Az élet gyakran hozza úgy, hogy egy háziasszony némi plusz "hulladékot termel", sütéskor, főzéskor. Az ünnepek közeledtével időnként több csokoládét olvasztunk, több diót, mogyorót aprítunk, több kókuszreszeléket veszünk elő sütemény dekoráláshoz, amit aztán nem is nagyon tudjuk, hogyan kezeljük. Itt jönnek a remek maradékmentő ötletek, melyek némelykor a "ronda és finom" kategóriába esnek...

A most hozott nagyon egyszerű ötlettel két legyet üthetünk egy csapásra: szép is és finom is...sőt még egészséges nassolni való is!
Nálam adva volt kevés kókuszreszelék, némi olvasztott csokoládé, pár szem földimogyoró és egy bontatlan csomag mandula. Legyetek leleményesek, használjatok fel másféle maradékot is akár (pl. maradék keksz morzsásra aprítva, fehér csokoládé, dió stb.)

Az őszi asztal látványos eleme lehet, amelybe szerintem mindenki örömmel belekóstol majd!

Így készült:

Mai blogbejegyzésem elején nem kezdek különösebb eszmefuttatásba a Halloween hazánkban is egyre nagyobb népszerűségével kapcsolatban, sem annak valódi jelentéséről, ami cseppet sem csorbít a hazánkban hagyományos késő őszi ünnepek értékéből. Akit érdekel ennek a napnak a története, lapozzon vissza korábbi halloweeni receptjeim egyikéhez és olvassa át, remek leírásokra találhat közöttük.
Mivel környezetemben egyre több gyermekintézmény, kultúrház, közösségek és családok vesznek részt az október 31-ére eső jelmezes, vidám programokban, tudom, hogy gyakran fejtörést okoz az alkalomhoz illő ételek kiválasztása, ötleteinek felkutatása, elkészítésük.

Most egy nagyon finom és látványos tésztaételt hozok, amit leginkább a családok, rokonságok egymás közötti partijainak alkalmával érdemes elkészíteni, akár meleg vacsoraként tálalni, mielőtt elindul a "Csokit vagy csínyt" menet...

Így készül:

Október utolsó napján egyre többen kapcsolódnak a Halloween-i programokhoz, tartanak otthon kisebb-nagyobb bulikat, gyerekjátékokat, faragnak töklámpást és öltöznek be különféle jelmezekbe. Ez a hagyomány lassanként begyűrűzik hazánkba, amivel szerintem nincs is semmi baj, hiszen jó hangulatú baráti és családi összejövetelekre egyre nagyobb szükség van. A gyerekek kifejezetten kedvelik ezt az ünnepet, így aztán a korábban még erősen tiltakozó szülők, nagyszülők is gyakran válnak részesévé, sőt, kedvelőjévé. 

A most hozott receptem tulajdonképpen semmivel nem bonyolultabb egy hétköznapi ebédnél feltálalt levessel, a fantázia a tálalásban rejlik elsősorban, így aztán, ha hirtelen toppanna be egy bulizni vágyó, jelmezes társaság, csak készítsük el ezt a forrón tálalható véresen komoly paradicsomlevest, hálásak lesznek érte.

Íme a recept:

Itt a hideg őszi idő, jól esik a meleg...nem csak a konyhában, sütögetés közben, hanem a szabadban is, ha kimozdulunk, egy jó meleg pulóverrel a kabátunk alatt.
Márpedig miért ne lehetne egyszerre a kettő... akár csak látvány szinten? Süssünk egy ilyen nagyon egyszerű piskóta roládot, amit öltöztessünk csodaszép kötött mintázatba. Ha csak a kötött mintázatot alakítjuk ki, az is gyönyörű lesz, de ha kiegészítjük egy kis "gombocskával", az már igazán "pulcsissá" teszi majd a desszertünket. A gombocska linzer receptjét már feltöltöttem a blogomra, de IDE kattintva azonnal megtalálhatjátok. Mivel egy egyszerű linzer, így a maradék, amit ehhez a desszerthez nem használtok el, kiváló lesz jól zárható dobozban tartva akár több nap múlva is a reggeli kávéhoz.
Ha pedig a "krémes kötögetést" megkedveltétek, egy korábbi bejegyzésemben sapka tortát is találhattok, próbáljátok ki azt is, ITT olvasható a receptje.

És akkor most jöjjön, hogyan készül ez a "pulóver" rolád.

A kapor csodás nyári zöldfűszerünk, amit nem csak aromás íze és illata miatt kedvelünk, hanem emésztésre, gyulladásokra, fájdalmakra gyakorolt gyógyhatása miatt is. Szárítva, vagy olajként sajtolva ősszel és télen is élvezhetjük mindezeket. Szára, virágzata, levelei, magja is felhasználható.
Pár éve a nálunk is ismert skandináv bolthálózat polcain lettem figyelmes egy hidegen sajtolt kaporvirág ízű repceolajra, aminek akkor rabja is lettem. Salátára csurgatva, friss lepényeket, kenyérféléket beletunkolva, különféle ételekhez használva is kipróbáltam és azóta is használom. Most épp egy remek túrógnocchi társa lett a tányéron!

A gnocchi (ejtsd: nyokki) a magyar nudli olasz "tésztatestvére", melyben a finom, friss túró mennyei kiegészítője lett a kapros ízvilág. A laktató tésztarudacskák finom tejföllel meglocsolva kellemes ebédre való második fogásként vagy akár meleg vacsoraként is megállják a helyüket.

Persze ez az étel elkészíthető ízesítetlen olajjal is, friss kaprot hozzáadva gazdagon, de ha tehetitek, szerezzetek be egy üvegcsével és próbáljátok ki az általam leírt recept alapján!

Íme:

Imádom ha a kávé mellé egy falatnyi kekszet bekaphatok.. .kiemeli, kiegészíti, csodássá teszi a kávézás komótos pillanatait. A legegyszerűbb süti erre az esetre szerintem a linzer, ami egyszerűsége ellenére remekül variálható pl. csokoládéba mártva, lekvárral összeragasztva. Most a lehető legegyszerűbb változatot hoztam, aminek fantasztikusságát látványa okozza, hiszen apró gombocska formája van. Évekkel ezelőtt láttam azt az ötletet a Pinteresten, de mindig elfelejtettem elkészíteni. Most azonban eljött az idő, mert szeretnék belőle párat felhasználni egy meseszép desszerthez, ám az még most titok! 
Ha pedig már kiegészítőként tervben volt, eljött a hétvégi kávézáshoz a főszerep is, amikor egymagában kellett helyt állnia! Mit is mondhatnék... Tökéletes!

Így készül:

Ebben a kora őszies időben jól esik kicsit begyújtani a sütőbe... nem csak a kellemes nyarat idéző meleg miatt, hanem a finoman szálló illatok varázsa miatt is.

Mivel itt a szilva szezon, érdemes ebből a csodálatos gyümölcsből minél több finomságot készíteni. Tudom, a közelgő szeptember már a legtöbb édesanyára, nagymamára sok-sok feladatot ró, így mi sem jobb egy gyorsan elkészíthető, remek receptnél. Akár hétvégére, akár az iskolából hazatérő lurkók pocakjának megtöltésére szánjuk, mindenképpen jó választás!

A szilva szaftossága, a mascarpone krémessége és a puha tészta fantasztikus harmóniában van ebben a sütiben!

Így készül:

Augusztus utolsó hétvégéinek egyikén már búcsúztatjuk a nyarat, vele együtt előretekintünk az ősz felé. Akik igyekeznek ételeiket idénynek megfelelően készíteni, már friss mákot és szilvát is tudnak vásárolni, gyűjteni a kertjükben. Az én kertem is lassan ontja őszi csodáit, szeretem nézni, ahogy a bokrok, növények leveleinek színe lassan elfárad, érnek a bogyók, termések.
Gyerekkoromban csak a szomorúság érzése kavargott bennem, hiszen a szeptemberrel együtt nem csak az ősz, hanem az iskolapadba való beülés is elkezdődött. Ma már kicsit másképp tekintek erre az időszakra, hiszen a szépet, a jót, az újdonságot is fel tudom már fedezni, eljönnek az őszies színek, ízek, illatok a most érő gyümölcsökkel, zöldségekkel, gabonákkal. 

Ennek apropóján gondoltam ma egyet, s mivel gombócot terveztem az utolsó nyári zöldborsóleves után második fogásként, rögtönöztem a lehetőségek tárházának figyelembe vételével. Történetesen ugyanis nem volt a gombóchoz szikkadt kenyerem, hogy morzsát készítsek (az új kenyér ünnepén talán ez érthető is), az itthon fogyasztásra váró szilvám túlérett lett, a hűtőben vészesen közelített a túró lejárati ideje... így jött az ötlet: túrógombóc lesz, mákba forgatva, szilva mártással, nem pedig szilvás gombóc.

Túrógombóc receptet már olvashattatok blogomon, méghozzá csokoládéval töltve, sőt, sós túrógombócot is mutattam már, úgyhogy tudjátok, milyen egyszerű alapreceptre esküszöm! Nem kell pihentetni, nincs vele semmi fakszni, könnyed, rezgős, mennyei lesz mégis.

Jöjjön akkor most ez a finom mákos változat:

Nagy melegben szerintem mindenki szívesen fogyaszt hideg ételeket. Legjobb ilyenkor azokat választani, melyeket nagyobb adagban lehet elkészíteni és kifejezetten jó, ha a hűtőben összeérnek az ízeik. Ilyenek a majonézes saláták, amelyek nagy kedvenceim, mert rendkívül gazdagon variálhatók, laktatók vagy kissé könnyedebbek.

Ezt a krumplisalátát a laktatóbbak közé sorolom, ám a benne lévő hozzávalók savanykás íze mégis üdítővé is teszi. Önállóan is fogyasztható, de remek köret lehet akár sültek, rántott húsok, halak mellé. 

Én így készítem:

Ki ne evett volna már gombócot? Szilvás gombócot? Mindenkinek van gyerekkori emléke, ahogy az Édesanyja vagy a Nagymamája éppen gombócot főz... hmmm! A legcsodásabb emlék! A puha, aranymorzsába hempergetett tészta, a szaftos, édes gyümölcs és a fahéjas-vaníliás illatok... 
Készítése nem ördöngösség, de igényel némi ügyességet és figyelmet, hogy ne legyen szétfővő, vagy túl kemény a tésztája.
Több receptje is ismert, vannak tojásos és tojás nélküli, héjában vagy anélkül főtt krumpliból készült változatok, mindenki másra esküszik.
Nekem legeslegnagyobb kedvencem Édesanyám sűrűre főzött szilvalekvárral töltött gombóca volt, máig számban érzem az ízét.

Tésztája azonos a nudliéval, így, ha kevesebb gyümölcsünk van, ne essünk kétségbe, a maradék tésztát készítsük el nudlinak.

Vágjatok bele bátran, ha kezdő háziasszonyok vagytok, hiszen most jön a finom, érett szilva időszaka, íme a receptje: