Mondjátok, hogy csokirajongók vagytok, ahogy én! Ha nem is minden nap, de hetente egyszer nekem bizony be kell kapnom egy falatnyi csokis finomságot. Nem többet, de annyira úgy érzem szükségem van. A világ nagy rabul ejtője, a csokoládé a Dél-Amerikából származó kakaófa magjából, a kakaóbabból készül. Édességi fokát tekintve lehet tej vagy étcsoki. A jobb minőségű étcsokoládé legalább 43% kakaót kell, hogy tartalmazzon, de léteznek akár 90%-osak is. 
A sütemények, desszertek pedig 55 és 75 % közötti kakaótartalmú csokiból a legfinomabbak.

Én most 70%-os csokoládéból készítettem csodafinom kekszet, ami éppen csak egy falatnyi, kívül roppanós, belül  pedig krémes. Ízre, állagra picit hasonlít a brownie-ra, külsőre pedig a pöfeteg sütire (abból olvashattatok már nálam kókuszosat, vérnarancsosat és kakaósat is) vagy a puszedlikre.

Az íze...hmmmm! Utánozhatatlan!

Készítés közben, ahogy tologattam a sütőbe a tepsiket, hiszitek vagy sem, de a szemem a nappaliban lévő tévén volt... Mit gondoltok miért? Mert az általam igen kedvelt Csokoládé c. filmet vetítették éppen egy hazai tévécsatornán! Ugye, nincsenek véletlenek? Vagy talán mégis...a csokoládé varázslatos dolgokra képes!

Íme a fantasztikus recept:

A tökéletes hamburger minden eleme tökéletes! A buci, a húspogácsa, a savanyított hagyma, a sajt, a saláta...szóval minden!
Valljuk be, nem csoda, hogy világhódító útra indult ez a finom, laktató, íz-gazdag amerikai szendvicsféle! Szaftos, puha, mennyei!
Manapság már nem csak a hagyományos marhahúsos belevaló időszakát éljük, hanem készül csirkehússal, bárányhússal, halasan, sajtosan, sőt szójásan, húsmentes pogácsával is. 

Bármi legyen is a rakomány, az édeskés, puha buci fogja azt közre, így most annak receptjét mutatom meg, plusz meglepetésként pedig hozom a savanyított hagymáét is. Az összes többi belevaló ízlés lehetőség és kedv szerint variálható.

Íme a két recept:

Ha nyár, akkor nálam szinte nem múlik el nap, hogy ne ennék fagyit... Pár napja villant át az agyamon, hogy nagy  kedvencem még nem is szerepel a blogomon! 
A fagylaltot egyébként valószínűleg már a kínaiak is ismerték, hóból, tejből és gyümölcsökből keverték. Kontinensünkre az egyiptomiak hozhatták. Nagy kedvelői voltak: Nagy Sándor, Marco Polo, Hippokratész, sőt Néro császár is. (Micsoda fan-csapat velem együtt...! )
Az első fagylaltot árusító kávézó pedig kedvenc városomban, Párizsban nyitott meg, a 19. század végén pedig már szinte minden kávéházban kapható volt. Mikor 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, már megállíthatatlan volt a sikere, hiszen hordozhatóvá vált. 1923-ban pedig megszületett a pálcikás változata, a mai jégkrém.
Régen kézzel keverték össze a hozzávalóit, a mai forradalmasított konyhákban azonban már robotgéppel lett egyszerű az elkészítése.  Fagylaltgép híján pedig (...nekem sincs...) egyszerű fagyasztóban is elkészíthető. 

Mivel jó meleg napokat élünk, szokásomhoz híven készítettem egy dobozra valót, amit most meg is mutatok Nektek.

Íme az én receptem:

Nyáron, ha a melegben igazán üdítőleg hatnak a gyümölcsök, akár frissen, önmagában fogyasztva, akár levesként, turmixban, mártásként, fagyiban, de még sütiben is.
Gyümölcsimádóként minden nap fogyasztok belőle valamilyen módon, olvashattátok már több receptemet, amiben a gyümölcsé volt a főszerep, többek között hab formájában, sütés nélkül, frissen-nyersen, de töltve, sütiben (pl.: galette, tejes pite, cobbler, morzsasüti/crumble, torta ), de turmix ital formájában is. 

Mivel dolgos hétköznapjaim során ritkán állok neki nagy főzéseknek (erre inkább hétvégenként van időm), így most egy "háziasszonybarát", gyorsan elkészíthető, finom leves receptjét hoztam.

Mivel hozzáadott cukrot és állati eredetű tejet nem tartalmaz, így az egészségesen élő vagy érzékeny fogyasztóknak is szeretettel ajánlom!

Íme a recept:

Nagy kedvencem az olasz konyha! Nem csak a tésztás, paradicsomos főételeik, tengeri herkentyűik, leveseik,  fűszereik, hanem édes desszertjeik is elcsábítanak. Szinte érzem a tengerpart illatát, látom a városkák forgatagát, élem a sziesztát, hallom a vidám, hangos csevejeket amikor belekóstolok egy-egy zseniális étkükbe. Szeretem az életvitelüket. 
Gasztronómiájuk kimeríthetetlen, számos közismert receptjük meghonosodott nálunk is. Szerintem nem kell bemutatnom senkinek a pizzát, a tortellinit, a bolognai spagettit, a minestronét, vagy a tiramisut, ezek szinte minden magyar háztartásban  kedvelt ételek.
Most egy kevéssé ismert aprósüteményt mutatok, amelyet  Toszkánában ugyan elsősorban húsvétkor sütnek, ám annyira magával ragadó, hogy úgy érzem, bármikor érdemes előkapni a receptjét és elkészíteni. Délutáni tea vagy kávé mellé vagy a kora esti borozgatós nyári beszélgetésekhez ideális társ.

Nem csak íze, hanem megjelenése is fantasztikus. Roppanó leveles tészta stanglin fénylő édes tojáshab között csillanó aranysárga baracklekvár... Hmmm... Imádom! Ugye már olvasni is gyönyörűség?!
A neve pedig, bár kissé nehezen ejthető, de annál kifejezőbb: sfogliatine glassate, azaz mázas leveles tészta. A leveles tésztát eredetileg kézzel készítik, ám én most egy könnyített változatot mutatok, kész leveles tészta felhasználásával. A stanglik bevonása és díszítése ugyan kissé macerásnak tűnhet, de ígérem, hogy az íze mindenkit kárpótolni fog!

Így készül:

Kenyeret sütni általában komoly odafigyelést, ügyességet, rutint igénylő feladat. A megfelelő hozzávalók kiválasztásától kezdve, a kelesztésen át, a sütésig bizony sok buktatója lehet a dolognak.
Bevallom, ritkán sütök pékárut, újabban fogyasztani is csak elvétve szoktam, ám a pandémia időszakában engem is magával sodort a "süssünkotthonkenyeret" hullám. Mivel élesztőt nem szerettem volna használni, időm sem volt hosszas dagasztásra, kelesztésre, így kapóra jött a hónapok óta csalogató ír parasztkenyér receptjének kipróbálása. Több változata is fellelhető, joghurttal, íróval, magvakkal, anélkül, sőt ecettel vagy nélküle készülő is. Állítólag az ecet a szódabikarbóna jellegzetes ízét hivatott eltüntetni, ami némiképp kiérezhető lehet. Mivel még sosem sütöttem, így rizikómentességre törekedve úgy gondoltam, megpróbálom azzal.
Várakozáson felüli eredményt kaptam! Annyira finom lett, hogy még aznap el is fogyott mind, így hamarosan már dupla mennyiségben sütöttem újra. Az alapanyagok előkészítésétől az elkészülésig röpke egy óra kell csupán, ezért a gyors receptek kedvelői is rajongani fognak érte. (Kelesztés nélküli, gyorsan elkészülő kiflim receptjét itt olvashatjátok.)
Az alábbi recept 300 grammos kenyérkéhez elegendő, ami a tészta tömörsége, laktatóssága miatt bátran állíthatom, hogy nem kevés, 2-3 főnek bőven elegendő friss pékárunak való. Érdemes mindig frissen elkészíteni, de ha esetleg másnapra maradna belőle, pirítva is mennyei a benne lévő magvaknak köszönhetően.

Íme a recept:

Nincs az az édesség, amit ne szeretne a családom... Mi tagadás, édesszájúak vagyunk. Minden vasárnap készítek valami finomságot, amit sütve vagy sütés nélkül állítok elő. A sütés nélkül, gyorsan összeállítható desszertek a kedvenceim, így ma egy ilyen finomságot hoztam.
Történetesen tegnap hatalmas adag burgundi marharagut készítettem a sütőben, komótosan, 4 órán át szotyogva, így a desszert ötletnél kifejezetten jól jött, hogy csak össze kellett kavarni, hűtőbe tenni éjszakára és ma már csak falatozni kellett...

Sokan keksz szaláminak ismerik ezt az édességet, én a csokiszalámi elnevezését használom. Különlegességét  most mandula és gin adja a többi hozzávaló mellett, de ez a külső úgy gondolom, önmagában is különlegessé teszi, hiszen meglepően hasonlít egy húsos szalámihoz. Ha kevés időtök van egy finom desszert elkészítéséhez, de szívesen falatoznátok valami édeset, mindenképpen próbáljátok ki!

Így készítettem:

Hűvös nyári hétvégén jól esik begyújtani a sütőt, akár egy ilyen fenséges, karfiolos-húsos főétel elkészítése miatt is. A karfiol rendkívül finoman és sokféleképp elkészíthető zöldségféle, igaz, sokan nem kedvelik, pedig húsok mellé köretnek, levesnek, rántva is kiváló. Most különlegesen dekoratív elkészítési módját mutatom, amely akár  vonakodó férfiak kedvence is lehet, hiszen a köré vont kellemesen fűszeres húsréteg, a ropogósra sült szalonna rendkívül csábítóvá teszi. 

Mutatom, hogyan készül:

Szerintem az édesség utáni vágy minden emberben fellángol, kinél ritkábban, kinél gyakrabban. Persze nem könnyű lemondani róla, ha vigyázunk az alakunkra és az egészségünkre... Mivel jó néhány zöldségféle, növényi termés alkalmas arra, hogy egészségesebb összetevője legyen desszerteknek, így én gyakran használom  azokat alapanyagnak finom édességekhez. Így volt ez pl. már cukkini, répa, cékla felhasználásával, elsősorban lisztpótlásra, állagjavításra használva, az édesítésre használt cukormennyiség csökkentésével, hiszen alapvetően ezek természetes cukortartalmát érdemes kihasználni.
Most a számomra nagyon kedves avokádót vettem alapul, régóta szemeztem ugyanis a belőle készíthető csokikrémmel.
Rámrobbant az édesség utáni vágy, hirtelen akartam valami finomat enni, de a hűtőbe bepillantva nem sok alapanyagnak valót találtam. Két avokádó azonban ott várakozott, gondoltam eljött az idő, most kell gyorsan kipróbálni...

Elővettem a szuper turmixgépemet, a kertből szedtem pár marék málnát és még némi hozzávalóval pár perc alatt olyan krémes édességet készítettem, hogy magam is elcsodálkoztam! Elcsábított, magával ragadott, kedvencemmé vált!

Íme a receptje:

Bevallom, kifejezetten várom a kora nyári időszakot, amikor a levegő megtelik bodzaillattal... Ebben az évben a virágzás kellős közepén (amikor már feloldották a világjárványhoz kapcsolódó karantént és lehetett látogatóba menni) drága barátnőm jött el hozzánk és hatalmas szatyornyi bodzavirágot hozott!

Saját kertjébőőőől!!!

Először ámulatba ejtett, aztán gondolkodóba...mit fogok én ennyi csodaszép virágtányérral csinálni?! Azonnal készítettem is pár üvegnyi bodzaitalt, úgy gondoltam azonban, jöhetne még valami desszert is! 

Mivel leginkább a kevés tésztájú, krémes édességekért vagyok oda, nem is volt kérdés, képviselőfánkot fogok készíteni. Kevéske roppanós tésztabölcsőben sok-sok édes töltelék, némi tejszínhabbal és pici porcukorral meghintve... ugye már olvasni is gyönyörűség? Pláne bodza ízben....hmmm...!
A bodzavirágok aromája viszonylag könnyen kiáztatható, (akár a szörp vagy a limonádé esetében), a feladat így adott volt: nem citromos, cukros vízbe fogom áztatni, hanem tejbe!
Próba szerencse, nem teketóriáztam!

Bíztam a dologban, hiszen drága édesanyám mindig azt mondta: "Fiam, a tej kényes jószág, minden ízt és illatot képes magába szívni, ezért vigyázz milyen edényben, hol és hogyan tárolod!" Szóval belefogtam abban a reményben, hogy a krémem így majd bodza ízvilágú lesz. Igazam lett!

Mutatom, hogyan is készült: