
Nemrégiben egy nagyon kedves ismerős pár meglepett vérnaranccsal. Nem is akármilyennel! Szicíliából hozott taroccoval. Bevallom, hallani már hallottam erről a gyümölcsről, de még sosem kóstoltam. No, itt volt az ideje, hogy utánajárjak, mit is rejt a gyönyörű, óriási, jellegzetesen rücskös narancssárga héj!
Ez a vérnarancs nem csak attól különleges, hogy szinte nem, vagy csak alig tartalmaz magokat, hanem attól is, hogy íze kellemesen édeskés. Húsának színe meseszépen vörös-festenyzett, ami időnként héjánál is megjelenik. Levelei sötétzöldek, viaszosak, kezeletlen héja lereszelve a mélyhűtőben sokáig eltartható és felhasználható. Szicília narancstermesztésének jelentős részét teszi ki a tarocco termesztése, ami egyébként kínai őseredetű, onnan került át a mediterrán vidékre. Nem is tudom, miféle csodás dolgokat mesélhetnék még róla, a lényeg az, hogy nagyon-nagyon finom, aki teheti, szerezze be és kóstolja meg, mert a hazánkban kapható egyéb vérnarancsok íze köszönő-viszonyban sincs ezzel!
A mostani desszertem fő ízét és színét a tarocco vérnarancs adja, de ha nem tudsjátok beszerezni, ne adjátok fel, készítsétek el másféle vérnaranccsal, de ha savanyú fajtát sikerült vásárolnotok, akkor értelem szerűen édesítsétek még ízlésetek szerint.
Ez a pite tökéletes alternatívát kínál a vegán módon étkezőknek is, a receptben a helyettesítő alapanyagokat is megtaláljátok.
Nem szaporítom tovább a szót, íme a receptem: