Most egy rendkívül egyszerű desszertet hozok, aminek az elkészítését még azok is bátran megpróbálhatják, akik soha nem szoktak sütni. Néhány hozzávalóval kell csupán dolgozni, ráadásul ha végképp nem akarunk bemelegíteni a sütőbe, még bolti keksz vagy piskóta is megfelelő hozzá. Ez a roppant egyszerű édesség pedig nem más, mint a trifle, ami az angolok pohárdesszertje, melyet eredetileg karácsonykor készítenek. A trifle neve "csekélységet", "apróságot" jelent, ami, ha belegondolunk passzol is rá, az összeállítás miatt, ám látványában mérhetetlenül előkelő!
Ez a desszert rétegekből áll, ami általában valami tésztaféle, gyümölcs és hab. Ezeket a rétegeket addig halmozzuk egymásra, amíg minden hozzávaló el nem fogy. A tésztás réteg magába szívja a gyümölcs és a hab nedvességét, így fantasztikusan finom, krémes-édes pohárdesszertet tálalhatunk. A látvány élvezhetősége érdekében érdemes üvegkehelyben elkészíteni, hiszen így tálalásnál az asztalra helyezve csodálhatjuk teljes gyönyörűségében.

Én most őszi kedvencemmel, fügével készítettem el, hozzá pedig karamellszószt társítottam. A puha piskótát pedig kevés csokis-ropogós müzlivel egészítettem ki, hogy igazán izgalmas legyen.

Íme a recept:

Ahány ház, annyi szokás - tartja a mondás. A töltött tésztákra különösen érvényes ez az állítás, hiszen minden nemzet készít valamilyen töltött tésztafélét. Ez aztán lehet édes vagy sós, vízben kifőzött, olajban vagy sütőben sütött, húsos vagy zöldséges, falatnyi vagy "harapós". Egy szónak is száz a vége, megunhatatlanul variálható ételféleség. 
Tésztabatyu recept először 1520-ban egy katalán szakácskönyvben volt olvasható, de az orosz pirog, sőt, az indiai samosa ősi receptúrája már lényegesen korábban is létezett és járt szájról szájra.

Én most a spanyolok méltán híres kedvencét, az empanada-t hoztam, de nem csípősen, hússal, hanem pikáns gombával töltve. Hozzá fűszeres, zöldhagymás mártogatót készítettem.

Íme a receptje:

Az ősz egyik legszebb időszaka kezdődik számomra, amikor a természet színei, a gyümölcsök ízei, illatai utánozhatatlanok. Egyik kedvenc gyümölcsöm a füge, amely bár eredendően mediterrán éghajlaton őshonos, hazánkban is egyre több helyen megjelenik a kertekben. Remek tápláló erővel bíró gyümölcs, amely frissen fogyasztva, aszalva, lekvárként vagy éppen bornak elkészítve is mennyei!
Ebben a csodás sütiben nem csak frissen van jelen, hanem lekvárként is.
A kakaós tészta, a lágy krém színben és ízben is remekül kiegészítik egymást, a füge pedig csak pont az i-re!

Mutatom, hogy készült:

Mondjátok, hogy csokirajongók vagytok, ahogy én! Ha nem is minden nap, de hetente egyszer nekem bizony be kell kapnom egy falatnyi csokis finomságot. Nem többet, de annyira úgy érzem szükségem van. A világ nagy rabul ejtője, a csokoládé a Dél-Amerikából származó kakaófa magjából, a kakaóbabból készül. Édességi fokát tekintve lehet tej vagy étcsoki. A jobb minőségű étcsokoládé legalább 43% kakaót kell, hogy tartalmazzon, de léteznek akár 90%-osak is. 
A sütemények, desszertek pedig 55 és 75 % közötti kakaótartalmú csokiból a legfinomabbak.

Én most 70%-os csokoládéból készítettem csodafinom kekszet, ami éppen csak egy falatnyi, kívül roppanós, belül  pedig krémes. Ízre, állagra picit hasonlít a brownie-ra, külsőre pedig a pöfeteg sütire (abból olvashattatok már nálam kókuszosat, vérnarancsosat és kakaósat is) vagy a puszedlikre.

Az íze...hmmmm! Utánozhatatlan!

Készítés közben, ahogy tologattam a sütőbe a tepsiket, hiszitek vagy sem, de a szemem a nappaliban lévő tévén volt... Mit gondoltok miért? Mert az általam igen kedvelt Csokoládé c. filmet vetítették éppen egy hazai tévécsatornán! Ugye, nincsenek véletlenek? Vagy talán mégis...a csokoládé varázslatos dolgokra képes!

Íme a fantasztikus recept:

A tökéletes hamburger minden eleme tökéletes! A buci, a húspogácsa, a savanyított hagyma, a sajt, a saláta...szóval minden!
Valljuk be, nem csoda, hogy világhódító útra indult ez a finom, laktató, íz-gazdag amerikai szendvicsféle! Szaftos, puha, mennyei!
Manapság már nem csak a hagyományos marhahúsos belevaló időszakát éljük, hanem készül csirkehússal, bárányhússal, halasan, sajtosan, sőt szójásan, húsmentes pogácsával is. 

Bármi legyen is a rakomány, az édeskés, puha buci fogja azt közre, így most annak receptjét mutatom meg, plusz meglepetésként pedig hozom a savanyított hagymáét is. Az összes többi belevaló ízlés lehetőség és kedv szerint variálható.

Íme a két recept:

Ha nyár, akkor nálam szinte nem múlik el nap, hogy ne ennék fagyit... Pár napja villant át az agyamon, hogy nagy  kedvencem még nem is szerepel a blogomon! 
A fagylaltot egyébként valószínűleg már a kínaiak is ismerték, hóból, tejből és gyümölcsökből keverték. Kontinensünkre az egyiptomiak hozhatták. Nagy kedvelői voltak: Nagy Sándor, Marco Polo, Hippokratész, sőt Néro császár is. (Micsoda fan-csapat velem együtt...! )
Az első fagylaltot árusító kávézó pedig kedvenc városomban, Párizsban nyitott meg, a 19. század végén pedig már szinte minden kávéházban kapható volt. Mikor 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, már megállíthatatlan volt a sikere, hiszen hordozhatóvá vált. 1923-ban pedig megszületett a pálcikás változata, a mai jégkrém.
Régen kézzel keverték össze a hozzávalóit, a mai forradalmasított konyhákban azonban már robotgéppel lett egyszerű az elkészítése.  Fagylaltgép híján pedig (...nekem sincs...) egyszerű fagyasztóban is elkészíthető. 

Mivel jó meleg napokat élünk, szokásomhoz híven készítettem egy dobozra valót, amit most meg is mutatok Nektek.

Íme az én receptem:

Nyáron, ha a melegben igazán üdítőleg hatnak a gyümölcsök, akár frissen, önmagában fogyasztva, akár levesként, turmixban, mártásként, fagyiban, de még sütiben is.
Gyümölcsimádóként minden nap fogyasztok belőle valamilyen módon, olvashattátok már több receptemet, amiben a gyümölcsé volt a főszerep, többek között hab formájában, sütés nélkül, frissen-nyersen, de töltve, sütiben (pl.: galette, tejes pite, cobbler, morzsasüti/crumble, torta ), de turmix ital formájában is. 

Mivel dolgos hétköznapjaim során ritkán állok neki nagy főzéseknek (erre inkább hétvégenként van időm), így most egy "háziasszonybarát", gyorsan elkészíthető, finom leves receptjét hoztam.

Mivel hozzáadott cukrot és állati eredetű tejet nem tartalmaz, így az egészségesen élő vagy érzékeny fogyasztóknak is szeretettel ajánlom!

Íme a recept:

Nagy kedvencem az olasz konyha! Nem csak a tésztás, paradicsomos főételeik, tengeri herkentyűik, leveseik,  fűszereik, hanem édes desszertjeik is elcsábítanak. Szinte érzem a tengerpart illatát, látom a városkák forgatagát, élem a sziesztát, hallom a vidám, hangos csevejeket amikor belekóstolok egy-egy zseniális étkükbe. Szeretem az életvitelüket. 
Gasztronómiájuk kimeríthetetlen, számos közismert receptjük meghonosodott nálunk is. Szerintem nem kell bemutatnom senkinek a pizzát, a tortellinit, a bolognai spagettit, a minestronét, vagy a tiramisut, ezek szinte minden magyar háztartásban  kedvelt ételek.
Most egy kevéssé ismert aprósüteményt mutatok, amelyet  Toszkánában ugyan elsősorban húsvétkor sütnek, ám annyira magával ragadó, hogy úgy érzem, bármikor érdemes előkapni a receptjét és elkészíteni. Délutáni tea vagy kávé mellé vagy a kora esti borozgatós nyári beszélgetésekhez ideális társ.

Nem csak íze, hanem megjelenése is fantasztikus. Roppanó leveles tészta stanglin fénylő édes tojáshab között csillanó aranysárga baracklekvár... Hmmm... Imádom! Ugye már olvasni is gyönyörűség?!
A neve pedig, bár kissé nehezen ejthető, de annál kifejezőbb: sfogliatine glassate, azaz mázas leveles tészta. A leveles tésztát eredetileg kézzel készítik, ám én most egy könnyített változatot mutatok, kész leveles tészta felhasználásával. A stanglik bevonása és díszítése ugyan kissé macerásnak tűnhet, de ígérem, hogy az íze mindenkit kárpótolni fog!

Így készül:

Kenyeret sütni általában komoly odafigyelést, ügyességet, rutint igénylő feladat. A megfelelő hozzávalók kiválasztásától kezdve, a kelesztésen át, a sütésig bizony sok buktatója lehet a dolognak.
Bevallom, ritkán sütök pékárut, újabban fogyasztani is csak elvétve szoktam, ám a pandémia időszakában engem is magával sodort a "süssünkotthonkenyeret" hullám. Mivel élesztőt nem szerettem volna használni, időm sem volt hosszas dagasztásra, kelesztésre, így kapóra jött a hónapok óta csalogató ír parasztkenyér receptjének kipróbálása. Több változata is fellelhető, joghurttal, íróval, magvakkal, anélkül, sőt ecettel vagy nélküle készülő is. Állítólag az ecet a szódabikarbóna jellegzetes ízét hivatott eltüntetni, ami némiképp kiérezhető lehet. Mivel még sosem sütöttem, így rizikómentességre törekedve úgy gondoltam, megpróbálom azzal.
Várakozáson felüli eredményt kaptam! Annyira finom lett, hogy még aznap el is fogyott mind, így hamarosan már dupla mennyiségben sütöttem újra. Az alapanyagok előkészítésétől az elkészülésig röpke egy óra kell csupán, ezért a gyors receptek kedvelői is rajongani fognak érte. (Kelesztés nélküli, gyorsan elkészülő kiflim receptjét itt olvashatjátok.)
Az alábbi recept 300 grammos kenyérkéhez elegendő, ami a tészta tömörsége, laktatóssága miatt bátran állíthatom, hogy nem kevés, 2-3 főnek bőven elegendő friss pékárunak való. Érdemes mindig frissen elkészíteni, de ha esetleg másnapra maradna belőle, pirítva is mennyei a benne lévő magvaknak köszönhetően.

Íme a recept:

Hűvös nyári hétvégén jól esik begyújtani a sütőt, akár egy ilyen fenséges, karfiolos-húsos főétel elkészítése miatt is. A karfiol rendkívül finoman és sokféleképp elkészíthető zöldségféle, igaz, sokan nem kedvelik, pedig húsok mellé köretnek, levesnek, rántva is kiváló. Most különlegesen dekoratív elkészítési módját mutatom, amely akár  vonakodó férfiak kedvence is lehet, hiszen a köré vont kellemesen fűszeres húsréteg, a ropogósra sült szalonna rendkívül csábítóvá teszi. 

Mutatom, hogyan készül: