A palacsinta favorit étel valljuk be, kevés hozzávalóval, pici munkával látványos, finom fogás. Millióképp variálható, akár sósan, akár édesen fogyasztható. Mutattam már több variációját, mint a különleges mákosat vagy a rakott, túrósat.
Közeli rokona pl.: a császármorzsa és a tejpite is. Ez utóbbiból olvashattok receptet tőlem bőven, egyszerűen nevezve és kicsit előkelőbb néven, clafoutisként is.(Bőségét mutatja, hogy ennek van nálam gombás-paradicsomos, meggyes, sőt hagymás-szalámis receptje is, lapozzátok át azokat is, mert érdemes!)

A ma hozott recept eredete az Amerikába bevándorolt és  letelepült német lakosság érdeme, neve is a német deutch szó elkorcsosult változatából lett dutch. Sütőben készülő finomság, gyakorlatilag a Pfannkuchenből eredeztethető palacsintafelfújt.
Arányai a következők eredetileg: Tojásonként 1 evőkanál tej, 1 evőkanál liszt és 1 evőkanál cukor (ez persze ízlés szerint változtatható és az édes változatokra érvényes.) Ezen kívül mehet bele pici só, fahéj, gyümölcsök. Kizárólag jóféle vajjal süssük, megéri fordítani erre!

Most pedig lássuk az én mennyeire sikerült receptemet:

A kelkáposzta szerintem elég megosztó étel, sokan nem kedvelik, sokan viszont annál inkább. Én imádom belőle a főzeléket, a Frankfurti levest, de talán leginkább a rakott változatáért vagyok oda. Aminek a receptjét most hozom, az tulajdonképpen szerintem a legjobb, legegyszerűbb változat, amiben semmi extra nincs, egyszerűen hús, rizs és némi tejföl egészíti ki. Minél nagyobb mennyiségben készítjük, annál szerencsésebb, mert igazán másnapra vagy akár harmadnapra érnek össze az ízei. Szaftos, ízes, laktató egytálétel, ami ilyenkor tél végén még kellő vitaminnal, rosttal és nyomelemekkel is ellátja szervezetünket. Én most pulykahússal készítettem, ami egészséges fehérjeforrás, de a kissé nehezebb sertéshús is remek párosítás hozzá. A kelkáposzta pedig a fejes káposztánál kevésbé puffasztó is, mert könnyebben emészthető. 
Nem szaporítom tovább értékeinek sorát, íme a receptem:

A télben a legjobb a hó! No, meg persze a karácsonyi ünnepek hangulata, ami még januárban is velünk van. Ebben a tortácskában pedig mi is lehetne még jobb? Az, hogy a hideg segítségével készül, sütés nélküli, így akár a fagyos terasz vagy erkély is segíthet az elkészítésében. Íze a karácsonykor jól megszokott mézeskalács ízével párosul, látványában pedig igazán az évszakhoz illő. Gyorsan elkészíthető, mindössze 20 perc tényleges munkát igényel, a többit az idő és a hideg megoldja. Gyerekekkel is egyszerű elkészíteni, igazi hétvégi elfoglaltság és élvezet!

Íme a receptje:

A télben az a jó, ha tiszta, hófehér és hideg. Ilyenkor aztán előkapjuk a vastag, kötött pulcsikat, sapkákat, kesztyűket. Idén még nem sok havat láttunk, de zúzmarától hófehér tájban már gyönyörködhettünk többször. Bevallom, nekem a hó még január lévén kifejezetten hiányzik.
Anyukám gyerekkoromban szinte minden évben kötött nekünk valami téli holmit. Szerettem látni, ahogy ujjai közül pillanatok alatt csodaszép, mintás sapkák, sálak, pulóverek kerültek elő. Kötni én is megtanultam, de ma már ritkán teszem, a konyhában viszont szinte minden nap tüsténkedek. Gondoltam egyet, s az interneten pár hónapja megpillantott "kötésmintás" sütik láttán felbátorodtam, és megalkottam első, igazán téliesre sikeredett tortámat. Tudom, nagyon bonyolultnak tűnik, de semmivel sem nehezebb elkészíteni, mint egy másféle krémes sütit! 
Látványos, könnyed, kevés tésztával, de annál több töltelékkel, variálható gyümölcsízesítéssel készíthető, lenyűgöző finomság.

Így készítettem:

Rohanós hétköznapok után elfoglalt hétvégére hoztam most egy viszonylag gyorsan elkészíthető, laktató, nagyon finom, látványos főételt. Az új év új feladatokat, új tennivalókat hoz, melyek kellően lekötnek még hétvégén is. Gondolom, sokan vagyunk így, szóval minden vágyunk egy gyorsan elkészíthető étel, amely mellett egyéb elfoglaltságinkat is tudjuk végezni, hiszen az elkészítés felét a sütőre bízhatjuk. Ráadásul a hozzávalók között én készen vásárolható leveles tésztát is használtam, ami megkönnyíti az elkészítését.

A darált hús mellett gomba is került a töltelékbe, de akár sajtot, párolt zöldségeket is tehetünk bele kedvünk szerint, s ha ezt az alapreceptet megkedveljük, akár minden hétvégén mással gazdagíthatjuk.

Íme a receptje:

Az új esztendő hideg, de hó nélküli arcát mutatja most nekünk, ám az én hangulatom még igen télies. Úgy határoztam hát, hogy egy látványában téli, ízében pedig különleges desszertet készítek az év első hétvégéjére. Választásom a hurrikán tekercsre esett, aminek egy kávés-csokis változatát alkottam meg, melyet a mascarpone krém selymessége és a gránátalma édeskés fanyarsága méltón egészít ki.
A fátyolszerű porcukorréteg havas-deres hatása mellett a díszítésként használt rozmaringlevél teli találat lett.

Most, hogy a képeket nézem és az ízvilágra gondolok, még felsejlik a karácsonyi Tiramisu, hiszen a piskótás, kávés, kakaós és mascarponekrémes desszert akár annak tükörképe is lehetne.

Mutatom is, hogyan készítettem:

A karácsonyi édességáradat méltó ellensúlyozói a sós aprósütik. Mivel szilveszter közeledik, készítésük éppen aktuális. Nálunk a pogácsa, a sósrúd a legtöbbet készített sós finomság, ám pár éve ráleltem a hajtoványra, ami különféleképpen ízesíthető, tölthető, napok múlva is finom puha és laktató. Nem utolsó sorban pedig látványos! Eredetileg a Vajdaságban sütötték, de bátran állíthatom, már nálunk is igen közkedvelt. Némi ügyeskedést igényel az elkészítése, de ha sütés közben esetleg "eldőlnének" akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen az íze mindent visz!

Mutatom, hogyan készítettem ezt a tökmagos töltelékű változatot:

A karácsony nem csak a nehéz, erősen fűszeres ételekről szól, ilyenkor bátran választhatunk csirkéből készült fogásokat is. Nálam ilyenkor a csirkemell legalább annyira kedvelt, mint a töltött káposzta vagy a halászlé. Természetesen különösen kedveltté teszi részemről az, hogy többféle töltelékkel göngyölhető, szalonna csíkokkal betekerve pedig szaftos, ízes főétel válik belőle. Karácsonyi hangulatát pedig koszorúra hasonlító formája tükrözi, amit egy méretes kuglófformának köszönheti.
Mivel sajtkrémmel töltöttem, így hidegen tálalható leginkább, hiszen úgy könnyebben szeletelhető. Jóval tálalás előtt elkészíthető, bátran válasszátok hát ünnepek alkalmával, mérete miatt pedig alkalmas nagyobb társaság vendégül látására. (Az adag persze csökkenthető hétköznapi méretűre!) Nálam francia saláta készült mellé, de burgonyapürével, egyéb salátákkal, főtt rizzsel is mennyei!

Így készült:

Beköszöntött az ünneplések ideje. Ilyenkor mindenki vendégségbe megy és vendégeket fogad, s az üdvözlések alkalmával bizony még azok is koccintanak némiképp, akik máskor nem vagy csak ritkán szoktak. Korábban már olvashattatok krémlikőr receptet a blogomon, kókuszosat és mézeskalácsos-csokisat is. A hölgyek legtöbbször valami desszert jellegű italt fogyasztanak szívesen, így most rájuk is gondolva készítettem egy nagyon finom, fehércsokis likőrt. Szerencsére minimális időt kell pihennie, úgyhogy akár holnap el is készíthető, s már a szent estén kínálhatjuk is! Ami pedig a hozzávalókat és az elkészítés idejét illeti...meglátjátok, kiváltképp kedvelni fogjátok!

Íme a receptje:

Advent harmadik vasárnapjára, ezüstvasárnapra ahogy korábban említettem gyermekeimnek szoktam kedvezni. Így történt, hogy egy igazi nosztalgikus finomság került az asztalra, ami nem más, mint a madártej. Azt hiszem, valódi gyermekdesszert ez. Nekünk még nosztalgikusabb, hiszen fiam (aki ma már felnőtt) mosolyogva emlékszik vissza, amikor 10 éves korában éppen Szentestén műtötték vakbélgyulladással, s a Karácsony miatt kiürült kórház gyermeksebészeti osztályán egyedül töltötte a téli szünet napjait. Akkor aztán evett madártejet bőven, minden nővérke, orvos és persze mi is körülötte sürögtünk-forogtunk, próbáltuk feledtetni vele ami történt.
A madártej egyszerűségében rejlik különlegessége is, hiszen a krémes, selymes, édes sárga mártáson úszó légies, hófehér habsipkák mesés látványt nyújtanak. Mindemellett remekül variálható, mazsolával, kókusszal gazdagítható, de akár csokival, mandulával, sőt rummal is ízesíthető.

Én most narancs és citrom ízét csaltam bele, ünnepi hangulatúvá varázsolva nem csak az ízét, illatát, de a látványát is.

Mutatom, hogyan készült: