Húsvétra készülve a Kunságban, Karcag környékén méltán elhíresült édes kalácsot készítettem. Ez a finomság csupán az 1900-as évek elején lett ott ismert, ahová állítólag Felvidékről hozta Nagy Bálintné Mile Mária, egy lakodalomra. Az esküvő az anyakönyvi bejegyzés szerint 1923. március 10-én volt, innen számítódik tehát a sütemény születésnapja is. A Ferdinánd nevet pedig talán Ferenc Ferdinánd trónörökös ihlette.
Az esküvő után, éjfélkor szolgálták fel ezt a mennyei édességet, amit minden vendég ámulva figyelt és mivel még nem ismerték, találgatták is, mi lehet az! Állítólag másfél literes lábasokban sütötték, innen való, hogy azóta is illik lábasban készíteni (persze nem kötelező).
Attól fogva nem volt olyan lakodalom, ahol ne sütötték volna, később pedig minden valamire való családi eseménynél asztalra került. Hírlik, hogy ilyenkor a családok összeadták a másfél literes lábasaikat, hogy jusson minden vendégnek bőven a kalácsból.
Azóta ez a sütemény bekerült a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba, mint hagyományos kunsági étel. Persze a karcagiak és a környező települések mind magukénak kívánják az elismerést miatta. Így eshet, hogy édesanyám, aki kunmadarasi leány volt, természetesen büszkén vallotta szülőhazája ételének és sütötte otthon is minden családi alkalomkor.
Sokan keverik a darázsfészek nevű süteménnyel, de ez nem helyénvaló, hiszen az dióval készül, ennek a kelt tésztának a titka pedig a cukros-tejszínes locsolásban keresendő. Az eredeti felvidéki elbeszélések szerint nem kenték és cukrozták a lábast, ez a későbbiekben került az elkészítés sorába, de azt hiszem, ez a módosítás igazán jót tett neki.
Nálam most mazsola is került bele, hogy még gazdagabb ízvilága legyen.
Íme a receptje:
