. (Receptjéért kattintsatok ide.) Akkor három ízű desszert lett belőle, alma, túró és mák gazdagította, most viszont dió és mák került bele. Úgy gondoltam ugyanis, hogy a kétféle töltelék önmagában erős párost alkot, olajosságuknál és töménységüknél fogva nagyon laktató lesz, ezért nem tettem hozzá harmadik ízt.
Vagyis hogy de! Vanília ízt! De azt már öntetként...

Az eredmény pedig? Fantasztikus lett! Egészen biztos vagyok benne, hogy bár most végre tavasz van, de csodásan illik majd karácsonykor is az asztalra! (Érdemes megjegyezni hát!)

Íme ahogy készítettem:

Bevallom, ritkán fogyasztok pékárut, de sütni nagyon szeretem, sütés közben szálló illatának pedig nem tudok ellenállni! Valami csoda, ahogy az ember keze közül a pufi tésztából különféle formák (kalács,zsemle, kifli) alakulnak ki. Tudom, kissé időigényes és zömében némi rutint is igényel az elkészítésük, de néhány alkalom után szépen bele lehet jönni.
A karantén időszakban sokan kaptak kedvet otthon sütni, nekik is és azoknak is hozom most ezt a sokmagvas teljes kiőrlésű kiflinek a receptjét, akik még soha nem sütöttek ilyesmit, mert bizton állítom, siker koronázza a próbálkozásukat.
Hamburgerbucim és kelesztés nélküli kiflim receptjét már megtaláljátok a blogomon, ez a mostani recept jócskán alakbarátabb, így azok is fogyaszthatják, akik vigyáznak a vonalaikra.
Én most lenmagot,szezámmagot és zabpelyhet használtam hozzá, de bátran variálhatjátok tökmaggal, napraforgó maggal, sőt, akár dióval is!  A pirult magvak a tetején különösen finom ízt kölcsönöznek neki, ne sajnáljátok róla!

Így készítettem:

Ezt a csodaszép tortát már régóta nézegetem egy külföldi oldal Pinterest megosztásai között, de még sosem mertem belevágni.
Húsvét közeledtével újra elém került a recept, én pedig elhatároztam, most jött el az ideje, hogy elkészítsem! Pontosan ilyen tavaszias, vidám és gyönyörű desszertre vágyom!

Első ránézésre bevallom, el sem tudtam képzelni, milyen ehető virágok díszíthetik, de annyira megragadott, hogy nem hagyott nyugodni. Aztán amikor megtudtam, hogy ananász vékony szeletkéiből készült, elámultam! Gyönyörű ugye?
Kutakodtam az interneten a  torta elkészítését illetően, találtam is többfélét ezen a néven...mivel azonban egyikben sem lehettem biztos, hogy az az igazi, megalkottam az adott hozzávalókból a saját variációmat.
A végeredmény pedig egy igen látványos és rendkívül finom torta lett, ami ámulatba ejtette a családot! Ezt mi sem bizonyította jobban számomra, minthogy délben lettem vele kész, estére pedig már mintha a tavaszi szellő fújta volna el... egy csepp sem maradt belőle!

Azt hiszem, ennyi bevezető után jöhet is a recept:
 

A sütés nélküli finomságok valószínűleg mindenki kedvencei, mivel gyorsan, egyszerűen elkészíthetők. Akár nagyobbacska gyerekek vagy a konyhában szívesen tüsténkedő férfiak is hozzáfoghatnak az összeállításukhoz. Blogomon már többféle sütés nélkül készíthető desszertet is mutattam, (különleges csokiszalámi, szedres tortácska,  csokoládés-kávés torta, mascarponés túrótorta recept egyaránt fellelhető).
Ez a mai desszert az egyik személyes kedvencem, kamasz koromban nagyon sokszor készítettük, nosztalgiázva veszem elő mindig a receptjét. Akkoriban a boltokban lehetett venni az "igazi" Sport szelet  nevű csokoládét.
Tudjátok, az "igazit", ami szerintem utánozhatatlan volt. Nagyon csokis, nagyon rumos, nagyon szögletes volt, sztaniol papírba csomagolták, amit kívül egy zöld, sárga betűkkel és egy diszkoszvető sportolóval díszített külső csokipapír burkolt. Persze azóta már többféle csokivariáció is megjelent belőle, de azt az eredeti ízvilágot egyik sem tudta visszaadni.

Ez a desszert mindenesetre eszünkbe juttatja, beleharapva egészen biztosan megszereti még az is, aki eddig nem ismerte.

Kávé mellé, egy kényeztető nap végére vagy egy szorgos hét gyors édességeként, kitűnő választás, de akár családi ünnepek remek desszertje lehet.

Így készítettem:

Ugye emlékeztek, hogy tagja vagyok egy csoportnak,a Miadéle-nek, ahol időről időre bemutathatjuk blogger társainkat?

Most a Gasztrospicc kedves háziasszonyát, Ilonát ismertetem meg Veletek! Nem is akármilyen receptjén keresztül, hanem a zabropogóson át!

Ilona igazi útkereső, aki úgy érzi, a konyha világán belül talált leginkább magára. Mostani blogja igazán vidám hangulatú, amilyen Ő, maga. Nem túl régen kalandozik ezen a területen, de aki beleolvas bejegyzéseibe, az otthonosan érezheti magát mellette. Nekem módomban állt közelebbi kapcsolatba kerülni Vele, így bátran mondhatom, jó együtt beszélgetni, mert azonnal közös hullámhosszra kerül Vele az ember.
Számtalan receptje mellett olvashatunk általa étterem ajánlókat is.

Én most egy finom, egészséges nassolni valót próbáltam ki az oldaláról, ami igazán kedvemre volt már a neve elolvasásakor is. Nassolni ugyanis mindenki szeret!
Chilis ízvilágúra álmodta meg zabropogósa receptjét, ám én ezt óvatosan kezeltem, de kapott a nassolni valóm egy kis csípősséget...

Mutatom a receptjét:

Biztosan mindenkinek vannak emlékei szülei, nagyszülei korából családi ünnepekről, régi lakodalmakról, karácsonyokról. Ilyenkor leginkább olyan aprósütemények kerültek az asztalra, melyeket jóval az alkalom előtt el lehetett készíteni, mert remekül eltarthatók voltak, és szinte egy harapásra be lehetett őket kapni.
Ilyen volt például a diócska süti, ami az én régi-régi emlékeimben nem csak ízében, hanem kinézetében is csodálni való volt.
Pár hónappal ezelőtt sikerült egy újrahasznosító boltban hozzájutnom jó néhány diócska  sütőformához, melyeket szerettem volna már kipróbálni. Karácsonyra terveztem, de akkor annyi finomság sült, hogy nem fért be a sorba... Most jött el az ideje! Az ajándékként, debreceni kedveseimtől, saját kertjükben termett csodás dióból még volt annyi, hogy ehhez a desszerthez elegendő lehessen. No, gondoltam - most jött el az én időm! 

Átnéztem a netet, de annyi recept-variációt találtam, hogy szinte belekáprázott a szemem... diós, kakaós, kókuszos, vaníliás tésztával, különféle töltelékekkel összeállítottakra leltem. Tudtam, nem lesz egyszerű menet, pepecselni kell ahhoz, hogy egy ilyen mennyei süteménybe haraphassunk! Most semmi nem tántorított el, de nem is bántam meg! Finom, omlós tésztájú, kellemes ízű krémes töltött desszertet kaptam... szinte pillanatok alatt fogyott a tányérról...

Főzött diós krémmel töltött desszertet állítottam össze, ami valljuk be, hihetetlenül hasonlít az eredeti dióhoz!

Íme a recept:

Palacsintázni jó! Mindig! Vasárnap különösen! Valahogy hangulata van... Mindegy milyen a töltelék, túró, lekvár, puding... imádni való desszert. Egy laktató leves után akár főfogás is lehet, pláne, ha húsos, vagy rakott formában kerül az asztalra.

Bevallom, én már jó régen sütöttem, így éppen aktuális volt, hogy készítsek. Az adventi ünnep desszertjei kellőképpen pótolták ezt a valljuk be, nagyon egyszerű finomságot. Furcsa, pedig attól, hogy nem túl előkelő a látványa, még méltán lehet bármilyen menü ünnepélyes fogása is. 

Mivel hetek óta vágyom a Karácsonykor kimaradt tiramisura, viszont a palacsinta is sorban állt az elkészítendők között, így gondoltam egyet, kombináltam. Miért is ne lehetne tiramisu és palacsinta egyben? Jó, jó...bele lehet kötni, hogy tulajdonképpen egyik sem eredeti így, viszont ez a desszert ettől lesz eredeti!

Mutatom, hogy készül:

Ünnepelni jó! Ünnepelhetünk személyes jeles napokat, de közismert ünnepeket is. párban vagy családdal, ismerősökkel vagy rokonokkal, végül is mindegy. Az ünnepek megszínesítik a közösen megélt napokat, jó dolog készülni rájuk, meglepetést szerezni, alkalomhoz illő ételekkel, ajándékokkal készülni. 
Lassanként itthon is egyre többen ünneplik a Valentin-napot, a szerelmesek napját, így most az ő örömükre hozok egy roppant gyorsan elkészíthető finomságot, melyet akár ügyes kezű férfiak is elkészíthetnek a párjuknak. Természetesen nem élveznek kiváltságot csak a szerelmesek, bármilyen kedves alkalomra szerezhetünk örömet vele, ahol pezsgőt bonthatunk.

Ezzel már el is jutottunk ennek a gyors pohárdesszertnek a fő összetevőjéhez, a pezsgőhöz. Aki szereti inni, annak bizony érdemes kipróbálnia ezt a kanalazható változatát is... Pár éve láttam egy külföldi oldal videójában az ötletet, gondoltam, most pont aktuális lesz. Hiszitek vagy sem, de 15 perc előkészülettel és némi hűtési idővel számolva ilyen látványos desszertet kapunk.  Használhatunk hozzá fehér, de akár rozé pezsgőt is, édeset, félédeset vagy szárazat is, kedvünk szerint. Az eper erre az alkalomra igazi afrodiziákum, de elkészíthető más gyümölcsökkel is. Tény, hogy epret még nem lehet szabadföldit, érettpirosat kapni, de erre az alkalomra én bizony leemeltem a bolt polcáról és bevallom, olyan illatos, édes gyümölcsöt sikerült vennem, hogy a látvány ellenére magam is meglepődtem.  (Gyerekeknek természetesen alkoholmentes pezsgőből készítsük ezt a finomságot!)

Íme a receptje:

Hájas tésztát sütni jó! Komoly odafigyelést és munkát igényel, de minden pillanatát megéri...mesés, leveles, roppanós, illatos tésztacsodákat lehet belőle készíteni.

Nemrégiben hagyományosan szilvalekvárral töltöttem a sütiket, akkor a begyúrt tészta felét lefagyasztottam, mert hatalmas adag volt. Igaz, akkoriban olvastam, hogy lefagyasztás után már nem lesz olyan szép, nem nyílik ki úgy a tészta széle sülés közben, de azért én reménykedtem. Mivel gyönyörű diót is kaptam debreceni szeretteimtől a hájjal együtt, nem is volt kérdés, hogy a második adagot dióval töltöm meg. Méghozzá habos-diós töltelékkel.

A tészta pedig, hiába fagyasztóból került elő...olyan hihetetlenül levelesre nyílt, hogy szinte lelökte magáról a tölteléket. Ez persze semmit nem von le az élvezeti értékéből, sőt! Igazán látványos, szépséges, de rakoncátlan csücsköcskék születtek.
Bátran fogjatok hát bele, látva az én tapasztalatomat, hiszen érdemes megspórolni a munkát, ha sikerül hájat szerezni nagy adagban! Nekem így a kiolvasztott tésztával és a töltelékkel csupán fél órányi munkám volt, (diódarálás, tésztanyújtás és felvagdosás, valamint habverés) mielőtt sütőbe toltam a finomságokat!

Ugye, hogy érdemes? Mutatom, hogyan készítettem:

A hájas sütemény készítése igazi tradicionális konyhai munka. A hájjal készült leveles tészta csodálatos alapjául szolgál sós és édes süteményeknek, krémeseknek, kifliknek, pogácsáknak, sós rudaknak. Elkészítése nem tartozik az egyszerű munkák közé, de nem is ördöngös, viszont igazi koncentrációt és elmélyülést igényel.  A végeredmény pedig egy illatos, roppanós, százrétűvé nyíló, mesés tészta.

Emlékszem, gyermekkoromban nem volt olyan disznóvágás, amikor ne sült volna, valódi, üstben készült szilvalekvárral töltve. A hófehér, édes porcukorral megszórt süti pillanatok alatt elfogyott a tányérokról, pedig nagymamám és anyukám a család többi hölgy tagjával nem kis mennyiséget sütött. A vidám nevetések és szorgos munka mellett előkerült a jóféle koccintó, a férfiak és az asszonyok észre sem vették, milyen nehéz munkát végeztek, pedig akkor még nem volt robotgép! Akkoriban a sertésháj, mint hozzávaló nem volt különleges, sőt! Ma pedig a fiatalabb korosztály már elképzelni sem nagyon tudja, hogyan lehet egy desszertben ilyen alapanyag.

Remélem, a látvány meghozza azok kedvét is az elkészítéshez, akik még nem próbálták! És be kell vallanom valamit! Nálunk mindig édesanyám készítette ezeket a csodákat, amelyeknek nem tudtam ellenállni, de mióta ő nem lehet velünk, sosem mertem belevágni...íme hát az első próbálkozásom, amellyel bebizonyíthatom, hogy bátran bele kell vágni!

Íme a receptje: